RETRO – Gengszterbandák irányítása Sim City-köntösben? Az ötlet nem új – elég csak a nemrég megjelent Gangsters című játékra vagy a korábbi Legal Crime-ra gondolnunk. A Street Warsban a feladatunk az előző két programéhoz hasonlít, azonban jóval inkább ingatlanjainkra és nem bandánk menedzselésére kell koncentrálnunk. Egy helyi keresztapa minket bíz meg azzal, hogy a környék lerobbant gettójából virágzó lakónegyedet építsünk. Természetesen ezt nem szívjóságból kell tennünk. A lakosságot minél jobban ki kell zsigerelnünk, a rendőrséget megvesztegetünk. Sőt, itt vér is fog fojni a rivális bandákat és a rakoncátlankodókat ki kell irtanunk. A lényeg az, hogy a mi ajánlatainkat ne utasítsa vissza senki…

A Street Wars: Constructor Underworld láttán betöltve sokaknak nagyon ismerős lehet a kezelőfelület… Nem véletlenül: a Street Wars valójában a régen megjelent Constructor, egy igen hamar eltűnt Sim City jellegű vicces stratégiai játék folytatása. Érdekes módon ezt valamiért nem nagyon hangsúlyozták ki a készítők – annak ellenére, hogy a játék nem volt rossz. A folytatás voltaképpen a régi játékmenetet bővíti ki a gengszter-réma behozásával.

Volt egyszer egy keresztapa, a célja: a város totális irányítása. Ehhez azonban szüksége van egy ambiciózus, fiatal, menedzser-beállítottságú alvezérre (ránk), aki nem fél a piszkos módszerek alkalmazásától. A rivális maffia ugyanis szintén szemet vetett arra a szemétdombra, amiből helyi kánaánt kell gyártanunk. Ha kell, tűzzel-vassal-géppisztollyal kell meggyőznünk mindenkit „igazunkról” (szemet szemétért szemétre)…

Street Wars: Constructor Underworld: kezdő maffiafőnök tőkét keres

Induláskor szinte semmink sincs: egy főhadiszállás, néhány munkás, egy kis cement és némi pénzmag áll csupán rendelkezésünkre. Elsőnek egy egyszerű lakóházat kell építenünk: oda kell hívni a munkásokat, akik nagy elánnal el is kezdik az építkezést. Amikor kész van, találnunk kell albérlőt. Ez legyen a legkevesebb – gondolnánk -, általában mindenhol a túlnépesedés és a lakáshiány a jellemző. Nos, a Street Warsban ez éppen fordítva van: eleinte alig találunk néhány hajléktalan-külsejű, szerencsétlen ingyenélőt.

Ez azt jelenti, hogyha túl sok lakóépületet építünk, akkor nem lesz lakónk. Ha már vannak albérlőink, rá kell őket venni, hogy gyereket „gyártsanak”, akikből aztán munkásokat nevelünk, vagy újabb albérlőket, akik jobban meg tudják fizetni a lakbért. Ha pénzhiányban szenvedünk, „rávehetjük” albérlőnket, hogy a populáció növelése helyett inkább pénzkeresettel töltse az idejét: ilyenkor nagyobb lakbért kapunk.

A Street Wars: Constructor Underworld cementet is árul az épületekhez és rivális maffiatagok eltüntetéséhez

Persze hamar elfogy az a kis alapanyagunk is, amit induláskor megkapunk: rögtön második épületnek húzzunk fel egy cementgyárat. A gyár sem működik magától: újabb munkásokra van szükségünk hozzá. A munkások aztán automatikusan az építkezés területére szállítják az alapanyagokat. Ha már van kellő számú épületünk, itt az idő, hogy egy kicsit modernizáljunk.
Éppen ezért lehetőleg minél gyorsabban építsünk egy gyárat, ahol olyan háztartási és luxuscikkeket gyárthatunk, mint a hűtőgép, vagy a televízió. Ha nincs elég tőkénk, így a lakosság nem él megfelelő életszínvonalon, az egyszeri honpolgár szép lassan lecsúszik, az üveghez nyúl, szétveri a berendezést…

Tűzoltó leszel, s bandita…

Ha bekövetkezett a szociális katasztrófa, nem tehetünk mást: ki kell küldenünk néhány szerelőt, akik helyrepofozzák a kárt szenvedett épületeket. A szerelőket a munkásokból képezhetjük át – ezért is kell biztosítani a lakosság születendő gyermekeiből a megfelelő utánpótlást. Szükségünk lesz olyan emberekre is, akik csak a pénz beszedésével foglalkoznak, és olyanok, akiket kifejezetten az ellenséges birtokban lévő épületek elfoglalására, vagy a rivális bandákhoz behódolt lakosság megfélemlítésére képzünk ki. A gengszter – sajnos – elég drága mulatság: az elsőhöz három munkás kell, a következőhöz négy stb. Szerencsére ez azért nem egy Command & Conquer: ha vigyázunk embereinkre, nem kell állandóan újakat gyártanunk.

Ha nem elég a „finom meggyőzés” módszere, vagy ha a rivális gengszterbandák zaklatják a lakosságot, akkor ha kell, a mi utcáinkon is a fegyverek beszélnek. Ilyenkor a hullákat érdemes gyorsan elásni a helyi temetőben – amit szintén nem árt minél hamarabb felépíteni -, hiszen nem túl okos dolog a hullákat csak úgy heverni hagyni virágzó városkánkban. Ha a tűzharcok során néha nem csupán az ellenség, hanem saját embereink is megsérülnek, természetesen minél előbb korházba kell szállítani őket.

Az Street Wars: Constructor Underworld oktatója kissé erőszakos és alkoholista…

Ha mindent jól csinálunk, koszos gettónkból szép lassan (bűntől) virágzó városkát építhetünk ki – ehhez elvileg segítséget nyújt a tutorial rész. Sajnos, ebben a játékban kissé (?) összecsapták az oktató részt: néha egyszerűen nem magyaráz el dolgokat, illetve az is megtörtént, hogy rosszul nevezte meg a felépítendő épületet. Ráadásul a tutorial rész nem választható opció, hanem kötelező: több küldetésen át kell a segítségével megismerkednünk a játékkal – külön játékot nem indíthatunk. A játék grafikája nem sokat változott az első részhez képest: nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza – 3D-s kártyánk most is pihenésre van kárhoztatva. A képernyő 640×480-as grafikája mára már kissé spártainak számít – szerencsére az épületek megszokott unalmát azért a részletesen megrajzolt jópofa reklámok, valamint a pattogós olaszos zene feldobja.

Pénzt és életet!

A Street Warsban tehát egyszerre kell a lehető legtöbb pénzt kizsigerelni a lakosságból, tisztelet(ünk)re nevelni őket, és az ellenséges épületeket elfoglalni. Többféleképpen is játszhatunk. Próbálkozhatunk a hagyományos Sim City- módszerrel: minél több épületet felvásárolva berendezkedhetünk a védekezésre, városunk felvirágoztatására és korrumpálására. Ha jobban kedveljük az agresszív stílust, megpróbálhatjuk elfoglalni az ellenség összes épületét. Korrupció vagy tisztítótűz: mindkét út eszközei a kezünkben vannak…

Annak idején sokáig halogattam, nekiálljak-e komolyabban játszani a Constructorral: aranyosnak és érdekesnek tűnt, de valahogy mindig volt valamilyen még izgalmasabb program, így a System 3 játéka szép lassan a feledés homályába veszett… A gengszter-témával feltuningolt folytatás egy kis friss vért hozott az unalomig megszokott sémákban fuldokló stílusba – sajnos mégsem eleget ahhoz, hogy a Dungeon Keeper II vagy a Jagged Alliance 2 mellől huzamosabb ideig elrángassa az egyszeri stratégia-rajongót.

A tutorial mizéria csak még jobban elvette a kedvem a programtól: kár volt ilyen erőszakosan alkalmazni… Mindent összevéve a Street Wars nem sokat tesz hozzá a Sim City és Gangsters klónokhoz: ugyanazokból a mára meglehetősen unalmassá vált sémákból építkezik. Aki él-hal az ilyesmiért, az tegyen vele egy próbát, a többiek viszont találnak ennél érdekesebb és izgalmasabb stratégiai programot…

-BadSector-

Kiadó: Akklaim

Fejlesztő: Studio 3 Interactive Entertainment Ltd.

Stílus: stratégia

Megjelenés: 1999