A roguelike műfaj nem mindenki kedvence. Ám a God of War: Ragnarök: Valhalla van annyira jó, hogy a választott műfajtól függetlenül érdemes játszani vele.
A roguelike műfaj az elmúlt évek egyik legmenőbb játéktrendjévé vált. (Akárcsak a battle royale-ok és a Soulslikek előtte.) A roguelike általános alapfeltevése szerint a játékosok egy sor, gyakran procedurálisan generált arénán keresztül haladnak előre. Randomizált ellenségekkel szállnak szembe, véletlenszerű zsákmányt gyűjtenek. Végül egy adott főnökkel kerülnek szembe. Maguk az arénák általában véletlenszerűek, a játék általános felépítése és a szintek sorrendje gyakran elég merev. Bár már jó ideje léteznek, a Hades néhány éve új életet lehelt a roguelike műfajba. Szakértő módon ötvözte a történetet a roguelike formulával. Most a God of War: Ragnarök: Valhalla pontosan ugyanezt teszi.
A God of War: Ragnarök: Valhalla során a játékosok átveszik Kratos irányítását egy epilógusban, amelyben a játékos a Valhalla mélyén haladva fokozatosan felkapaszkodik a csúcsra, és lehetetlen válaszokat keres.
Tény, hogy a roguelike műfaj határozottan nem mindenkinek való. Azonban a Valhalla túlmutat azon, hogy bebizonyítsa, hogy ettől függetlenül érdemes játszani. Olyan lehengerlő játékélményt nyújt, amely a franchise minden rajongója számára „kötelező olvasmány” lehet.
A God of War: Ragnarök: Valhalla kötelező játék a rajongóknak
Sok modernkori roguelike feltételezi, hogy a játékosok már teljesen tisztában vannak azzal, hogy mit jelent a műfaj. Valamint, hogy hogyan kell használni az összes szokásos összefonódó mechanikát és rendszert. Így sok roguelike kicsit megközelíthetetlennek tűnhet a műfajba újonnan érkezők számára. Mivel a játékosokat a mély vízbe dobják, és csak azt várják, hogy néhány haláleset és a szokásos roguelike-hurokba kerülés után rájöjjenek a dologra.
A God of War: Ragnarök: Valhalla ezzel szemben aprólékos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a játékosok könnyebben belerázódjanak az új roguelike-élménybe.
A Valhalla DLC első egy-két órája lassan végigvezeti a játékosokat néhány kezdeti körön. Ezek mindegyike fokozatosan vezeti be a játékost az új roguelike-mechanizmusokba. Ilyenek például a fegyverfrissítések, a játékosok frissítései, a stat-növelések és a mód általános hurokszerkezete. Ez nem csak arra jó, hogy az új játékosok könnyebben belerázódjanak a roguelike műfajba. Ám remek történetmesélő eszközként is működik. A játékosok Kratos helyzetébe kerülnek, aki maga is éppen most tanulja meg, hogyan működnek a Valhalla szabályai.
A Valhalla sokkal több, mint egy egyszerű roguelike DLC
Az igazság azonban az, hogy a God of War: Ragnarök: Valhalla sokkal több, mint egy extra roguelike mód. A Valhalla alapvető játékmenete ugyanolyan magával ragadó és addiktív, mint a legjobb roguelike-ok. Ám a Valhalla története az, ami igazán megragadja a játékszéria régi rajongóinak figyelmét. Ez a történet teszi a DLC-t kötelezővé, függetlenül a műfaj személyes preferenciáitól.
A God of War: Ragnarök Valhalla DLC-je több friss átvezetőt, sok új párbeszédsort tartalmaz, és nemcsak a Ragnarök történetének tökéletes epilógusa, hanem Kratos egész karakterének tökéletes epilógusa, amely mesterien köti össze a görög és az északi God of War-sagát.
Anélkül, hogy túl sokat spoilereznénk, a Valhalla DLC története tartalmaz néhány fontos cameót. Valamint több nagy ízelítőt ad arról, hogy merre tarthat a franchise a jövőben. Mindez a franchise kötelező darabjává teszi a múlt héten megjelent kiegészítést.
Forrás: IGN
