RETRO – Ez a játék egy igen „komoly” téma adaptációjával dicsekedhet: a Skittles cukorkareklám alapján készült, az édes bogyók fontos szerepet játszanak a sztori alakulásában… Tudom, tudom, ez ritka kreténül hangzik, de a Darkened Skye ennek ellenére vérprofi 3D-s fantasy akciójáték, a főszerepben nagyon szépen megformált, csinos máguslánnyal, jó nagy adag humorral fűszerezve. Ezenkívül a szereplőkhöz olyan világsztárok is hangjukat adják, mint Rob Pruitt, aki az M&M reklámban a kék cukorka hangja…

Mielőtt még a megmaradt olvasókat is elriasztanám a Darkened Skye-tól, gyorsan leszögezném, hogy szerencsére a cukorkára vonatkozó részt nem ostoba módon nyomatják a progiban. Nyílván arról van szó, hogy az édességet gyártó cég tekintélyes anyagi támogatással járult hozzá a DShez, a Skittle bogyók azonban nem buta reklámként, hanem szorosan a sztorihoz kötődve szerepelnek a játékban.

Cukorfalat

Miről is van szó? Történetünk hőse Skye, a csinos, fiatal, „cukorfalat”  pásztorlány, aki egy világmegmentő kalandba keveredik. Már a játék elején Drac, a cinikus gargoyle társául szegődik: ő folyamatosan tanácsokkal látja el Skye-t, és a különféle mesebeli lényekkel folytatott párbeszédek során (elég vázlatos…) tolmácskodásával segíti.

A nagyon látványos (Skye-t itt is gyönyörűen kidolgozták), ám annál zagyvább bevezető mozi után a sztorit folyamatosan ismerjük meg – már amennyire, ugyanis sajnos nem lehet feliratoztatni. Így a sok furcsa idegen lény és tárgy nevét nagyon nehéz meg- érteni, és gyakran az események ecsetelgetésében is elvész az ember. (Még szerencse, hogy a fontosabbnak ítélt infókat és küldetéseket külön naplónkba feljegyezzük, így ezekről nem maradunk le.)

A Darkened Skye eléggé B kategóriás színvonalú történetet a játék során fokozatosan ismerjük meg – szerencsére Drac, illetve időnként Skye is mindenhez poénos kommentárokat fűz, amelyek nagyon feldobják a program egészét. A játék öniróniájára jellemző, hogy ez gyakran még cukrot gyártó Mars Companyt sem kíméli! Skye egy alkalommal például úgy szed ki Skittle cukorkát egy szörny gyomrából, hogy a bogyó teljesen épen marad. Konklúzió (Skye szájából!): a Skittle annyira tele van nyomatva tartósítóval és vegyszerekkel, hogy a gyomorsav képtelen megemészteni. Hogy ez a poén miként evickélt keresztül a Mars Company cenzúráján, arra kíváncsi lennék…

Mágiarakás cukorral meghintve

A poénos körítésen túl a játék első blikkre egy fantasy miliőjű Tomb Raiderklón (a főhősnő láttán talán eszetekbe fog jutni Rynn, a Drakan amazon fő- szereplője, ha pedig mégsem, akkor képzeljetek még Skye-hoz hozzá hatalmas, jól dekoltált kebleket, akkor már biztos menni fog). A megszokott ugrálós, futkározós, öldöklős játékmenetet azonban a mágia (illetve az ügyesen belevont Skittle cukor) szerepeltetése dobja fel.

A Darkened Skye során ugyanis a változatos ellenfeleket hentelve, puzzle feladatokat megoldva, illetve egyszerűen csak keresgélve fogunk a színes bogyókból jó párat találni. Más játékban már megszokhattuk, hogy ettől csak plusz energiához, staminához, manához stb. jutunk, itt viszont Skittlere van szükségünk a különféle varázslatok megalkotásához. A cukrokat többféle mennyiségben és módon kell kombinálnunk ahhoz, hogy egy bűvige megszülessen.

Mivel csak véges számú Skittle-t találunk a játék során és a hatalmasabb varázslatokhoz többre lesz szükség, ezért bölcsen kell őket beosztanunk. A mágia egyébként eleinte még nem annyira, de később elég fontos eleme a játéknak, és a megidézhető varázsigék, az AD&D-n megedződött RPG fanoknak is tetszeni fognak: igazlátás, kőszobor felélesztése, kicsinyítés, tűzjárás, levitálás, és persze a szokásos támadófélék: prizma, villám, tűzlabda, stb. (Összesen húsz van belőlük.) A mágia mellett varázsbotunk ütlegelő tulajdonságát is értékelni fogjuk, ugyanis a közelharcok során így is remekül érvényesülhetünk. (Sőt, a manaszint a varázslás közben leapad, úgyhogy néha rá is leszünk szorulva.)

Skye irányítása eleinte egy kicsit szokatlan (egyes fórumokon sokan sírnak, hogy nekik gamepad kellene hozzá), de szerencsére hamar hozzá lehet szokni: aki a Drakannal, a Heavy Metal FAKK 2-vel, az Aliceszel, a Harry Potterrel, vagy más egérrel kezelhető külső nézetes cuccal már nyomult, annak itt sem lesz túl sok gondja.

A nők, a cukorszint és az agyműködés…

Skye-jal összesen 30 szinten keresztül kell átküzdenünk magunkat, amik öt különböző világon találhatóak. Nem tudom, hogy ki, mennyire járatos a Skittle cukorreklámokban, de állítólag néhány pálya ezekből ismerős. Az előbb kivesézett harc és mágia mellett néha puzzle megfejtő logikánkat is használnunk kell, méghozzá többször, mint más TPSben.

Gyakran csak a különféle lények által elejtett utalásokból jövünk rá, hogy mit is kell csinálnunk, ezt pedig Drac elég nehézkesen fordítja, úgyhogy érdemes Skye feljegyzéseit átolvasnunk. A logikai részekkel kapcsolatban meg is tenném első kritikai észrevételemet: ez a játék túl nehéz lett! No nem magukról a megoldandó puzzlekről van szó, mert arra elég könnyen rá lehet jönni, hanem az esetenként beszerzendő tárgyakról.

Az egyik pályán például egy szomorkodó erdei lényt kellett zenével felvidítani, mert az őt imádó falusiak csak valami rémes nyekergéssel tudtak szolgálni. A megoldáshoz találtam is egy hatalmas tengeri kagylót (a folyóparton…), de ez önmagában még nem volt elég. Hamar rájöttem a megoldásra: döngicsélő bogarat kell belerakni, de nem elég egy darab, hanem három kell! A gond csak az, hogy a pálya és azon belül főleg az erdő rendkívül szövevényes, így pokolian nehéz ráakadni a szóban forgó rovarokra.

Elég nehéz a különféle szörnyeket is lenyomni, a különböző, egyre gyorsabban elsüllyedő platformokról (vízigomba, vízilevél, stb.) már nem is beszélve. Apropó! Nem is említettem eddig, hogy a drágalátos Skye nem tud úszni, úgyhogy a nedvesebb pályákon ugrálhatunk ezerrel, különben villámgyorsan megfullad! Grrr… Utálom, ha egy akcióhős nem tud úszni.

Maximum graphics, low sugar?

De legalább szép. Mármint Skye. A készítők láthatóan apait-anyait beleadtak, hogy a leányzót olyan csábossá, szexissé és emellett emberivé varázsolják, amennyire csak lehet. Ez leginkább az arcára és szemére vonatkozik: őrjítő, ahogy durcás és elszánt kifejezéssel néz csodás kis szemeivel.

A szintén jól megformált teste viszont inkább lányosan vonzó, vagyis kisebbek a mellei, amitől viszont mozgása életszerűbb is, mint a hatalmas lökhárítókkal felszerelkezett Lara Croft és társaié. Na ennyit a csajról. A többi lény kidolgozottság szempontjából már váltakozóbb képet mutat: néhányukra fordítottak ugyan időt és energiát, de sajna olyanokkal is találkoztam, amelyek kevésbé ütősek. Ugyanez igaz a környezet ábrázolására is: egyes helyszínek gyönyörűre sikeredtek, mások viszont (például az erdős részek) elég közepesek.

A grafikus effektekkel sincs agyonnyomatva a játék (nem a Darkened Skyejal fogod bizonygatni, hogy megérte megvenni azt a marha drága GeForce 3-at), de egy-kettőt (len’s flare, fog, stb) azért találunk benne. Mindent összevéve a grafikára inkább a „kellemes”, mint az „álleejtős“ jelző illik: nagyon szép a főszereplő lány, egy-két kari és a környezet is általában megfelelő, de ennyi.

Kicsit megüli a gyomrod…

No nem a cukorszint, hanem a helyenként frusztrálóan húzós játékmenet. A Darkened Skye legbosszantóbb tulajdonsága talán, hogy néha irreálisan megnehezedik, vagy egy túlságosan is elrejtett tárgynak, homályos megoldásnak (hiszen lényegében nem kalandjátékról van szó), vagy pedig az iszonyúan brutálisan támadó ellenségnek felróható- an.

Ez azért is furcsa, hiszen a stílus és az édesség miatt elvileg fiatalabbaknak szól a játék, a nehézségi szint viszont inkább az idősebbeket célozza meg. Sőt, leginkább a hardcore TPS rajongóknak ajánlom a Darkaned Skye-t, akik az Alice-t és a Heavy Metal FAKK 2-t is nehéz fokozatban nyomták végig. És még ők is fognak anyázni.

-BadSector-(2002)

Kiadó: Simon & Schuster Interactive

Fejlesztő: Boston Animation

Stílus: Akció

Megjelenés: 2002. 11. 02.