RETRO – Kemény konkurenciával kellett szembenéznie az Il2 Sturmoviknak, hiszen konzolos második világháborús repülő szimulátorok terén most van bőven választék, ám úgy tűnik, hogy a veterán fejlesztők ismét mestermunkát adtak ki a kezük közül!

Repülőddel a felhők között lavírozva próbálod eltalálni a német bombázót, miközben az ellenséges vadászok tüzében jobb-balra táncolsz a géptesttel. A géped szárnyán lévő géppuskák szinte okádják magukból a lövéseket, de még mindig nem sikerült elérned, hogy az ellenséges bombázó a célkereszt kellős közepébe kerüljön.

Közben lövések érik saját géped oldalát is – az okozott kár még nem súlyos, de figyelmeztet rá: rövidesen végezned kell a bombázóval, különben hamarabb zuhansz égő roncsként a mélybe, mielőtt az ellent érhetné ez a sors. Végül csak-csak telibe trafálod az ellenséges repülőt: először a szárnya fog tüzet, leválik az oldaláról, majd a megcsonkított géptest pörögve, süvítve, lángolva zuhan a mélybe, miközben szinte hallod a pilótája kétségbeesett halálordítását.

A célpontot tehát leszedted a levegőből, azonban az élet-halál harcnak még nincs vége: itt az idő, hogy szembeszállj azzal a német vadászgép pilótával, aki elkeseredetten próbálja megbosszulni, hogy nem tudta megvédeni az általa védelmezett bombázót…

Zsúfolt égbolt

Ehhez fogható élményeket élhetünk át az 1C és a Gaijin Entertaiment által közösen fejlesztett Il-2 Sturmovik: Birds of Prey-ben. A híres szimulátor-sorozat legújabb része ezúttal csak és kizárólag Xbox 360-ra és PS3-ra, illetve marokkonzolokra jelent meg, tehát a PC-s játékosok most kissé azt érezhetik, hogy cserben hagyták őket, de reménykedjünk benne, hogy ez csak időleges döntés és a következő epizódban már mindannyian részesülünk.

Mindenesetre az 1C sincs könnyű helyzetben, hiszen konzolon mostanában elég komoly konkurenciával kell szembenézniük második világháborús szimulátor témában. A Battlestations: Pacific-ben a Csendes-óceánon irányíthatunk nem pusztán egyetlen harci járművet, hanem többet is, és a választékban természetesen vadászgépek, illetve bombázók is szerepelnek.

Az ugyancsak nemrég megjelent Heroes of Europe szintén ezt a témát vesézgeti és kisebb döccenők ellenére szép sikert is aratott. Vajon mivel tud az Il-2 kitűnni riválisai közül? Természetesen a bejáratott brand sokat számít, de ez a játék inkább PC-n és nem konzolon népszerű, így olyan tetemes előnyökről nem beszélhetünk…

Precizitás felsőfokon

Amivel a Birds of Prey kitűnik riválisai közül, az az egyszerre rendkívül precíz, ugyanakkor mégis – kezdők számára is – könnyű irányítás. Aki nem igazán otthonos a szimulátorok világában, csak lövöldözni szeretne, annak érdemes az arcade nehézségi szintet beállítania – még így is komplexebb és kifinomultabb a gépmadarak vezetése, mint a Heroes over Europe arcade módjában.

Alapból külső nézetből láthatjuk a repülőinket, azonban a Heroes-zal ellentétben itt van belső nézet, amely akkor különösen hasznos, amikor a célpontra jobban rá akarunk közelíteni – ráadásul a zoomolás lehetősége még a műszerfal mögött ülve is adott, így még pontosabban meg tudjuk találni az ellenséges gépet. A játék oktató része a különféle légi manővereket is megtanítja és már ekkor is látható, hogy a Sturmovik azért – konzolosabb játékmenet ide, vagy oda – sokkal összetettebb, mint a Heroes.

Emellett annak sem okoz csalódást a Birds of Prey, aki a magas fokú realizmus híve. Ha „realistic” módra állítod a játékot, akkor lövés közben rázkódni fog a géptest, így például sokkal nehezebb lesz az ellenséges gépen tartani a célkeresztet. Ha bizonyos repülőkkel túl gyors és veszélyes légi manővereket hajtasz végre, akkor a repülő orra lebukik és hirtelen zuhanni kezdesz a mélybe. A légi jármű irányítása ebben a módban is sokkal több türelmet és szakértelmet igényel, azonban az igazi kihívás a „szimulátor” mód, ahol a pilótafülkébe zárva (illetve bizonyos repülőknél a géppuska mögött ülve) látod csak az eseményeket, miközben a műszerfal kijelzéseire és a hangokra vagy hagyatkozva.

Ilyenkor az ellenség is erősebb, illetve érezhetően jobb a mesterséges intelligencia, de például nehezebb szinten az is számít, ha a felhők takarásából támadsz. A nehézségi szint beállítása tehát az egész játékmenetre befolyással bír: látszik, hogy a készítők konzolon is igyekeztek a szokásos komplex Sturmovik élményt átadni a keményvonalas szimulátor rajongóknak, míg akik csak lövöldözni szeretnének egy jót felhők között, azok is megtalálják benne számításukat.

Zakatol a géppuska és Jeremy „szóul”

A légi csaták hangulatának átélésében sokat segít a gépek fantasztikus kidolgozottsága, a lövésektől, robbanásoktól leváló géptestek, a füstölgő, mélybe hulló roncsok látványa, vagy az, amikor a golyók becsapódásakor a nyomuk a szárnyon marad. Emellett az összes repülőgép rendkívül aprólékosan kidolgozott – ezen a téren a Birds of Prey mindenképpen ott van a szeren.

Az alattunk elterülő környezet: az átrepült erdők, mezők, farmok és városok is rendkívül részletesek és realisztikusak – bár ezen a téren a Heroes over Europe annyira elkényeztetett, hogy azzal összevetve a Sturmovik azért picit alulmarad. A látványvilág mellett a fejlesztők a hangok terén is elkényeztettek minket. A repülők motorja panaszosan felbúg, amikor egy húzósabb manővert hajtunk végre a géppuskák zakatolása közben, a rádióban állandó üzeneteket kapunk, a heroikus zenét pedig nem más komponálta, mint Jeremy Soule.

Sajnos a remek hangulatot azért kicsit lerontja, hogy ugyan a hadjáratnak van valamiféle kezdetleges sztorija, de azt inkább a „nem jellemző” szóösszetétellel tudnám aposztrofálni, illetve a küldetések (különösen a játék elején) meglehetősen unalmasak és fantáziátlanok. Az eseményeket időnként eredeti fekete-fehér háborús filmfelvételek próbálják feldobni – nem túl sok sikerrel.

A hadjárat során elég lassan és komótosan kapjuk az érdekesebb küldetéseket és eleinte nem rágtam le a tíz körmömet, amikor például pusztán annyi volt a kiadott feladat, hogy a saját bombázóinkat megtaláljam és kövessem. Szerencsére később azért jelentősen javul a feladatok minősége, de az kétségtelen, hogy ezen a téren nem brillírozik a játék.

Igazi ínyenceknek

A küldetések monotonitása, illetve a nem túl izgalmas sztori és átvezetők ellenére a Birds of Prey most jelenleg a legjobb konzolos szimulátor. Néhány internetes magazin azért kritizálta, mert a gamepad miatt nem lehet annyira precíz irányítást kicsiholni belőle, mint PC-n – ez talán a nagyon keményvonalas rajongók szemszögéből nézve igaz lehet, az viszont kétségtelen, hogy ezen a platformon nem nagyon akad párja. Aki egy igazán komplex, precíz, aprólékosan kidolgozott repülő szimulációra vágyik konzolon, az szerintem nem fog jobbat találni jelen pillanatban ennél a játéknál.

Háború a Live-on

Amikor már elég nagy spílernek tartod magad és úgy gondolod, hogy senki sem tud kapásból leszedni a felhők közül, akkor érdemes nekirugaszkodni a többjátékos résznek. A szokásos deathmatch és team deathmatch módok mellett sokkal izgalmasabb a „capture airfields”, amely során a csapatunknak a csaták közben kell a leszállópályákon landolnia. Az ellenségnek természetesen ugyanez a célja és ripityára törheti a gépedet, miközben éppen azon igyekszel, hogy megpróbáld letenni a pálya aszfaltjára.

A „strike” módban mindkét csapat megpróbálja lebombázni az ellenség területeit. Ilyenkor a legtanácsosabb, ha két csapatra oszlanak a védő és támadó vadászgépek: előbbiek megpróbálják megakadályozni a saját terep megsemmisítését, míg utóbbiaknak a bombázókat kell mindenáron megvédeniük. A multiplayer rész mindenképpen nagy erőssége a játéknak: itt tudjuk igazán megmérettetni a hadjárat során, gépi ellenségek ellen felszedetett tudásunkat és tapasztalatainkat.

Az „igazi” Sturmovik!

Az „Iljusin”, vagy rövidebben csal Il-2 Sturmovik a második világháború egyik leghíresebb szovjet repülőgépe volt és fejlesztőjéről, Szergej Vlagyimirovics Iljusinról nevezték el, aki már 1933 óta több gépet is tervezett.

-BadSector- (2009)

Kiadó: 1C Company

Fejlesztő: 1C Company/Gaijin Entertainment

Stílus: Vadászrepülő szimulátor

Megjelenés: 2009.09.04