RETRO – Dante, a piros kabátos, fehér hajú überlaza démonvadász eddig csak Playstation 2-n hódított, de ott nagyon: a manga és a non-stop, pörgős akciójátékok rajongói számára maga volt az etalon. A harmadik részre úgy gondolta a Capcom, hogy itt az ideje egy kis átiratnak…
Nem tudom, mennyire vagytok képben a konzolos játékokkal, de akik a Playstationre készült akcióstuffokkal közelebbi, vagy akár csak távolabbi ismeretségbe állnak, azok már biztos hallottak a „sírós ördögről” elnevezett külső nézetes Devil May Cry sorozatról. Az állandó főszereplő, Dante egy vakmerő, forrófejű démonvadász, aki hihetetlenül változatos és látványos módon tudja a túlvilágra (vissza)küldeni a különféle démonokat és szörnyeket stílusos csodafegyerei segítségével.
A sorozat eddig három részt élt meg, és az eddigi legjobb epizód egy- értelműen az utolsó, a Devil May Cry 3 volt. Az eksön éppolyan gyors, kíméletlen és fantasztikusan látványos, mint a korábbi részekben, ugyanakkor sokkal jobban kellett taktikázni és észszel játszani, ugyanis a DMC3-at tartották PS2-n Dante legnehezebb kalandjának is. Minden okunk megvolt tehát rá, hogy pozitív érzelmekkel teli várakozással installáljuk a PC-s verziót…
Láttunk már ilyen nézetet
Mielőtt azonban az ördög helyett én siratnám el a Capcom összecsapott átiratát, pár mondatban azért ecsetelném, hogy voltaképpen mit is vártunk a Devil May Cry 3-tól a PS2-es verzió alapján. Voltaképpen egy külső, fix kameranézetes hack’n’slash-ről van szó, amelyben a túlélőhorrorokhoz hasonlóan külön helyszínekre tagolt pályákon kellett iszonyatos mennyiségű démont kiirtani. Aki már játszott a Resident Evil, vagy a Silent Hill bármelyik részével, vagy a régebbi Nocturne-nel, az szerintem képben van az irányítással: ugyanúgy nem tudjuk elforgatni a kamerát és időnként nem látjuk azt sem, hogy hova lövünk.
A survival horrorokkal szembeni nagy különbség, hogy itt a szörnyeket általában szinte dézsából öntik és nem várják meg udvariasan, amíg hősünk kényelmesen a megfelelő harci pozícióba helyezkedik, hanem szünet nélkül ki akarják tépni a szívét a helyéről. Bár ez a fix kameranézet már konzolon is igencsak elavultnak számít (még az ősrégi PS2-n is), a Devil May Cry 3 esetében mégis sokan bocsánatos bűnnek tartották, anynyira eltalálták a készítők a pörgős játékmenet és a rendkívül feelinges és jól kitalált boss fightok elemeit.
Mivel 2006-ban járunk és PC-n a modern technológiák örömeiben már jó párszor részesültünk, ez az elavult kameranézet azért már nagy, nagy jóindulattal is cinkesnek számít, igaz, senki sem várta el, hogy a Capcom csak a PC-s verzió kedvéért átírja a játékot igazi TPS-re…
Nagylábujjal pianózni
Azt azonban igenis elvártuk, hogy az irányítást átdolgozzák a PC-nk igényei szerint. (Na jó, hogy teljesen őszinte legyek, valahol sejtettem, hogy a Capcom magasról tesz rá, hogy menynyire lesz élvezhető Dante vezetgetése PC-nken, de ez már csak az én alapvető pesszimista hozzáállásom ebben a kérdésben…) Rossz sejtéseim sajnos beigazolódtak, sőt, a Capcom még azt is alulmúlta, amire számítottam. Dante-t billentyűzettel irányítani körülbelül olyan, mintha a nagylábujjaiddal pró- bálkoznál zongorázni: végül is meg lehet csinálni, csak éppen megállás nélkül vered a fejed a falba, amíg bármilyen dallamot lejátszol.
WASD-vel eleve furcsa és nehézkes a mozgás, erre jön a millió, alapból rendkívül kretén helyre elhelyezett funkciógomb. Mondjuk mindent át lehet konfigurálni, de egy ilyen játéknál (sem) szeretek egy fél órát ezzel tölteni, arról nem is beszélve, hogy amíg a menü „leokézó” gombját megtalálni sem lesz egyszerű történet megtalálni. Egy szó mint száz: a DMC 3 echte konzoljáték-átirat, és mint olyan, hatalmas szívás, ha billentyűvel próbáltok játszani vele. No de ott van nekünk a remek kis gamepad, nem igaz? Elvégre PC-re is rengeteg gamepadet lehet már kapni, elég bedugni az USB portba és a probléma meg is van oldva – gondolja az egyszeri, nagy-nagy jóindulattal megáldott játéktesztelő…
A gond csak annyi, hogy a gamepados irányítás is tökéletesen el van kefélve. A legtöbb gamepaden Dante egyszerűen nem hajlandó normálisan előre mozogni valami furcsa bug miatt, ezért csak akkor tudunk egyáltalán játszani a játékkal, ha letöltünk az Internetről egy joytokey nevű külön kis felhasználói programot, ahol saját kezűleg konfigurálhatjuk be, hogy melyik billentyűgomb lenyomására mit csináljon a gamepadunk. Hát nem szánalmas? Ezzel többé-kevésbé megoldódott Dante mozgatása, az igazi szívást viszont a különféle kombók megtanulása okozza. Mivel a tutorialt fix képeken láthatjuk, ahelyett, hogy a játék venné a fáradtságot és ezeknél a részeknél megkeresse a Windows-on keresztül, hogy melyik gombod hol van, így ha öszszetett kombókat akarsz (és ebben a játékban erősen ajánlott…) akkor végig kell zongoráznod az összes gombot.
Csúf, mint az ördög
A konzolátiratok másik rákfenéje, amikor a drága fejlesztők egy másodpercet sem foglalkoznak azzal, hogy legalább egy picit szebb legyen a grafika az eredetinél. A Devil May Cry 3 megjelenítése nagyjából azt a színvonalat hozza, amit egy régen megjelent, konzolról készült, összecsapott átirattól elvárhatunk: mosottas, borzasztóan randa textúrák, alacsony poligonszám, etcetera.
A magasabb felbontás nem segít semmit, legfeljebb bizonyos gépeken még be is szaggat a játék, ami aztán tényleg elismerést érdemlő, ragyogó teljesítmény… Ráadásul még bizonyos, PS2-n meglévő fény-effektek hiányoznak is, így még szürkébb és sterilebb a megjelenítés. Egyedül Dante és a fontosabb NPC-k néznek ki tisztességesen, de ez sem kárpótol a rendkívül sivár és elmosott környezetért.
Kár érte
A Capcom tehát szokásához híven nem sokat lacafacázott az átirattal, hanem megkérte Yomoko segédprogramozót az alagsorból, hogy ugyan nyomja már át a PS2 átíró szoftver trial verzióján PC-re, persze csak akkor, ha van éppen egy kis ráérő ideje. Nagyjából semmit sem próbáltak a PC-s igényekhez igazítani, a cég hozzáállása a mi irányunkba talán annyi lehet, hogy „örülj, hogy legalább kaptál valamit kishaver, aztán most már karácsonyig csend legyen!”
Pedig ha hajlandóak vagyunk letölteni gamepadre a korábban említett segédszoftver és fogcsikorgatva megtanulni a PS2-re írt tutorial alapján a kombók irányítását, no és megszokjuk a mára már igencsak elavult fix kameranézetet, akkor azért egy igen jó kis hentelős játékot kapunk, érdekes, sajátos sztorival, remek boss csatákkal, ilyen pedig manapság PC-re sajnos eléggé kevés készül. Ezek után viszont eléggé szkeptikusan várok a Resident Evil 4 PC-s verziójára – reménykedjünk, hogy az újabb és újabb elhalasztott megjelenési dátum nem csak annak tudható be, hogy Yomoko szeptemberig szabadságon van…
-BadSector-(2006)
Pro:
+ Igazi pörgős, non stop eksön
+ Mangás stílusú sztori (aki szereti…)
+ Remek hangulat
Kontra:
– Elavult grafika
– Kritikán aluli irányítás
– Tipikus Capcomszintű pocsék átirat
Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Stílus: Akciójáték, TPS
Megjelenés: 2006
Devil May Cry 3: Special Edition
Játékélmény - 7.1
Grafika - 5.5
Történet - 7.3
Zene/Audio - 6.8
Hangulat - 6.9
6.7
KORREKT
Az eredeti játék a konzolos akciójátékok szerelmeseinek nagy kedvence volt, ez a PC-s átirat minősége azonban borzalmasan tré lett.