TESZT – A Shadow Complex modernizált változata (amelyet ráadásul az Epic tavaly karácsony tájékán ingyen odaadott mindenkinek PC-n) tényleg olyan érzést ad, mintha a Konami Contráját játszanám egy kis Nintendo-féle Metroid stílussal nyakon öntve: gyors, akciódús, ráadásul egy kicsit még Unchartedes is. Na és azt hogy?

Bevezető jelenet, áh, oldalnézetű shooter, érdekes cucc. Helikopter. Rakéta. Blamm, logó, helyszínváltás. Egy hölgy és egy úr beszélget, a barátnőci meg úgy dönt, elmegy felfedezni, miközben Jason megszólal Nathan Drake hangján. Komolyan Nolan North minden játéknak kölcsönzi a hangját! Tehát Jason elmegy felfedezni, a móka pedig itt indul be.

Fedezz fel

A Metroidos utalás pedig itt lép be. Bizony, még a térkép is ott feszít a sarokban, mi meg mehetünk oda, ahova akarunk. Vagy legalább ahová menni tudunk, ugyanis nem lesz kapásból minden felszerelésünk meg, nem lesz rajtunk esetleg pajzs, sőt, szintet sem fogunk olyan pikk-pakk lépni.

Igen, JasonDrake még szintet lépni is képes, így jobb képességei lehetnek, például szerintem a célzása megfigyelhetően javult. Hozzáteszem, hogy a szintlépkedés egyfajta motivációként képes szolgálni a játék végigjátszása során, plusz ehhez még hozzájárulnak az itt-ott elrejtett titkok is, amiiket a zseblámpánkkal felfedezhetünk. Néha tényleg megéri eltölteni plusz 6-7 másodpercet egy kis teremben, hogy körülnézzünk!

Balról jobbra

Érdekes, ahogy egy Unreal Engine 3-as játékot látunk a szemünk előtt, ami csak (?) két dimenziós! Bizony, a Chair Entertainment ilyen stílusú produktummal állt elő, ami egyszerre lehet jó és rossz is: jó, mivel így egy retró stílusú játékmenetet kapunk, rossz viszont, mivel így nem olyan egyszerű azokat az ellenfeleket eltalálnunk, akik a képernyőn kívülről folyamatosan eltalálnak minket. Jó, lehet gránátot használni, de akkor a bossfightokat hogyan nyerjük meg? Na, itt van a kutya elásva.

A játékmenet során lehetőségünk van dobozok mögé elbújni, de ne felejtsük: bizony vannak elpusztítható dobozok, ki tudja, milyen pickupokat tartalmazhatnak. Még a közelharcot is megemlíteném: néhány esetben inkább érdemes erre beállni a töltényeink durrogtatása helyett.

Szépen csúnya

Bár szép arcfelfrissítést kapott a Shadow Complex, néhol feltűnően csúnya lett, mivel a jelenetek során a textúrák nem mindenütt hoznak egy korrekt 2015-2016-os színvonalat. Kb. úgy képzeljük el, hogy van egy szép Csontváry-festvény előttünk (mondjuk a Római híd Mosztarban), de az egyik épület elképesztően kilóg otromba kinézetével.

Szerencsére az audiót többnyire szintén eltalálták. Bár nincsen háttérzene (bakker, pedig az adta volna a hangulatot!), a szinkront jól megfogták – ugye korábban már mondtam Nolan Northot, ez már egy pozitívumként is elkönyvelhető lenne önmagában. De ha nincsen zene, és így kell oda-vissza haladnunk üres, kiürített termekben, az bizony piszkosul belerondít az összképbe. Persze, kell ez, hogy olyan irányba induljunk el, ami az új képességünk miatt már elérhetővé válik, de itt erősen kijön a zenehiány okozta hangulatvesztés.

Nem rossz

Nem hiszem, hogy ennek a címnek gondja lenne a multihiány. Jó, vannak toplisták, amikre felkerülhetünk, de a Shadow Complex Remastered pontosan az, aminek lenni akar: egy régi stílusú, többnyire modern audiovizualitással bíró, ütős lövölde, ami le tud kötni bárkit pár órára (pláne, ha mondjuk az Insane nehézségi szintnek állunk neki). Úgyhogy én azt mondom, hogy ez egy vételt megér. Nem korszakalkotó alkotás, de a PlayStation 4-en elfér egy ilyen nyugodtan. Ha PS Plus ingyenes cím lesz, nem lenne meglepő. Dobok rá egy jó szívű nyolcast, nekem tetszett.

-V-

Kiadó: Chair Entertainment, Epic Games

Fejlesztő: Epic Games

Stílus: 2D-s platform-kaland

Megjelenés: 2016. május 3.