TESZT – Filmhez játék – ez a legtöbbször általában katasztrofálisnak nem mondható, de átlagos, vagy átlag alatti produktumokat szül. Ilyen lett a Ghostbusters is, ami több okból is rövid úton a kukába kerül.

Még mielőtt nekiállnék ennek, kimondanám, hogy engem egyáltalán nem érdekel a film, és nem is láttam azt. Én csak magáról a játékról fogok beszélni, úgyhogy bár a Ghostbusters a 2016-os reboot folytatásaként szolgál, én nem fogok a filmbe belemászni.

Ray Parker Jr.

Woo, sikerült a játékba behalászni a klasszikus dallamokat, amik már három évtizede „kísértenek” bennünket, és a magyar televíziózás gyönyöreinek láttán még évekig hallatszódni fognak a zenének a taktusai.

Ja, hogy ott a főgonosz a főmenü háttérgrafikájában. Itt kimentem egy csésze teáért, és megkérdeztem magamban, hogy mi értelme is van akkor ezzel játszanom? Például azért, mert négy fős kooperatív mókát ígér számunkra a Ghostbusters!

Négy

Igen, négyen is összeülhetünk szellemeket irtani, csak ezzel az a bökkenő, hogy ezt személyesen kell megoldani, mert online coop, na az nincs. Pedig pontosan az lenne ennek a címnek az értelme. Most egy másik, Activision által kiadott játékot hozok fel példaként: Teenage Mutant Ninja Turtles – Mutants in Manhattan.

Abban megcsinálták a PlatinumGamesek, ebben pedig a még weboldallal sem rendelkező (!) fejlesztőbrigád, a FireForge Games nem hozta össze. Még meg is bocsátanám ezt, ha egy remek partyjátékként valósítják meg a játékot, de még ezt is sikerült elbaltázniuk.

Z

A Sanctum of Slime, a Szellemirtók licenszének előző játéka, hasonló felállású volt: négy játékost támogató twin-stick shooter. Bár az sem egy maradandó alkotás lett, meg kell jegyeznem: mérföldekkel elkeni a 2016-os játék száját. Ja, újabb hasonlóság: itt is újoncok vannak – tehát nem a film szereplőit vesszük irányításunk alá. A leadben látható Z arra vonatkozik, hogy olyannyira unalmasnak találtam ezt a játékot, hogy inkább aludtam volna.

De oké, akkor gyorsan jellemezzük a négy karaktert. Az egyik hölgynek shotgunja van, az egyik úr egy tanknak felel meg; a másik hölgy dupla pisztolyos, a másik férfiú pedig gépfegyveres – persze mindegyiknek protonfegyvere van, ahogy azt illik. A történet annyi, hogy minden jelenetben kapunk egy hívást, és mehetünk egy újabb helyszínre irtani és mindig, mindenütt ugyanaz a sorrend: először a kisebb lényeket tüntetjük el, aztán a csapdába ejtést igénylő középső szellemek, majd végül jön a meghatározott mozdulatokkal támadó boss, és yay, ennyiből áll a tíz pályának valamelyike.

Itt megjegyezném, hogy hiába kapcsoltam be a feliratokat, a jelenetek során nem voltak láthatóak, a jelenetek utáni, pályák előtti dialógusoknak meg van, de ott meg nincs animálva semmi – jóformán egy állóképet látunk állandóan, ja, és közben a hangerő is oda-vissza ugrál, mint egy négy éves, bekokainozott kolumbiai kissrác.

Lyaly.

Lyaly bizony, mert ez nem csak, hogy jaj, hanem már lyaly. Hiába van tíz pálya, szerintem eltúlozták a méreteket, mert például a Furi esetében (és az még egy ingyenes játék is a Plusosoknak, az árra még vissza fogok térni!) nem kellett óriás tereket megalkotni – talán kivétel a hetedik boss -, mégis többnyire helyén volt a játékélmény.

Itt nincs: baromira fárasztó volt már a harmadik pálya után foglalkoznom a játékkal, Van fejlesztésre lehetőség, de amint megláttam, mennyire döglassúak voltak a karakterek, azonnal a sebességre gyúrtam rá – inkább lettem volna gyors, de gyenge, mintsem erős, de csigalassú. A PKE-mérővel lehet rejtett dolgokat találni, de csak akkor, ha nem aludtunk már el amúgy a játék alatt.

Nem bírom felfogni, hogy EZ a játék az Unreal Engine 4-et használja. Azt mégis hogy? A játék inkább néz ki valami 2008-ból kiragadtnak, ami manapság maximum egy indie játék esetében lenne érthető. De nem, ez a játék kérem 15 ezer forintba kerül. Nem értem, hogy a francba kapott ez a PS Store-on 4 csillagos értékelést 31 értékelő átlagja alapján, mert rövid (5-6 óra kb. végigvinni), az audió semmitmondó, a grafika otromba, a játékmenet elképesztően ötlettelen és unalmas, és mindezek tetejébe van képe az Activisionnek elkérni öt dollárt (1230 forintot) azért, hogy a négy szellemirtó klasszikus ruhát öltsön magára. Hát menjenek a fenébe.

Nem ezek azok a szellemirtók, akiket keresnek

Ezt a játékot senkinek sem tudom ajánlani. Komolyan. Ez egy akkora ordenáré pénzéhes húzás az Activisiontől, hogy szavakkal nem tudom leírni (vagyis le tudnám, de akkor cenzúrázva lenne). Tessék előszedni a 2009-es Ghostbusterst. Azt nem véletlenül tekintik sokan A harmadik résznek, hiszen az eredeti stáb szerepelt benne, csak film helyett játék lett belőle. Azzal lazán el lehet még ma is tölteni az időt, de ezzel a 2016-os játékadaptációval csak pénzt dobnánk ki az ablakon. Dobok rá egy kettest, mert az ára lehúzza egy hármasról.

-V-

Kiadó: Activision

Fejlesztő: FireForge Games

Stílus: Twin-stick shooter, altató (igen, komolyan)

Megjelenés: 2016. július 12. (PS4, X1, PC)