FILMKRITIKA – Octavia Spencer a főszereplője ennek az igen „érdekes” horror elemeket is felhasználó sorozatgyilkosos thrillernek, amelyben egy furcsamód perverz, középkorú, túlsúlyos, afroamerikai hölgy: a „Mami” fiatal gyerekeket követ, csak azért, hogy aztán bulit rendezhessen nekik a házában és egyéb sötét céljait is elérje… A Mami egy igazából egész eredeti koncepció, amelyet érdeklődve vártam, de sajnos a végeredmény egészen hervasztó volt…

A Mami igazából csak elsőre tűnik rendkívül elborult, rettenetesen eredeti ötletnek, a film során szép lassan rájössz, hogy ez a film is jócskán kölcsönöz elemeket tinihorrorokból, Stephen King Tortúrájából és annak adaptációjából, Clint Eastwood Igazság útjából, a Rémálom az Elm utcából, illetve olyan klasszikus pszichothrillerekből, ahol nem gondolnád, hogy egy eleinte szimpatikusnak tűnő karakter valójában pszichopata gyilkos (mint például maga a Psycho, Alfred Hitchcock mestermunkája).

Ez igazából elsőre persze nem hangzik rosszul, lévén manapság már nagyon nem várjuk el, hogy bárki feltalálja a spanyolviaszt, ha ügyesen keveri egy forgatókönyvíró ezeket az elemeket, jó rendezéssel, ügyes színészi alakításokkal egy ilyen filmnél is remekül szórakozhatunk. A gond csak az, hogy a Mamiban ez most nagyon nem jött össze…

Expozíciót csak lassan, csak szépen, ahogy a csillag megy az égen…

A film talán egyik legnagyobb baklövése, hogy a tényleges tragikus és horrorisztikus események borzasztóan lassan indulnak meg, maga az expozíció pedig meglehetősen unalmas és közhelyes. A film egy jó nagy fiataloknak szánt klisével indul: Maggie (Diana Silvers) és anyja (Juliette Lewis) visszatérnek egy amerikai kisvárosba, ahol a lány az első napját tölti az iskolában, az anyja pedig nehezen tudja egyeztetni frissen talált munkáját egy kaszinóban a lánya nevelésével töltött idővel.

Így hát Maggie „elkanászodik” és bandázni kezd a többi iskolással, többek között piát akarnak venni, ehhez pedig egy helyi, joviális asszonyság, Sue Ann (Octavia Spencer) segítségét kérik, lévén fiatalkorúak nem vásárolhatnak alkoholt.

„Ereszd el a hajam” – minden értelemben

Az állatorvosi asszisztensként dolgozó Sue „Mami” Ann azonban nem elégszik meg ennyivel: direkt úgy alakítja, hogy a fiatalok az ő pincéjében bulizzanak. Nem lövöm le a poént, hogy ezt miért teszi, de tényleg nem nehéz kitalálni (és a trailer is nagy ügyesen lelőtte a legtöbb spoilert). A film ehhez képest borzasztóan lassan, fokozatosan, lineárisan vezeti fel, egy rettenetesen hosszú és elég unalmas expozíció és sok-sok „buli”, illetve visszaemlékezések keretében, hogy Maminak tulajdonképpen mi a baja, mit akar a fiatalokkal és ezt miért teszi.

Mivel amúgy is tudjuk ezt már jó előre, a film első szakasza iszonyúan szájbarágós és az sem segít rajta, hogy ez az egész „lazázós”, „tinis” rész a bociszemű, „coming to age” főszereplő lánnyal és a rémesen bénázó szülőkkel nagyon idegesítő.

Octavia Spencer a topon

A film egyetlen pozitívuma a címszereplő Octavia Spencer színészi alakítása. A joviális asszonyság helyenként jófejkedő álcája mögött, egy iszonyúan sötét lelkivilágú, rendkívül agresszív és nagyon veszélyes karakter bújik meg, aki a gyerekkori sérelmeit nem tudta feldolgozni és emiatt is akar bosszút állni a fiatalokon.

Octavia Spencer már A számolás jogában, vagy A víz érintésében is bizonyított, itt azonban tényleg hátborzongatóan jól alakítja az egyszerre pszichopata és joviális Mamit, talán csak Kathy Bates Tortúrája van vele egy szinten.

Gagyi Mami

Sajnos hiába alakít óriásit Octavia Spencer, ha a film minden más szempontból nagyon gyenge. A történet iszonyúan nyögvenyelősen indul be, a tinédzserek egytől-egyig idegesítők, a szerelmi szál erőltetett és hiteltelen, a szülők karakterei klisések és mindegyikük irreálisan ostobán viselkedik. A film horrorrésze annyira lagymatag és vérszegény (és itt nem csak a kifojt vér mennyiségére gondolok) és olyan kevés van belőle, hogy akik igazi horrorra számítanak, messziről kerüljék el ezt a filmet.

Nagy kár az elpuskázott forgatókönyvért, mert például Octavia Spencer mellett a kicsit idősebb korára meglepően vonzó Juliette Lewis is igazán rutinosan és jól alakítja Maggie némileg elfuserált magánéletű és karrierű anyjának szerepét és a tiniket leszámítva a színészi teljesítménnyel túl sok problémám általában véve nem volt.

Igazából nehezen tudnám jó szívvel bárkinek ajánlani a Mamit, mert romantikus tinifilmnek annyira sekélyes és érdektelen, hogy még az Alkonyat is felülmúlja, rejtélyeskedő thrillernek teljesen kiszámítható és túlságosan is klasszikus klisékből építkezik, horror tekintetében pedig csak a történet sablonosságán és az emiatt átélt unalmon fogunk elborzadni, túl sok vért nem fogunk látni.

-BadSector-