TESZT – Az Ion Fury jó játék, ami mer vagány lenni, mer nem a modern trendek irányába tekinteni, és mer régi lenni. Az Ion Fury röviden és tömören egy pixelharcos a poligonkorban.

Ez a játék nem azoknak szól, akiknek az első konzolja valamelyik a hatodik generációból származik. SEGA Dreamcast. Sony PlayStation 2. Microsoft Xbox. Nintendo GameCube. Nem – az Ion Fury egy kicsivel korábbra nyúl vissza még technikailag is, és bár nem tökéletes a végeredmény, mégis olyan címről van szó, ami ajánlott.

Bombshell 

A játékban Shelly „Bombshell” Harrisont irányítjuk, aki amúgy a 2015-ben megjelent Bombshellben is főszereplő volt. Míg az egy lényegében pszeudo-izometrikus TPS volt, ez egy teljesen oldschool FPS, ami a Build engine-t használja. Shadow Warrior. Duke Nukem 3D. Csak két példa arra, hogy mik alkalmazták ezt az engine-t. A Duke-kal való összehasonlítás pedig abszolúte elkerülhetetlen: a kiadó, a 3D Realms eredetileg a Bombshellt is a szőke macsóval csinálta volna meg, de mivel a Gearbox nem engedte (ők inkább újra kiadták a Duke Nukem 3D-t, mert a Forever után nem mernek új részt csinálni, lál), így megcsinálták Duke-ot női formában. Így igen, vannak szexuális utalások, plakátok, kijelzők, és megszólalások itt-ott. Aki ezen felhúzza magát vagy megsértődik, az túlzottan komolyan veszi ezt a játékot.

A történet? Az kb. annyi, hogy egy kibernetikus szekta fellázad, Shelly pedig bosszút kíván állni – időbelileg az Ion Fury, amit innentől a végéig Ion Maidennek fogok hívni, mert jaj túlzottan hasonlított az Iron Maidenre és jött a jogi fenyegetőzés. Szóval az Ion Fury a Bombshell előzménye, Shelly pedig gyakran fog megjegyzéseket tenni. Nem, nem ér fel Duke szintjére. Igen, megvan a varázsa. A zenékre ezt így hirtelen nem tudom mondani, de ha nem maradt negatív emlékem róla, nem lehet rossz – ezt a jelzőt inkább egy-két „egy soros” megjegyzésre mondanám.

Vizualitásában nem szép (leszámítva az itt-ott feltűnő effekteket, amik hangulatot kölcsönöznek, annyi szent…), de mégis látványos az Ion Maiden, ugyanis nagyon jók a két dimenziós sprite-ok, amik az engine korlátjaihoz képest igencsak hozzák formát (ezúton is elismerésem a Voidpointnak – remek munka a vizualitással!), és a fegyverek esetében sincsen az a hülye kamu látvány, hogy 3D-snek fest, de mégsem az. A fegyverek pedig pont olyanok, mint a Duke Nukem 3D-ben: az alap pisztollyal is lehet áldást osztani, de azért később akad majd a kezünkbe erősebb fegyver is, amik pedig elkélnek az erősebb ellenfelek ellen. (Talán én vagyok a mohó, de talán még egy-két fegyver még elférhetett volna a játékban – a bővülés hirtelen félbe szakadt nálam, ami feltűnő volt.)

Ion Maiden 

Az Ion Maiden erőssége a játékmenetben van. Oltári gyors menetelés, még nagyobb tempóval, mint amit a Doom 2016 felmutatott. Tele titkokkal a pályák, amikről azért talán kimondhatom, hogy itt-ott esetleg túlzottan is labirintusszerűen nagyok lettek. Nem szégyen beismerni: el lehet veszni. De ha akcióban vagyunk, eszeveszetten jó az élmény! Igen, nehéz a játék, de ez sem válik negatívummá: a tökös játék tökös játékost követel, aki kellőképpen kezelés alatt tudja tartani az eseményeket a tökéletesen kezelhető Shellyvel a főszerepben, hogy a végén az amúgy Duke hangján megszólaló szektavezetőt (igen, ez is frankó biccentés, hogy Jon St. John-t is bevették a projektbe!) kifektethessük.

Azt sem szégyen elismerni, hogy itt-ott fenékbe taszajt az Ion Maiden – nem lehet teljesen Rambo módjára játszani, de a játék tempójával kombinálva igazán adrenalinbombának nevezném a lövöldözést, ami – ha nem játszunk balfaszul – kb. hat óra alatt végigjátszható, de nyugodtan lehet 7-8 órával számolni, mert egyrészt emberek vagyunk, másrészt a titkok keresésével el lehet tölteni egy kis időt, és akkor a befejezés és az utolsó boss az, ahol megmondom, hogy kilencesről lebukott egy nyolcfélre az egész… itt talán odafigyelhettek volna a fejlesztők.

I’ve got breasts of steel 

Az Ion Maiden, amit akkor innentől megint Ion Fury-nak nevezek, ajánlott vétel. Talán idén ez a második alkalom, ahol mindenféle feltétel nélkül azt mondom, hogy vásárlásra ajánlott. A Duke Nukem 3D szellemisége tovább él, és bár Mr. Nukem új kalandokat nem nagyon kap, helyettesítésnek ez is megteszi. Ez olyan mint egy sajátmárkás termék: olcsóbb, más a neve, de pont ugyanazt a szintet és minőséget hozza mint az, aminek brandje van. Az Ion Fury egy olyan FPS, ami mögött nincs egy kultikus IP, de mégis egyből táplálkozik. Ez egy olyan lövöldözős játék, ami a kukába dobja a napjaink elvárásait, és 1996-ba megy mindenféle megkötés nélkül. Ha a pályatervezés valamivel átgondoltabb lett volna, nem beszélve a talán kevés fegyverről és a játék végéről, őszintén vágtam volna rá egy kilencest is.

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Kiadó: 3D Realms

Fejlesztő: Voidpoint

Stílus: retró FPS

Megjelenés: 2019. augusztus 15.