TESZT – A Terminator Resistance játékról való írás csak egy a sokból megközelítéssel kezdődött, de végül három napot rászánva sikerült végigérnem a történeten, így még hangsúlyosabban tudom kifejezni a szokásosnál hosszabban, amit erről a játékról érzek.

Megszokott már, hogy a legtöbbször a mondanivalómat a minimumnál nagyobb mértékben nem rakom össze, mert nincs értelme és felesleges is. Ez a valószínűleg 12-13 ezer karakterig (francokat, több lesz az, utólag adom hozzá) elguruló gondolatmenet is az lesz (és aztán majd egy, szerencsésebb esetben két nap múlva már jön a következő pls írj erről… dolan pls), de ha most úgy érzem, hogy van miről és hogy írnom (természetesen valamelyest gonzóban, ugyanis a pokolba az egésszel), remélhetőleg olvasmányosabban fogom elmondani, hogy a nemzetközi sajtóhoz képest miért értékeltem magasabbra a Terminator Resistance-et.

Jennifer

Szóval a kedves vezetőség azzal a felütéssel kezdett, hogy tré. Ha tré lett volna, félúton abbahagytam volna a játékot. Láttam aztán egy küldetés elejéről egy videót, ahol egy kutya igencsak PS2-es kinézettel rendelkezett. De ezek sem tántorítottak el kivételesen attól, hogy magam is részletesebben átnézzem, hogy a Teyon, akiktől 2014-ben a Rambo rail shootert köszönhettük, mit is hozott össze. (Most tudnék is idézni abból, amit anno írtam, de egyrészt nem fogom, másrészt pedig az itt összekuporgatott öt forintosok havi betevőjének 70%-át egy, a 2017-ben meghalt régi merevlemezem backupjához szánt HDD dokkra költöttem, és itt egy nagy középső ujj az Alzának, pláne azért, mert nem lehet PayPallal fizetni…)

Szóval ez a játék ott kezd, hogy Jacob Rivers, a Resistance (magyarul Ellenállás, nagyon jó elnevezés) nyugati parti divíziójának egyetlen túlélője először találkozik az Infiltratorral, amit a Skynet T-850-es modelljének lehetne nevezni. Emberi bőr fémvázon, és itt most nem a nagymamára gondolok a biciklin, hanem egy igencsak nehezen legyőzhető gépre (olyan váza van, ami nagyon bírja a gyűrődést), ami elől épphogy sikerül elmenekülnie Jacobnak. Ekkor egy ismeretlen személy (Stranger, magyarul idegen) felveszi a rádiókapcsolatot, és ő egyre inkább a történetbe fog csúszni annak kb. 95%-áig. Rajta keresztül eljutunk egy túlélőhöz, Jenniferhez, aki amúgy az egyik lehetséges szexuális partnerünk lehet a játékban, és bár először a padlón röhögtem a hirtelen bekövetkező aktustól, legalább örömmel mondhatom ki, hogy itt legalább meztelenségről van szó, nem pedig ruhás kamugyömöszölésről, amit a Ride to Hell: Retribution (ami kétszer is megvan PC-n legálisan, mert ennyire egy elmebeteg őrült vagyok) esetében látható volt. Mellette van Patrick, aki nem közvetlen hozzátartozója, de a kissrác és a hölgyike között mondhatni anya-fia kapcsolat van. Velük eljutunk egy kis túlélő csoporthoz. Van Colin, a tapló, Erin, a doktor, Ryan, a mechanikus (akinek a busza lerobban útközben), és asszem Mark, akinek opcionálisan lehet gyógyszert vinni egy küldetésben.

Ryan

Ha már felhoztam, hogy opcionális küldetés: igen, ilyenek is vannak a játékban, és erősen ajánlom ezek végigvitelét, sőt, a játékot is érdemes alapból a legnehezebb szinten kezdeni. Én balga módon normalon toltam végig a kalandokat, és bár két ponton erősen lőszerhiánnyal küszködtem, az többnyire az erősen defenzív, később offenzív játékstílusom miatt volt, és miután felfedeztem a fegyvertáramban az első generációs plazma-mesterlövész-puskát (a magyar nyelv gyönyörűségei), onnantól a második generációs fegyver alkalmazásának szintjéig (24 a 28-ból) elkezdtem azt nyúzni. A játék legvégén pedig ismét mesterlövész-puskaalkalmazósdival éltem, amit sikerült olyan brutálisan OP fegyverré gyúrnom, hogy egy T-47-est (ez egy hatalmas, lábakon járó, rakétavetős, plazmás tank lényegében) hat fejlövéssel tropára lőttem.

De ne haladjunk ennyire előre. Szóval mellékküldetések vannak, amik teljesítése nagyon sok XP-t ad. Általában egy-kettő teljesítésével szintet léphetünk, és ezeket úgy szerezhetjük meg, ha beszélünk a karakterekkel. Többnyire sajnos unalmas fetch questek vannak, azaz találjunk meg a pályákon egy félreeső részen pl. egy gyógyszerkészletet, vagy egy rádiót. Később ez már két részből is állhat: az A pontból a B pontba kell elmenni a térképen, hogy ott tudjuk végül teljesíteni a kitűzött feladatot. Alternatívaként még ott vannak a Skynet kitelepülések is – ezek a bázisok általában tele vannak gépágyúkkal (amiket meg lehet hackelni, de én sosem használtam ezt, lévén a játék eléggé könnyűnek tűnt), illetve Terminatorokkal (T-800, T-825V, T-808 – a másodiknál van a második generációs plazmavető, a harmadik pedig lángszórós), és a környéken esetleg még lehetnek Silverfishek (lényegében ha észrevettek minket, akkor guruló aknák), repülő, páncélozott drónok, pókfelderítők (Spider Scoutok), illetve páncélozott pókok, de ezek többnyire elég gyorsan padlóra mennek, főleg endgame fegyverekkel. Na itt abbahagyom, mert híreznem kell, a következő bekezdés elején folytatjuk.

Na ebből egy nappal később lett, november 22-e. Mindegy, szóval van egy kis RPG-s eleme a Terminator Resistance-nek, amivel Jacob karakterét lehet fejleszteni. Háromszor növelhetjük a hátizsák méretét, ötször fejleszthetjük a kitartását (itt az ötödik fejlesztés, ami a 24-es szinttől lesz elérhető, HP regeneráló – ha addig nem volt broken a cucc, most már az lesz), háromszor 10%-kal több XP-t szerezhetünk (ha minél gyorsabban akarjuk elérni a max szintet, érdemes ezzel nyitni; amúgy mindenért kapunk XP-t az ajtó zárjának feltörésétől kezdve a Skynet plazmatartályainak felrobbantásán át a küldetések teljesítéséig), aztán a kraftolásnak van öt szintje (itt az ötödik a 24-es szinttől felezi az igényeket, érdemes a talált cuccokból gyártani medkiteket, később pedig piros, majd lila plazmatöltényeket – kicsit furcsa, tudom…), robbanóanyagoknak három (több sebzés, lézeres csapdák deaktiválása, majd felszedésének lehetősége), aztán ajtós zártörésnek van három szintje (very easy, easy, medium, hard, olyasmi mint a Skyrim), fegyverhasználatnak öt (itt is érdemes a 24-es szintre tartogatni egy pontot, a 24-es szinttől lehet a lila Skynet puskákat használni, ami egyrészt nagyon erős a piroshoz képest, másrészt pedig szépen sequence breakelhetünk, amikor a fegyver kódfeltörése előtt már tudunk használni ilyen, amúgy is elég erősen sebző cuccot…), és a lopakodásnak van három, de én a lopakodásra tettem, mert kb. egy ponton lesz ennek jelentősége, a kórházban, amikor még nem lesz plazmafegyverünk, és sima gépfegyverrel ugyebár a T-800-asokat nem lehet pofán lőni, így ha elkapnak, jön a klasszikus képünkbe bámuló arc, miközben szépen megfulladunk – ilyesmit a játék legelején, sőt, a legvégén is láthatunk, ámbátor ott kimarad az, hogy Jacob megfullad. Na, ez összesen harminc, de csak 28 szintünk van, úgyhogy ki fog maradni pár, hacsak nem találunk ilyen skill könyveket, amikkel azonnal aktiválhatunk egyet a listánkról. Ezek el vannak többnyire dugva az ilyen szellőzőcsatornák mögött eldugott szobákban, illetve egy alkalommal Patrick feltúrhatja nekünk az egyiket, amit amúgy máshogy nem tudunk megszerezni. Nekem azt hiszem négy lett meg, és két Stealth maradt ki. Valami itt nem stimmel. Mindegy, lényeg az, hogy alapból nem lehet majd mindegyik képességet elérni.

Erin

Olyasmit mond még a töltőképernyőkön is a játék, hogy a döntéseidnek nagy hatása van. A befejezés a legvégén meghozandó döntésünktől függően csak két, három képen változtat (ugyanis ilyen állóképes, narrátoros téma), de akkor elmondom: szóval, ha meggyőzzük a karaktereket, hogy maradjanak az Ellenállás táborában, akkor azzal kb. ki is cseszünk velük. Mind a négyükkel. Úgyhogy a befejezésben vagy azt látjuk, hogy meghalt, meghalt, meghaltak, vagy azt, hogy nem tudom, hol van, talán megbocsát nekem; hamis illúzióban él és remél; remélem, láthatom még őket. Az egyik karakter, aki Baron parancsnok lesz, szerintem minden egyes alkalommal ismeretlen végkimenetellel rendelkezik.

Aztán van ez a párbeszédes rendszer. Na, ez is eléggé gyér. A legtöbbször komolyan elég a felső opciót választani. Egyszer, egy nagyon mellékes szereplőnél az alsót kell választani. WOOOOW, na ez aztán változatosság. Amúgy a zárójeles opcióknál mesélnek a karakterek a háttértörténetükről, amivel ők „értékelik”, hogy meghallgattuk őket (el lehet nyomni az Enterrel, lol). Ezekkel, és a mellékküldetéseikkel lehet elnyerni a bizalmukat, és itt van az, hogy átvernek minket a palánkon, mert mindenkit el kéne küldeni ugyebár. A párbeszédrendszer minden, csak nem Mass Effectes, úgyhogy hiába van két opció, emiatt újrajátszani felesleges, mert ugyanoda lyukadunk ki.
Aztán még meg kell említeni a fegyvertuningolást is. Ezt csak az mk1-es (piros) és az mk2-es (lila) Skynet fegyvereken lehet megcsinálni. Az a lényeg, hogy a Skynet masinái chipeket is droppolnak: sebzés, stabilitás, tölténytár mérete, stabilitás kategóriában. Ezeknek a két oldalán van egy jelzés. A két, egymáshoz érintkező chip szimbólumainak azonosnak kell lennie az érintkező oldalon (áramkörröl van szó). Leírok egy példát betűkkel: | a b | b c | c a | – tehát a két szélen is azonosnak kell lennie. Ha nincs szimbólum, az akkor joker chip, és nem kell trükközni, bárhogy berakható. Ezzel a játék végén a mesterlövész-puskához, ami egy második generációs modell volt, sikerült egy olyan beállítást összeraknom, amivel lényegében esélye nem volt a gépnek: 800 sebzés helyett 1273 (az Ellenállás bázisán a Quartermaster, magyarul kb. gazdászati tiszt, árulni fog egy 41 vagy 43%-os chipet, ami 6000 pontba kerül – na, ki vette azt meg?), és gyorsabb tüzelés. Mmmhm.

Ja, igen, pontok, mi a francról beszélek? A pályákon vannak felvehető tárgyak, amik angolul Trade Resource néven futnak. Ezek lényegében a fizetőeszközünkként szolgálnak, úgyhogy aki minden sarokba benéz, találni fog belőle sokat, nem beszélve a kraftoláshoz szánt tárgyakról, ahol egyszerűen rábökünk arra, hogy mi kell, aztán craft gomb (ha megvan minden szükséges alapanyag), és meg is van a cuccunk. Cserébe figyelni kell, hogy ne legyen tele a hátizsák. Minden ellenfélhez odarohantam, E gomb, még egyszer E, amivel mindent felszedtem – maximalista megközelítéssel.

De folytatnom kéne a történetet. Mindegy, valószínűleg úgysem olvassa el senki sem (tipikus: valamit szenvedélyből megcsinálok túl részletesen, senkit nem érdekel, vagy jön a statisztikás baromság; valami régi vacak meg „populáris”, apage satanas), szóval nyugodtan spoilerezhetek. Szóval eljutunk az Ellenállás bázisára, ahor eleinte Baron parancsnok finoman szólva is lenéz minket (ezt az utolsó jelenete során fedi fel, hogy miért), Tech-Comosak leszünk, és lassan elkezdünk körülnézni Pasadenában és a belvárosban is. Közben lesz egy T-850-es Infiltrator, ami folyamatosan jön utánunk (az iktatta ki ugyanis Jacob teljes alakulatát), és egyszer szembe kell szállnunk vele. Hogy a jó kurva isten bassza meg, az bassza meg, igen, így cenzúrázatlanul: nagyon ötletes, hogy míg neki korlátlan mk2-es puskája és gránátja van, nekem szöszmötölnöm kell az addigra már ótvar szart sem érő mk1-es puskával, és folyamatosan kört kellett futnom körülötte, imádkozva, hogy a gránátjaival saját magát roncsolja le – esküszöm, ez az egyetlen bossfightnak nevezhető valami a játékban, de sikerült picit túlzásba vinni a HP-ját. Aztán eljutunk egy bizonyos John Connorhoz, aki nyomására közkatonából őrmesterré léptetnek elő minket. Connor felfedi, hogy a Skynet látja, hogy verésre áll, és elindítja a TDE programot. Azt, amivel visszaküldik a Terminatorokat az időben. (Hármat sikerül is: az első Sarah Connort, a második a fiatal John Connort, a harmadik pedig minket hivatott megölni.)

Megtudjuk, hogy hol van a Skynet központi magja, de lyukra futunk az Idegennel, aki mellettünk meghal, majd Connorhoz visszajutva megtudjuk, hogy az mi magunk voltunk a jövőből. Ezután elmondja, hogy az Idegennél levő koordinátákon megtalálható a valódi bázis, és egy utolsó offenzíva után jön a döntés: megyünk-e vissza az időben, vagy maradunk a jelenben. Kyle Reese, egy bizonyos Arnold Schwarzenegger által alakított Terminator, és vagy mi, vagy egy névtelen illető lesz az, aki visszamegy a múltba megvédeni azokat, akiket a Skynet terminálásra ítélt. Connor az első, mi vagyunk a második (eleinte a harmadik, de Baronnal helyet cserélünk – ezt mondja el a végén, ja, amúgy korábban őt is meg lehet fektetni; ezzel akarja elérni, hogy öljük meg Mackot, aki rejtőzködik Hollywood Hillsben, de ne tegyük. Inkább lopjuk el a T-850 Infiltrator processzorát az Ellenállás bázisáról úgy, hogy Ryan rádióját [mellékküldetés!] hangosra tekerjük, így ekkor ő kimegy a szobából, mi meg BÜNTETLENÜL lenyúlhatjuk, hogy adjuk Macknek, aki ezzel eléri, hogy a mi oldalunkon is legyen ilyen masina).

Connor

Így, az ötödik oldalon talán kellene beszélni a játék további aspektusairól is… a grafika (Unreal Engine 4) szerintem nem olyan csúnya, mint amit a telepítés előtt láttam egy YouTube videóban; többnyire high beállításokat kínált az autodetect után, holott már egy öt éves masinát nyúzok inkább vágásra és zenei munkálatokra, me’ az fizet. Nem valami bűnronda, de szerintem csúf a Terminator Resistance, de valahogy sikerült a T-ket eléggé szépen kidolgozniuk. Van egy a főcímképernyőn is. Biztos rájöttek, hogy T. (Pacsi annak, aki még emlékszik erre a régi mémre.) A környezet vagy zöldes, vagy barnás, vagy szürke lesz, főleg a városban lesz igencsak feltűnő, hogy nagyon monoton, egy színű az egész. Az animációk sem tűnnek valami jónak – főleg az elnyomható párbeszédeknél érzékelhető, hogy nulla érzés nincs a karakterek mimikájában, és csak eldarálják, és ez látványra eléggé szomorú. A jelenetek sem jobbak, viszont itt minden elismerésem a Teyonnak, mert lényegében SAJÁT MAGUKAT parodizálják ki az egyik jelenettel, ahol Baron bemondja, hogy HE’S A MAN, NOT A GOD – ez echte utalás a Rambora, ahol az utolsó pályán (ami baromira nehéz és unfair lett) az ellenfelek ezt ismételték: HE’S A MAN, NOT A GOD, COME ON, COMRADES! Parádés.

A szinkron sem tűnik olyan nagyon jónak, nem maradt semmilyen emlékezetes momentum meg a fejemben Baron idézetén kívül. Úgyhogy abszolút semmilyen lett az, de a zenével legalább elérték, hogy nem valami alacsony minőségű, videókazettás ripet alkalmaznak, és igen szépen átültették a motívumokat az első két filmből. Amikor a Skynet ellen megindítjuk az utolsó támadást, na, ott a filmből

ismerős főcímdalt használják áthangszerelve. Nagyon hangulatos! (Leszámítva azt, amikor megtámadnak az ellenfelek, akkor átvált egy másik dallamra – kicsit zavaró lett az.) Ez a játék legerősebb része: a hangulat! Az abszolút reménytelenséget és kilátástalanságot, amit a játék első felében érezhetünk, teljesen sikerült átemelni. Nem kertelek: szerintem emiatt a Terminator Resistance hülyére veri a két legújabb filmet. A Salvationhöz nem ér fel (és nem, nem fogom megnézni, mi a magyar címe, a 2009-es az, ennyi), de a soundtrack és a hangulat viszont közel viszi hozzá. A rajongók ismerni fogják a taktusokat, és ez a lényeg.

Vissza a múltba

Szerintem a Terminator Resistance az, ami 1989-ben nem valósult meg. Akkortájt a Sunsoft (pontosabban a Sun Corporation of America – a Sunsoft a játékfejlesztő ága a Sun Corp.-nak) a Hemdale-től megszerezte a licenszet ahhoz, hogy az első filmből egy NES játékadaptációt csináljon. El nem merem képzelni, hogy a főcímdal a Sunsoftos hangzással mekkorát menetelt volna… de valamilyen okból kifolyólag a licencet a Sunsoft elvesztette. Ezért kellett átdizájnolniuk a projektet 1990-ben a Journey to Siliusra, Japánban pedig Rough Worldre – de az apokaliptikus stílus, illetve a főboss (egy Terminator) megmaradt emlékként arról, hogy mi lett volna, ha a Sunsoft, ami akkortájt elkezdett egy nagyon komoly időszakot a NES-en (a Batman és a Batman: Return of the Joker máig klasszikus játékként kezelendő a 8-bites platformon!), véghez viszi azt, ami végül nem jött össze.

De a Terminator Resistance-szel a kör bezárult. Ez a játék körberöhögi a Dark Fate-et. A rajongók ne moziba menjenek, hanem a Steamre, PlayStation Store-ra, vagy a Microsoft Store-ra: bár az értékelésem egy 6,5, a rajongók nyugodtan vegyék 7-nek, akár 7,5-nek – a mesterséges intelligencia sajnos eléggé gyopár lett, és szerintem könnyebb lett, mint gondolnám, vagy esetleg az én igencsak szisztematikus, defenzív, később erőteljes offenzív játékstílusom miatt volt az, hogy az utolsó pályákon végiggyaláztam mindent?
A játék egyik mappájában van egy txt file, ami a játékidőmet mutatja. Nos, ez az én esetemben 12 óra, 3 másodperc. (Hogy a fenébe tudtam ilyen mértékben kicentizni?) Ennyi idő alatt többnyire 100%-ra végig lehet vinni, és szerintem a legnehezebb nehézségi fokon (extreme talán a neve?) 13-14 órát nyújt, ami idő alatt talán itt-ott kifogyunk a töltényből, esetleg a medkitből, de egyfajta eszetlen hentelésnek igencsak megteszi a Teyon alkotása. Úgy gondolom, hogy a Rambo után jó irányt vett fel a csapat. Ha ilyen lett volna a Rambo is, szerintem az is egy korrekt alkotás lett volna. Hála a jó égnek, nem rail shootert kaptunk. Stílusában többnyire követi a Homefront: The Revolutiont, de ez kidolgozottabb lett. Harminc évvel az Ítélet napja után ez kellemes cucc. Az amcsik várhatnak decemberig.

-V-

Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patreon adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata
Become a Patron!

Kiadó: Reef Entertainment

Fejlesztő: Teyon

Stílus: belső nézetes shooter, RPG, kraftolás

Megjelenés: 2019. november 14.