FILMKRTIKA – A Richard király film leginkább úgy működik, mint egy tisztánlátó tisztelgés az ember előtt, aki Venus és Serena Williams útjára indította őket. Will Smith főszereplésével a Venus és Serena Williams teniszdinasztia történetének középpontjában az apa áll.

A Richard király Venus és Serena Williams teniszsztárok indulásának történetét meséli el ugyan, de a nővérekről az apjuk, Richard van itt reflektorfényben. Őt Will Smith alakítja egy nyilvánvalóan Oscar-jelölésre pályázó alakítással, lévén az egész film erre a végeredményre épül.

„Apa, a teniszmenedzserünk és a királyunk”

Reinaldo Marcus Green új filmjének, a Richard király nak a főhőse finoman szólva is szokatlan hálózatépítő. Richard Williams (akit Will Smith alakít) egy rozoga VW-busszal járja Los Angelest, és arra koncentrál, hogy edzőt találjon a lányainak, akiket mindenáron teniszcsodákká akar formálni. De a „felbérlési” módszerének lényege, hogy megjelenik a helyi neves edzők küszöbén, és a figyelmükért hajkurássza őket, kézzel készített szórólapokat osztogat, amelyeken a lányai statisztikáit hirdeti, és azt javasolja, hogy ingyen edzősködjenek. Pimasz kérése miatt az egész vállalkozás nevetségesnek tűnik, csakhogy ő már – „egyfajta látnokként” – előre tudja, mit, miért tesz, hiszen az ő lányai Venus és Serena Williams.

Ebben rejlik a Richard király, a sportéletrajzi film különös feszültsége, amely arról a patriarcháról szól, aki segített a történelem két leghíresebb teniszezőjének karrierjét pásztorolni. Amikor a film elkezdődik, csak ő érti igazán, mennyire különlegesek a lányai, de a nézők számára nem sok titok marad, hogy Venus és Serena tehetségesek. A Richárd király nyitánya alatt azon kaptam magam, hogy azon tűnődöm, hogy egy film erről a két titán sportolóról miért az apjuk szemszögéből meséli el a történetüket. A hírhedten unortodox figura, Richard Williams már Venus 4 éves korában eldöntötte, hogy a lányai teniszsztárok lesznek, írt egy 78 oldalas kiáltványt, amelyben megtervezte a karrierjüket, és elkezdte őket a helyi pályákon edzeni Comptonban. Az ő buzgalma kétségtelenül átformáló volt, de az ügyességük volt az, ami a hírnévig vitte őket. Akkor miért a „királyra” koncentráljunk?

„… de apa csöppet mániákus is…”

Aztán a Richard király körülbelül 30 perce alatt Williams végre ráveszi Venust (Saniyya Sidney), hogy álljon Paul Cohen (Tony Goldwyn), egy Los Angeles-i edző elé, aki olyan nagyságokkal dolgozott együtt, mint Pete Sampras és John McEnroe, és Venus nem meglepő módon azonnal ledöbbenti tehetségével Cohent. Ez az oka annak, hogy a film címe Richard király, és nem mondjuk Venus királynő – a lányok tehetsége, bár lenyűgöző, mentes a narratív feszültségtől, míg Williams furcsa életszemlélete a film feszültségének nagy részét meghatározza. Green filmje, amelyet Zach Baylin írt, és amelynek executive producerei a Williams nővérek voltak, leginkább atipikus neveltetésük előtti tisztelgésként működik, ünnepli az apát, aki elindította őket az útjukon, ugyanakkor némi egészséges szkepticizmussal tekint a kissé mániákus küldetésére.

Will Smith király?

Will Smith az utóbbi időben olyan szerepekre koncentrál, amelyek tükrözik A-listás örökségét, olyan retrospektív hangulatú akciófilmekben, mint a Bad Boys for Life és a Gemini Man. De két Oscar-jelölése – az Ali és A boldogság hajszolása – mindkettő olyan életrajzi filmekből származik, amelyekben fizikailag elrugaszkodott a megszokott sztárimázsától, ugyanakkor most is azt a megszokott, rutinszerű karizmatikus alakítását láthatjuk tőle, amely híressé tette. A Richard király is ilyen irányba mutat. Williams szerepében Smith haja őszül, kissé esetlenül csoszogva jár, és haragos monológokban beszél, gyakran a legkisebb sérelmek miatt is szenvedélyesen dühbe gurul.

De minden kiszámíthatatlansága ellenére Smith gondoskodik arról, hogy átadja Williams szemének sajátos csillogását, és azt a különleges bájt, amellyel már jóval azelőtt rendelkezett, hogy lányai hírneve az egész családot szerencsére és sikerre vitte volna. A Richard király cselekményének tétje azon múlik, hogy a film szereplői megértik-e a lányai irányítása iránti őszinte elkötelezettségét, és elnézik-e különcségét; később, amikor Venus és Serena már jobban beilleszkedett a teniszvilágba, Williams indítéka a felemelésükről arra változik, hogy megvédje őket a túl gyors felnőtté válástól, és agresszívan visszaveri azokat a kísérleteket, amelyek a profikhoz vezető gyors pályára akarják őket juttatni.

Hollywood mindenek felett

Amit végsősoron kapunk, az egy közepesen jó sportéletrajzi film, egy-két kiemelkedő alakítással a középpontban, amely a két női tenisztár indulására koncentrál. A Richard király a család, a hit és a rendkívül kemény munka megerősítésével végződő, inspiráló, igaz történetekre vágyó széles közönségnek fog tetszeni. Bár nem egy akciófilmes Will Smith-mozi, de mégis minden tekintetben konvencionális hollywoodi film, amilyet szintén láttunk párszor a színésztől.

-BadSector-