FILMELŐZETES – A borotvaéles eszű, de a remeteéletet választó Loretta Sage (Sandra Bullock) egész pályafutása során egzotikus helyeken játszódó romantikus kalandregényeket írt, amelyek címlapján Alan, a fotómodell (Channing Tatum) testesítette meg a főhőst, Dash-t. Loretta éppen promóciós körúton népszerűsíti új könyvét Alannel, amikor elrabolja őt egy különc milliárdos (Daniel Radcliffe), aki azt reméli, az írónő el tudja vezetni az ősi elveszett városba, ahol az a kincs található, ami a legutóbbi könyvében szerepel.

 

 

Alan be akarja bizonyítani, hogy az életben is van akkora hős, mint a regényekben, elindul hát, hogy megmentse Lorettát. Ezzel hajmeresztő dzsungelkaland veszi kezdetét: a fura párosnak össze kell fognia, hogy felülkerekedjenek az elemeken, és megtalálják a kincset, mielőtt mindörökre elvész.

 

 

Nagy kaland a nagy vászonra

 

Sandra Bullockot már régóta foglakoztatta a gondolat, hogy vígjátékkal fűszerezett akció-kalandfilmet készít, mint amilyenek a klasszikus darabok voltak, amiket hajdanában nézett szájtátva a moziban. Úgy döntött, létrehoz egyet produkciós cégével, a Fortis Filmsszel. Mint várható volt, az Oscar®-díjas színésznő magasra tete a lécet. „Komoly ambícióval láttunk neki, de tudtuk, hogy ennek jegyében rendesen meg is kell csinálnunk – mondja Bullock. – Ez a film nem fog működni, ha az összes árnyalat nem illeszkedni egymáshoz gyűrődésmentesen. A főhősök egy teljesen bezárkózott írónő és egy modell, akiknek nem kellene bemerészkedniük a dzsungelbe, sőt egyáltalán a természetbe sem kéne kitenniük a lábukat. A dzsungel megeszi a hozzájuk hasonlókat. Maradjanak csak egy hermetikusan zárt épületben, ahol van légkondi.”

Bullock megkérte barátját, Lisa Chasint, hogy legyen a film egyik producere, akárcsak Seth Gordont, aki a projekt ötletgazdája volt.

Chasin szerint a világjárvány szorongásra okot adó időszaka után nagy igény van az önfeledt szórakozásra. „Sandyvel rájöttünk, hogy régóta nem láthattunk már ilyen filmet – mondja Chasin. – Ez egy teljes gőzzel dübörgő popcornmozi, ami kit tud rántani minket a hétköznapokból két óra erejéig, és visszahozza azt a közösségi élményt, ami olyan hosszú ideje hiányzott. Azt tudjuk nyújtani, hogy a két főhős akciódús, vicces, néha katasztrofális kalandtúrára visz el mindenkit.”

A film rendezőit akkor találták meg, amikor Bullock és Chasin megnézték a Band of Robbers című akcióvígjátékot, amelyet Adam és Aaron Nee írt és rendezett. A filmben Mark Twain halhatatlan hősei, Tom Sawyer és Huckleberry Finn már felnőtt emberek, és a mában kell meghozniuk életük nagy döntéseit. Bullock és Chasin találkoztak a rendezőkkel.

„Pontosan ez volt az a feladat, amit kerestünk, csak még nem voltunk a tudatában – mondja Adam. – Az elveszett város az a film, amire sokat szenvedett világunknak szüksége van, de azonnal. Puszta eszképizmus, a szórakoztatás magasiskolája.”

„Szeretünk különböző típusú és hangvételű filmekből elemeket kölcsönzni, és összehangolni őket – veszi át a szót Aaron. – Az elveszett város akció-kalandfilm erős vígjátékos beütéssel. Az, hogy fogtuk ezt a három áramlatot, és közös mederbe tereltük őket, egyszerre volt nehéz, egyben boldog feladat, mert ha ez működik, egészen gazdag mozit kapunk.”

„Aaron és Adam borzasztóan vizuális típusok – monda Bullock. – A független film világából érkeztek, ezért sokoldalúak, és értenek hozzá, hogyan kell összerakni a mozaikdarabokat, amik ha összeállnak, a film működni fog.”

 

 

Regényíróból botcsinálta kalandor

 

A film ötlete Seth Gordontól származik, aki egyszer ellátogatott a romantikus regényírók fesztiváljára, amikor dokumentumfilmet forgatott. „Megrendezték a címlapfiúk versenyét, akik a romantikus regények sármos és ártatlan hősszerelmeseit voltak hivatottak megtestesíteni – és a jelenlévő hölgyek, akik jó része komoly egyetemi végzettséggel bíró regényíró volt, szemlátomást majd kibújtak a bőrükből örömükben, nyilván mert élvezték, hogy nem a valóság talaján tartózkodnak – mondja Gordon. – Erősen mellbevágott a tény, hogy ezek az írók valószűleg cinikusan, megcsömörülve viszonyulnak a tiszta, ideális szerelem vágyképéhez, közben abból csinálnak karriert, hogy ezzel házalnak. Ebből a közegből származnak a film hősei: az írónő, aki torkig van azzal, hogy folyton románcokkal bíbelődik, és az atomtudósnak nem nevezhető férfi modell, akit a nő nem vesz komolyan, amíg a legváratlanabb helyzetekben meg nem menti őt.”

Loretta eredetileg történész volt, amíg le nem küzdötte magát romantikus történelmi regények bestsellerszerzőjévé. „Történelmi témájú könyveit a kutya nem vette volna meg – magyarázza Bullock. – Úgyhogy az eredeti matériába belepakolt egy csomó szexet, és így már hatalmas sikert aratott.”

Loretta özvegy, akinek szeretett férje régész volt; most már a világtól elvonultan él. Kényelmes házban rejtőzik, műtárgyak és emlékek veszik körül, az álatala csiholt történetekkel szórakoztatja magát, és visszasírja azt az időt, ami már régen a múlté. „Loretta az otthonában, a könyveiben, a szavakban talál vigaszra, meg az agyában – folytatja Bullock. – A képzeletében kalandozik, ezért nincs szüksége arra, hogy kilépjen a világba, és ott tegye próbára magát.”

Loretta inkább hősnőjét, dr. Angela Lovemore-t küldi a vadonba olyan cizellált című könyvekben, mint az Egy év a bozótban vagy a D elveszett városa.

„Loretta úgy érzi, nem nyílik többé új fejezet az életében, de aztán olyan hajmeresztő kaland szakad a nyakába, amilyet ő maga sem tudna papírra vetni – mondja Aaron. – Az élete hirtelen éles balkanyart vesz.”

Amikor Loretta alkotói válságba kerül, legjobb barátja és kiadója / marketingese, Beth rábeszéli, hogy menjen el egy könyvfesztiválra, hogy új ötletekkel töltődjön fel és felturbózza az eladási példányszámot. Ám Beth jól tudja, nem lesz elég a sikerhez, ha Loretta személyesen megjelenik a fesztiválon – titkos fegyverre is szükség van, jelesül Dash-re, a veszedelmesen jóképű modellre, aki Loretta szerelmes regényeinek fedelén bűvöli az olvasókat.

Dash a tökéletes férfi: jóképű, vidám, könnyed társalgó, okos és bátor. Az őt megtestesítő modell, Alan viszont minden, csak nem Dash. Ám azért Alan alapjában rendes gyerek, őszinte, segítőkész és lojális, és a körülmények ellenére végül az a Dash válik belőle, akit mindig is elképzelt magának.

„Dash az a tipikus kardozós-partraszállós kalandhős, aki az események tetőfokán beront a színtérre fehér lovon vagy belendül egy liánon, és megmenti a bajbajutottakat – magyarázza a karaktert alakító Channing Tatum. – Alan viszont nagyon messze van ettől, de azért igyekszik. Szerintem Alan kissé zavarban volt, amikor modellkedni kezdett, de aztán megvilágosodott, és rájött, hogy ezzel a karakterrel rengeteg embernek tud örömet okozni. Van-e annál nemesebb feladat, amint amikor valaki boldoggá tehet másokat?”

„Alan nem teljesen bolond – folytatja a színész. – Nem gondolja, hogy ő lenne Dash, de szeretné azt hinni, hogy néhány dologban hasonlít rá, például neki is jó szíve van.”

Bullock számára Tatum volt a tökéletes kontraszt. „Channing hajlamos magát alulértékelni, nem az egóját akarja hizlalni, ami tökéletesen működik, amikor Alant játssza, mert jól lejön, mennyire ártatlan – folytatja Bullock. – Tágra nyílt szemmel csodálkozik rá a világra és nagyon kedves. Kevesen tudnak ilyen egyenes, nyitott embert eljátszani, de Channing tökéletes ösztönnel alakítja Alant.

Channing a fizikai komédia mestere, a testével közvetíti a poént. Azonnal megtaláltuk a közös nevezőt. Nagyon jó, ha az ember a filmbeli partnerével azonos hullámhosszon van, akinél tökéletes az időzítés. Ugyanakkor eléggé különbözőek vagyunk ahhoz, hogy jól kiegészíthessük egymást.”

 

 

A milliárdos „elveszett” kutatása

 

Egy akció-kalandvígjáték annyit ér, amennyit a benne folyton kavaró főgonosz, márpedig Az elveszett város felejthetetlen karakterrel szolgál: színre lép a különc írórabló milliárdos, Abigail Fairfax. Azonnal Daniel Radcliffe neve jött számításba, s az ötletet Bullock zseniálisnak tartotta. „Daniel átható kék tekintete kedves és barátságos, egészen addig, amíg Fairfax el nem kezd megkergülni – mondja a színésznő. – Ekkor Daniel megszállott őrültté válik. Annyira briliáns, hogy kíváncsi vagyok, mit szól majd a közönség, amikor olyan Daniel Radcliffe-fel találkoznak, amilyenre nem számítottak.”

Bullock, Chasin és a Nee fivérek sokat töprengtek azon, milyen legyen Fairfax stílusa, és aprólékosan kidolgozták, hogyan nézzen ki az öltözéke, a haja és a sminkje. Végük arra jutottak, hogy a dúsgazdag vállalkozó olyan benyomást keltsen külsejével, mint aki most lépett ki a Gentlemen’s Quaterly című férfi stílusmagazin egyik oldaláról.

Radcliffe úgy érezte, teljesen neki való a gonosz, de mindig szórakoztató figura. „Fairfax a rosszfiú, de közben nagyon vicces karakter, mert nagy csibész, és képes bármin megsértődni – mondja Radcliffe. – Fairfax minden galádsága abból fakad, hogy feltétlenül meg akar felelni médiamogul apjának, s emiatt nem is képes igazán gonosz lenni. Egyszerűen csak egy szörnyű, önjelölt gyarmatosító.

Eredetileg komolyan érdekelte a régészet és a történelem, de teljesen rossz megfontolásból. Fairfax azért akar kincseket megkaparintani, hogy mások ne tehessék rájuk a kezüket. Ez nagyon gyerekes motiváció.”

Fairfax előadja merész tervét Lorettának, miszerint az ő segítségével meg akarja találni D elveszett városát, ahol hatalmas kincs rejtőzik – egy ritka vörösgyémánt fejék –, és azt gondolja, az írónő kapva kap majd az alkalmon. Loretta azonban nem akar belemenni, ezért Fairfax úgy dönt, legjobb lesz, ha elrabolja.

„Fairfax kloroformmal elkábítja Lorettát, és felrakja a repülőjére, abban reménykedve, hogy meggondolja magát, aztán amikor kiderül, hogy mégsem, a milliárdos rájön, hogy az eredeti terve nem fog működni – folytatja Radcliffe. – Loretta ellopja az egyetlen útmutatót, amivel a kincset meg lehet találni, így a milliárdos arra az álláspontra jut, az írónő nem ártatlan többé. Megvan rá a kilövési engedély, Fairfax le akarja vadászni.”

Fairfax természetéhez nem nagyon passzol a neve: Abigail. „Imádom ezt a nevet – nevet Radcliffe. – Egyfolytában szórakoztam rajta, mert Fairfax nagyon ragaszkodik hozzá. Egész életében azt igyekezett bizonygatni, hogy ez egy nemi szempontból semleges név.”

Radcliffe nem rendült meg attól, hogy a forgatás alatt egyfolytában süti a fejét a nap és forrponton van a hőmérséklet. „Az extrém hideg vagy meleg rendszerint jó dolog, mert az ember elfelejti, hogy színjátszás folyik, egyszerűen csak benne van a szituációban. De Fairfax az elképzelésünk szerint nem izzadós típus, ezért állandóan öt ember volt körülöttem ventilátorokkal, hogy ne legyen nedves a pólóm.”

 

 

Loretta nincs egyedül

 

A szereplőgárdát komikusvénával megáldott színészek egészítik ki: Da’Vine Joy Randolph, Oscar Nuñez, Patti Harrison, Bowen Yang – és egy különleges kameo keretében Brad Pitt.

Randolph Beth-et, Loretta könyveinek kiadóját alakítja, aki egyben a legjobb barátja és nem hivatalos terapeutája, továbbá menedzsere, sajtósa, s végül, de nem utolsósorban magándetektívje, mert elkezd nyomozni, amikor az írónő eltűnik.

„Beth tudja, hogy Lorettának túl sok ideje van, mégsem csinál semmit – mondja Randolph. – Próbálja motiválni barátnőjét, biztatja, hogy kezdjen megint írni, és menjen ki a friss levegőre. Egyre csak nógatja, mert nem akarja, hogy Loretta otthon penészedjen.”

Amikor Lorettát elrabolják, Beth akcióba lendül. „Rájön, hogy a rendőrök és az FBI nem tudják megoldani a problémát, ezért meghozza a merész döntést, és elindul az ismeretlenbe” – magyarázza a színésznő.

„Da’Vine nagy hatalmú női főnököt alakít, akiben azonban megvan a vigasztaló emberi melegség és a szükséges intellektus, ezért rögtön lejöhet a nézőnek, milyen a kapcsolat Loretta és Beth között – mondja Chasin. – Nem csupán szakmai viszonyról van szó, hanem barátok, akik érzelmileg kötődnek egymáshoz.”

Bullock eleve el volt ragadtatva Randolph komikai képességeitől, de amikor kiderült, hogy a színésznő operaénekes is, kapcsolatuk még szorosabb lett. „Az édesanyám operaénekes volt – mondja Bullock. – Megtudtam, hogy Da’Vine szintén operaénekes, és teljesen elolvadtam.”

Patti Harrison Beth fura közösségimédia-menedzserét, Allisont alakítja. A színésznő szerint karakterének az a dolga, hogy „Lorettát megfeleltesse a piac igényeinek, és odahasson, hogy a fiatalok rajongjanak a könyveiért”.

Bullocknak nagyon tetszett, hogy Harrison nem szokványos megoldásokkal hozza a szerepet. „Patti nagyon tudatosan viszonyul a vígjáték műfajához, és néha durvába is át tud menni, de pont ettől olyan vicces. Aztán az ember azt kérdezi magától: most ezen tényleg szabad nevetni? Nem mindenkinek áll jól, ha tök nyugis, de közben maró humorral támad. Pattinél ez működik, és Da’Vine-nal tökéletes párost alkotnak.”

Oscar Nunez, aki Az iroda (The Office) című sorozattal szerzett népszerűséget, az első színész volt, akit szerződtettek a filmbe. „Sandy együtt játszott Oscarral a Nász-ajánlat című vígjátékban, és olyan jó tapasztalatokat szerzett, hogy folyton emlegette a kasztingos megbeszéléseken. Azt akartuk, hogy Beth-nek is meglegyen a maga mini fejlődéstörténete annak köszönhetően, hogy fura figurákkal találkozik. Tényleg bizarr fickóval kerül kapcsolatba – Oscar a neve, és Oscar Nunez játssza.”

Oscarról elsőre azt lehet tudni, hogy állatokat szállít szigetről szigetre. Beth nem egészen biztos abban, hogy ez legális vállalkozás, mégis felszáll a szállítórepülőgépére. Oscar kezd belezúgni Beth-be, ezért vele marad, hogy segítsen neki az út további részében.

Oscar egy legjobb barátot is kapott a Nee fivérektől, ő Randy, a kecske. „Beth-et olyan helyzetbe akartuk rakni, ami élesen elüt a normális életétől, pont úgy, ahogy Lorettával csináltuk – mondja Aaron. – Így aztán Beth kapott egy szerelmes pasit, akinek egy kecske a legjobb barátja. Beth és Loretta párhuzamos utazáson vesznek részt: Loretta a dzsungelben kavar Alannel, Beth pedig, aki főnökként a munkában magassarkút és kosztümöt visel, állatokkal zsúfolt repülőn ül, és átcsempészik az óceánon.”

Brad Pitt emlékezetes szerepe akkor kezdődik, amikor Alan úgy dönt, hogy megmenti az elrabolt Lorettát. Alan sejti, hogy nem egészen alkalmas a feladatra, ezért felfogadja Jack Trainert (Pitt), az egykori tengerészgyalogos kommandóst, aki indőnként jógával és túszmentéssel foglalkozik.

A szerepre Bullock úgy választott színészt, hogy egy szokatlan tanácsadóhoz fordult – régi barátjához és fodrászához, Janine Thopsonhoz, aki másik ügyfelét, Brad Pitt-tet ajánlotta. Bullock nemrég megjelent egy villanásra Pitt A gyilkos járat (Bullet Train) című filmjében, és Pitt örömmel viszonozta a szívességet. Végül is ki ne akarna eljátszani egy jól képzett exkommandóst, aki felcsapott szerencsevadásznak, és percenként aanyköpések hagyják el a száját Lao-Cetől és a Tao Te Kingből?

„Brad nagyon különleges módon ragadta meg a karaktert – mondja Bullock. – Trainer buddhista, a Föld gyermeke, nagyon granola. (A granola eredetileg a sült müzlihez hasonló szuperétel neve, az amerikai szlengben viszont azokra a modern hippikre alkalmazzák, akik trikóban és rövidnadrágban, hátizsákkal járják a bolygót, hajuk raszta, övükben kulacs lóg karabineren, és meg akarják menteni a Földet, miközben idegen kultúrákat ismernek meg – a ford.) Alan úgy liheg a nyomában, mint egy labradorkölyök.”

Pitt még Trainer megjelenésének kidolgozásában is segített. „Úgy képzeltük, hogy Jack Trainernek hosszú, hullámos haja van, amit Brad nagyon jó ötletnek talált – mondja Thompson. – Brad azt akarta, hogy a karakternek tibeti beütése legyen, felfedező, bejárta már az egész világot. De pontosan nem lehet tudni, hogy Jack mit ért el vagy kiket mentett meg, mert mégicsak zsoldos lenne ő.”

„Bradet beledobtuk egyenesen a közepébe, nem tudom, tisztában volt-e vele, mire szerződik – mondja Aaron. – De elképesztően jól bírta, mindenben benne volt, ami csak a nyakába zúdult.”

Tatum számára hatalmas örömöt jelentett, hogy Pitt-tel dolgozhat együtt. „Mindig tartok attól, ha általam csodált emberekkel találkozom – árulja el a színész. – Mivel nem örülnék, ha kipukkadna a buborék. De Brad pont olyan volt, mint amilyennek mindig is elképzeltem. Egészen elképesztő, hogy vállalta ezt a szerepet.”

 

 

A teljesen egyedi egyberuha

 

Loretta lenyűgöző és dzsungeljárásra tökéletesen alkalmatlan viselete – fuksziaszínű, flitteres kezeslábas, amitől olyan lett a külseje, mintha két lábon járó diszkógömb lenne – egy jeles jemeztervező, Marlene Stewart munkája.

Olyan kreáció ez, amely mindennél ékesebben mesél a megalkotójáról. „Azt hiszem, életem végéig erről a kezeslábasról fogok beszélni – mondja nevetve Stewart. – De akarok-e ezen változtatni? Dehogyis, hiszen vicces téma. Itt van ez a nyársat nyelt nő, Loretta, aki nem tud letérni arról az ösvényről, amin halad. Barátnője és menedzsere, Beth rábeszéli, hogy vegyen föl valamilyen csillogó ruhát, hogy szexibben nézzen ki és annak is érezze magát, de a dolog nem úgy alakul, ahogy várták. Loretta nem sejtette, hogy elrabolják, és hirtelen a dzsungel közepén talája magát ebben a csillogó ruhában.”

„A kezeslábas ötlete onnan jött, hogy imádom ezt a viseletet – árulja el Bullock. – Általában imádom az egybecuccokat. Minden egyben van – rántsd fel a cipzárt, és már el is van rejtve, aminek rejtve kell lennie. Másfelől ez a legbénább és legkellemetlenebb ruha, amit Loretta Sage viselhet. Úgy gondoltam, ez így vicces lesz.”

 

 

Channing parókája

 

Miközben Lorettát legalább részben a kezeslábasa határozza meg, Alan, vagyis Dash hajmeresztő külsővel sokkolja a közönséget a romantikus regények fesztiválján, amennyiben szőkített sörénnyel, kalóz stílusú bomberdzsekiben és művésziesen szaggatott farmerben jelenik meg. A frizura mély nyomot hagyott Tatumben: „Fogalmam sem volt arról, hogy ennek a parókának ekkora személyiségformáló ereje lehet. Nem is tudtam, kicsoda Dash, amíg föl nem raktam a parókát. Hirtelen alakot öltött ez a pszichotikus, őrült karakter.”

A parókát Rob Pickens tervezte Tatumnek, az összerakása, vágása és színezése a színész hajstylistja, Derrick Spruill szakértelmét dicséri. „A parókának külön lakókocsi kell, mert önálló karakter – tréfál Spruill. – Amikor Channing fölveszi, átalakul. Már nem Channing Tatum többé, se Alan – teljesen Dash. Ezzel a kellékkel ő maga válik a hajjá. Néha valamelyik tincs belement a szájába, ő pedig utálta. Szedjétek le, szedjétek le, követelte. Channingnek soha nem volt hosszú haja, a zéró katonai frizurát szereti, ami nullás géppel készül. Ez nagyon vicces, mert igazi ’gyűlölöm és szeretem’ viszonyba került a parókával.”

 

 

Akció, kaland és nevetés a dzsungelben

 

A film alkotói látványos és humoros szórakoztatásra törekedtek. „Azt akartuk, hogy eldurranjon a szigetünk, de anélkül, hogy próbálkozásunk erőltetett lenne” – magyarázza Aaron.

Jonathan Sela operatőr – John Wick, Deadpool 2., A gyilkos járat – a Nee testvérekkel karöltve dolgozta ki a Zorn-paletta különleges változatát (Leonard Zord svéd festőművész csupán négy alapszínnel dolgozott /fehér, okkersárga, vörös és fekete/, ezekből igen egyszerűen harmonikus árnyalatok hozhatók létre a – ford.), hogy a filmnek egyedi színvilága legyen. „A Zorn-paletta színekben korlátozott, nincsenek benne telített kékek vagy zöldek – folytatja Aaron. – Ezt a színvilágot használtuk a film első felvonásában, hogy afféle Óz, a csodák csodája hatást érjünk el. Visszatartottuk a telített zöldeket és kékeket, aztán amint beérünk a dzsungelbe, ezek az árnyalatok hirtelen berobbannak a vászonra.”

A kitalált sziget egzotikus részleteinek kidolgozására dr. Seth Mallios antropológus professzort kérték fel, aki ősi bennszülött kultúrákat tanulmányozott, hogy összeállítsa Kalaman király, Taha királynő és az évezredek ködébe vesző törzsük mitikus történetét, amelyek elválaszthatatlanok Loretta állítólagosan fiktív regényeitől és Fairfax bűnös terveitől.

Forgatási helyszínül a Dominikai Köztársaság buja dzsungeleit és fenséges vízeséseit választották, amik tökéletes hátteret biztosítottak a legendás Elveszett Város, D és környéke számára. A DK-ban ráadásul jól felszerelt stúdiók is a stáb rendelkezésére álltak, ahol felépíthették díszleteiket.

Nem is gondolnánk, hogy egy dzsungelben forgatott filmhez kell még egy növényfelelős is, aki gondoskodik arról, hogy az őserdő minél zöldebb és dúsabb legyen, megfelelvén a közönség elvárásainak.

Amíg a stúdiómunkálatok folytak, a kaszkadőrcsapat megépítette a Sámánútnak becézett útszakaszt a stúdió és a szomszédos golfpálya között. Itt gyakorolták be és vették föl a legfontosabb akciójelenetet, amelyben Alan meg akarja menteni Lorettát, ezért egymaga leszámol Fairfax haramiáival egy mozgásban lévő aknabiztos páncélautó (MRAP) tetején. Öt éjszaka kellett ahhoz, hogy felvegyék a jelenetet. „Alan robogójával követi az MRAP-ot, melléhajt, felugrik a tetejére, és kezdetét veszi a hatalmas küzdelem” – magyarázza Kyle Woods kaszkadőrkoordinátor.

 

-theGeek-

Forrás: UIP Dunafilm