TESZT – Volt egy hullám a játékok belül a Vampire: The Masquerade univerzumában játszódtak az elmúlt években, de a legtöbbjük nagyrészt leginkább szöveges kalandjáték volt (a Bloodhunt-féle battle royale és a Werewolf: Apocalypse kivételével). A Swansong első pillantásra úgy tűnik, hogy a harmadik személyű kameraperspektívával és a teljesen irányítható karakterekkel eltér ettől a trendtől, de hamar kiderül, hogy ez mégsem a Bloodlines folytatása, amit mindannyian szeretnénk (és ami úgy tűnik, hogy örökké késik).

Ettől még lenne a Swansong feltétlenül rossz játék, de kétségtelenül sokkal többet köszönhet a sorozat asztali eredetének, mint amit a látványos trailerek sugallnak. Hogy a hagyományos RPG és a harmadik személyű videojáték keveréke működik-e, az már egy kicsit bonyolultabb kérdés.

Sok szöveg és a statisztika és ez inkább „szívás”

A Swansong világa beleillik a World of Darkness tágabb környezetébe, és csordultig van utalásokkal, történetekkel és feltételezett ismeretekkel (az új játékosok számára egy folyamatosan bővülő szószedet mankójával). A különböző vámpírtípusok, a karizmatikus Tremere-től az őrült Malkaviaiakig mind jelen vannak és teljesen korrektek. Az egyes típusokkal való interakció különböző megközelítéseket igényelhet, ami ugyan dicséretes változatosságnak tűnik, de a valóság az, hogy a karakter-statisztikák kiterjedt hálója ellenére gyakran korlátozott választási lehetőségek közé leszel bezárva. Itt válik leginkább nyilvánvalóvá a szerepjáték és a párbeszéd-vezérelt játékmenet közötti kapcsolat hiánya.

A Swansong narratívája szerint három – egymással ellentétes – vámpírként játszol, akik a bostoni kamarilla új hercegét, Hazel Iversent szolgálják: az ősi védelmező Galeb, az ellentmondásos Emem és a malkaviai Leysha. Mindhárom élőhalottat Iversen toborozza, hogy kivizsgálják egy vámpírokat ért mészárlás körülményeit. Útközben különféle intrikákba, diplomáciába, merényletekbe és elég egyszerű (és unalmas) megoldandó rejtvényekbe keveredsz. Van némi szabadság abban, hogy hogyan állítod be az egyes karaktereket stat pontokkal és képességekkel, de ha egyszer elkötelezted magad egy adott út mellett, előfordulhat, hogy az optimális útvonalak el vannak zárva. Ez biztosítja, hogy a döntéseidnek következményei legyenek, bár a játékélmény emiatt inkább épphogy korlátozottabb, mint változatosabb lesz.

Mindenki másban jó

Bármelyik képességet és tulajdonságot is választod, minden karakter rendelkezik egy-egy olyan képességgel, ami megkülönbözteti őket – Galeb az emberek uralásának és meggyőzésének szakértője, Emem képes átlátni a szitán, míg Leysha képes mások külsejét felvenni, hogy beszivárogjon a gondosan őrzött helyszínekre. Ezek a képességek adják a Swansong legjátékosabb aspektusait, és ezek érdekesek is és rendben vannak, de ezek miatt megint csak úgy érzed, hogy a játék lineáris és bizonyos utakra kényszerít.

Ezeknek a képességeknek a használatához akaraterő pontokra van szükség, pontokra, amelyeket csak a küldetések jutalmaival vagy a nem mindennapi fogyóeszközökkel lehet feltölteni. Az akaraterő pontokat a párbeszédes képességek befolyásolására is használják, így egyensúlyt kell találnod a képességek felfedezéséhez való felhasználása és a beszélgetésekhez nyitva álló lehetőségek között. A másik fogyasztható rendszer az éhség, bizonyos képességek és erők növelik a vérszomjadat. Amikor ez kezd megtelni, táplálkoznod kell (patkányokból vagy emberekből), hogy irányíthasd a belső fenevadat. A patkányokból való táplálkozás befolyásolhatja a másokra gyakorolt befolyásodat, míg az emberekből való ivás megköveteli, hogy biztonságos, a kíváncsi szemektől távoli helyeket keress.

A megjelenés előtt a Swansong többféle útvonalára és alternatív történetszálaira helyezték a hangsúlyt, ami a játék újrajátszására és a különböző döntések meghozatalára ösztönöz. Ezek az útvonalak adódhatnak bizonyos párbeszédek sikeréből vagy kudarcából, megoldott vagy elhagyott rejtvényekből, illetve gyűjthető dokumentumok megtalálásából vagy meg nem találásából. Az egyes szintek befejezésekor a küldetés képernyője megmutatja az alternatív lehetőségeket, amelyeket választhattál volna – bár azt nem, hogy pontosan hogyan érheted el őket. Ezek némelyike bizonyos készségfejlesztést igényel (ez különösen frusztráló megközelítés), míg mások olyan karakterek vagy tárgyak felé mutatnak, amelyeket nem találtál meg. Ebben a mechanikában minden bizonnyal nagy mélység rejlik, és látom, hogy az összes alternatíva felkutatásának folyamata tetszeni fog azoknak, akik igazán megkedvelik a játékot és annak környezetét.

Sajnos ebben nem segít a játék grafikája, amely eléggé elavult, alacsony poligonszámú, kidolgozatlan modellekkel és környezeti textúrákkal, merev, élettelen arcmimikával és mozgásanimációval. 2022 közepén járunk, a PlayStation 5 és Xbox Series konzolok már több mint másfél éve megjelentek, de ez a grafika nem hogy egy generációval, hanem kettővel korábbi színvonalat képvisel, magyarán, mintha egy PS3/Xbox 360-as játékot néznék, csak azoknál magasabb felbontásban.

Nem ezek azok a vámpírok, akiket kerestek

Be kell vallanom, hogy a Swansong kissé alulmúlta a várakozásaimat. A játékmenet aránylag élvezetes lenne, de sajnos kicsit lassú és monoton, inkább a hardcore kaland- és szerepjátékosok fogják élvezni. A grafika elavult és nem eléggé kidolgozott, a szinkronszínészek viszont igen jó munkát végeztek. A történet és a karakterek is kifejezetten érdekesek, de kár, hogy maga a párbeszédrendszer helyenként irritáló és ez rányomja a bélyegét a sztorira is. Szerepjátékhoz képest túlságosan lineáris is a játék és a lopakodós játékélményt is jobb lett volna a Splinter Cellre, vagy a Metal Gear Solidra hagyni.

A játékkódot a Magnew Kft.-től kaptuk, köszönjük!

-BadSector-

Kiadó: Big Bad Wolf Studio

Fejlesztő: Clément Plantier

Stílus: Kaland- és szerepjáték

Megjelenés: 2022. május 19.