TESZT – Visszatért minden idők egyik legfurcsább PlayStation mascotja, hogy bebizonyítsa, legény (vagy inkább: bizarr lény) a gáton. A kihívás hatalmas, hiszen Knacknak ezúttal nem csak az embereket fenyegető veszéllyel kell megküzdenie, hanem az első részben csalódott játékosok és kritikusok elvárásaival egyaránt. Mark Cerny és csapata azonban elszánt volt, amikor a második részbe belevágtak, ebben a tesztben pedig megnézzük, sikerült-e a csorbát kiköszörülniük és másodszorra egy igazán ütős címet letenni az asztalra.

A God of War a vérszomjas, idősebb, hack’n’slash rajongók kedvence. A The Last of Us azoknak, akik a remek történeteket szeretik. Az Uncharted a remek kalandok rajongóinak. A Gran Turismo a sebesség mániákusainak. A Gravity Rush azoknak, akik színes, látványos, elborult repülős akció-kalandokat kedvelik… Ezekben a Sony PlayStation exkluzív címekben egyetlen dolog közös: mind a felnőtteknek szólnak. Ezek után könnyű belátni, milyen rétegnek szól a Knack sorozat. A régi konzolokon a fiatalabbaknak, gyerekeknek szóló, egykor virágzó mascot-videojáték kultúra mára szinte teljesen kihalt és szinte nincs semmilyen foguk alá való – legalább is, ami a AAA címeket illeti. Persze attól még találkozunk „fiatalabbakkal” Destiny 1-2, vagy más közösségi játékok során, de a dedikáltan nekik szól címek nem hiányozhatnak egyetlen konzolmárka és generáció palettájáról sem.

„Tudják? Srácoknak!”

Persze, nem könnyű a Sony dolga e folytatás tekintetében. Egyrészt nem is kapott túl nagy hírverést az első rész – azt leszámítva, hogy egy elég negatív kritikákat kapott nyitócímről beszélhetünk, túlzottan nem maradt meg senkinek az emlékezetében. Egyértelmű, hogy nem lett belőle a Sony Super Mariója – és erről nem csak az a tény tehet, hogy nem sikerült annyira jól az első epizód, hanem valahogy nem is ragadt meg az gamerek emlékezetében.

Mindezek tükrében talán furcsának tűnhet a Sony döntése, hogy „makacsul” ragaszkodva még egyszer nekifutnak egy ilyen – valljuk meg – kudarcot vallott franchise-nak – más cégeknél az ilyen franchise-ok mennek a kukába. Még is mi volt az első résszel a legnagyobb probléma? Nem akarom hosszan ecsetelni (korábban már írtunk a játékról, tesztelőnknek annak idejét tetszett https://ps4pro.eu/hu/2015/04/23/knack-szedd-ossze-magad/), lényeg, hogy eléggé limitált és önismétlő volt, ha így utólag visszagondolunk rá. Pedig maga a koncepció zseniális volt, de a Sony címe mégsem hozta azt a minőséget, amelyet egy nyitócímtől elvárunk.

„Ugyan már! Ez kissrácoknak van! Nekik minden jó!” – hallhatnánk az érvet, de az igazság az, hogy mi, tesztelők, felnőttek vagyunk, és ahogy örökérvényű szabály, hogy a gyerekeknek szóló animációs filmeket a szülők számára is élvezetessé kell tenni, úgy ez igaz a nekik szóló játékokra is. Ennyi felkonferálás után vizsgáljuk meg végre, hogy a Knack 2 ezúttal mindkét szinten működik-e, vagy ugyanott ragadt, ahol az előző rész is?

Knack most összeszedte magát? Mert a sztoriíró nem nagyon…

A Knack 2 története nem sokat javult az előző részéhez képest. Ismét a szokásos, a Földet fenyegető veszéllyel van dolgunk, amely apró, zöld goblinok formájában jelentkezik, akik azt a békét és harmóniát akarják megtörni, amelyet az első részben sikerült Knackkel kiharcolni. Mivel az első rész emberi szereplői karizmatusnak és érdekesnek éppenséggel nem voltak nevezhetők, talán érdemes lett volna őket lecserélni. Sajnos nagyjából ugyanazokat az unalmas és fantáziátlanul kidolgozott arcokat kapjuk vissza, akik szájába továbbra is ugyanolyan gyenge párbeszédeket adott az a forgatókönyvíró, akit a Sony balszerencsénkre ezzel a munkával megbízott.

Persze azért itt van ismét maga Knack is (elég nehéz is lett volna második részt elképzelni nélküle…) ez a rendes mascot, aki mindig segítőkész, és különleges képessége az, hogy apró kis kockadarabokból képes „testét” összeállítani, vagy akár ismét szétszórni és saját magát miniatürizálni, ha arra van szükség. Végsősoron ez számít az egész történetben, amely most is csak ürügyként szolgál arra, hogy a pályákon A pontból B-be eljussunk az uszkve tízórás játékidő alatt. Szerencsére – a történetet leszámítva – jól fogunk szórakozni a Knack 2-vel…

Bye-bye önismétlés

„Ismétlés a tudás anyja”, tartja a mondás, de a gamerek nem szeretnek túl sokat találkozni ezzel az anyukával, mert a repetitív játékmenetnél nincs rosszabb. Szerencsére a Knack 2 már kevesebbszer mutat be ennek a drága hölgynek, mint az első rész: messze nem oly repetitív ez az epizód. A nagyobb változatosság pedig nem csak abban terjed ki, hogy a játék egyik része városban, a másik egy gyárban és a harmadik egy erdős területen van, hanem a környezeti elemek, illetve az ezekhez tartozó kihívások is változnak.

Az egyik ilyen jelentős különbség a harcban található, illetve a puzzle részek is sokkal kreatívabbak, továbbá a platformokon vezető útvonalak megtalálása, környezetünk felfedezése is sokkal élvezetesebb kihívást jelent. Persze, Mark Cerny és csapata most sem találta fel a spanyolviaszt, de az előző rész száraz játékmenetével összehasonlítva azért egyértelmű az előrelépés.

Ami a harcot illeti, először is meg kell említeni, hogy sokféle nehézségi szint végre differenciálja a játékosok képességeit, ez is nagy hiányosság volt az első epizódban, amely fiatalabbaknak szánt tartalma ellenére meglepően, sokszor frusztrálóan nehéz volt. A sokkal jobban elhelyezett checkpointok nehezebb szinten is garantálják, hogy ne vágjunk dühünkben a gamepadet a földhöz, amikor Knack a szó minden értelmében „szét van esve”. Maguk az összecsapások többféle taktikát is igényelnek, melyekhez a harcmozdulatok közül párat a játék során is megtanulunk. Emellett kaptunk egy egész jól kidolgozott fejlődési rendszert is, amely ugyan nem vetekszik egy szerepjáték összetettségével, de persze itt nem is ez volt a cél. Végül sokkal változatosabbak maga az adok-kapok is: van olyan ellenség, aki messziről lő ránk és félreugrással, vagy pajzzsal lehet kivédeni, mások elektromos páncélt viselnek, vagy pajzsot használnak – ellenünk is más és másféle támadást kell használunk.

Persze azért nem kell itt Devil May Cry szintű kombóhasználatra gondolni, de az alapvetően kevésszámú támadástípust változatosan kell használni az ellenségek, illetve a fizikai puzzle-k tekintetében. Igen, különleges támadásainkat a puzzle-knél is gyakran alkalmaznunk kell, továbbá most sem hiányzik annak a képességnek használata, amikor Knack hirtelen átváltozik mini-Knakké, hogy a szűk járatokon továbbjusson. Ezek aránylag egyszerűek, azonban időnként találkozunk nehezebb kihívásokkal is: ládákat kell a megfelelő helyre tolnunk, hogy továbbjussunk. Egyetlen alkalommal sem kell azért leizzadnunk a nehézségi szinttől, a Sony Japan Studio folyamatosan szem előtt tartotta, hogy a játék ritmusa egy percet sem lankadjon, ne törjék meg a túl nehéz kihívások.

Ejnye, Knack, néha annyira szétesel

Eddig – a történetet leszámítva – általában véve pozitív szempontokat említettem, azonban sajnos maradtak még negatívumok. A „hirtelen seregnyi ellenfél támad rád és le kell mindenkit verni” például lusta játékdesigneri mentalitásról tesz tanúbizonyságot. Emellett azok a szintek is elég fárasztók, ahol csak az akcióról szól minden, ráadásul olyan típusúról, amely nem túlzottan kreatív.

Ami a grafikát illeti, bár egyértelmű összességében a fejlődés és tényleg találkozunk igazán ütős helyszínekkel, vagy szépen kidolgozott karakterekkel, szörnyekkel (mint például maga Knack), ugyanakkor hiányzik a játékból valami egyediség, stílus, vagy bármi, ami életet lehel ebbe az elég unalmas fantasy világba.

Elég fura emellett az is, hogy emberi társainkat soha az életben nem veszik észre, szóval ők vígan szaladgálnak a közelünkben, vagy nem messze tőlünk, mint valami turista.

Végül meg kell még említeni az quick time eventeket is, amellyel elég bőkezűen teleszórták a játékot és így 2017-re már nem igazán érzem, hogy a játékdesign non plusz ultrája lenne és szerintem ezzel kapcsolatban sokan egyetértenek velem…

Ketten nagyobb fun

Viszont itt a tesztem végének közeledtével meg kell még említenem egy olyan lehetőséget, amely nem csak egyértelmű előrelépés az első részhez képest, hanem egy egyedi, fun lehetőség. A „kanapés” co-op módról beszélek, amely manapság fájó hiányossága a játékok zömének és itt nagyon élvezetes. Mivel nyilván, fiatalabbaknak (is) szól ez a cím, amikor apa, vagy anya leül a csemetéjével Knack 2-őzni, azért az tényleg nagy élmény lehet, vagy akár két testvér sem fog ilyenkor azon összeveszni, ki játszik éppen a PS4-el. Könnyen elnézzük a játék hiányosságait, ha van kivel közösen játszani.

Összességben egyébként a Knack 2 egy jó játék, de nem az a cím, amelyre még egy-két év múlva is nosztalgikusan emlékszünk vissza. Bár nem várjuk el a Sony Japan Studiótól, hogy forradalmi újdonsággal kápráztasson el minket (nem lehet a műfajt évről éve megújítani) ugyanakkor semmilyen igazán emlékezetes megoldást sem találunk benne. Ettől függetlenül elismerést érdemelnek a fejlesztők a sokféle játékmenetbeli hiányosság javításáért (még ha forradalmi változásokról nem is beszélhetünk) a co-op mód pedig tényleg igazán nagy móka.

-BadSector-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő: SIE Japan Studio

Típus: Platformer

Megjelenés: 2017 szeptember 6