TESZT – Az Outlast nem tekinthető gyenge címnek. Indie létére abszolút megállta a helyét a PlayStation 4 korai kínálatában és sikert is aratott – így nem is véletlen, hogy készült hozzá egy önálló kiegészítő, a Whistleblower. Vajon sikerült-e túllépnie az eredeti sikerein? Nos… ebben én nem lennék olyan biztos… vagy mégis?

Amikor 2014 februárjában a Red Barrels kihozta az Outlast-ot, mindenki kíváncsi volt arra, hogy miként lehet képes egy újságíró egy elhagyatott kórházban túlélni. Túlélni, ezt ki kell emelni – itt ugyanis nem volt lehetőségünk megtámadni ellenfeleket. Jó, voltak azért szkriptelt magunktól ellökősdi itt-ott, de többnyire védtelenek voltunk. Ennek az előzménye (és folytatása is) a Whistleblower, amely… nos, másik főszereplőt ad kezeink közé.

Előttem a végem

Hirtelenjében nem is jut eszembe egy olyan DLC sem (vagy akár alapjátékot is mondhatnék), amely egyszerre szolgált prológként és epilógusként egyszerre – pedig ez itt a helyzet. Miles Upshur helyett most Waylon Park a főszereplő, aki amúgy a fülest küldte Miles-nak, hogy érdemes lenne ide eljönnie. Így fonódik össze a két karakter sorsa a Mount Massive elmegyógyintézetben.

Ez amúgy a történetre jó hatással van, mert az alapjáték vége után nem nagyon lehetett meg az az elégedett felállás a kanapéból, hogy „igen, ez így jó”, de szerintem a Whistleblower-rel kiteljesedett a történet, ami abszolút pozitívumként könyvelhető el.

Dejavu

A játékmenettel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy vajon miben változott a Whistleblower az alapjátékhoz képest? Itt nem egy ellenfél lesz ellenünk, hanem többen is az életünkre törhetnek. Ennek ellenére az éjjellátó kameránk azért a mancsaink között lehet, hogy mégse legyünk annyira kiszolgáltatottak a környezetnek, amely azért mégis felkelti bennünk a reménytelenség és kilátástalanság bájosan fájdalmas, illetve eme esetben hatékony kombinációját. Ez amúgy az Outlast sikerének egyik titka: tényleg pumpálja belénk az adrenalint az az érzés, hogy bármikor elhalálozhatunk egy kis hiba és oda nem figyelés esetén.

Mégis újít

Ami az eredeti Outlast-ben talán túlzottan is gyakori volt, az a már-már klisésen elhasználódott jumpscare. Igaz, hatékony tud lenni, de egy idő után már inkább fárasztó hatása van. Ezt inkább hanyagolta a Red Barrels – hála a jó égnek! -, és inkább igyekeztek hosszabb kimenetelű jelenetekre építeni. Hogy ne legyen spoilerezés, inkább úgy mondanám, hogy lesznek fokozatosan felépülő, majd a végén „WTF!!!” kiáltással véget érő események. Ez tetszik a játékban – ha ilyen lett volna az alapjáték, komolyabb sikereket is elérhetett volna az Outlast.

Másban is újított a Whistleblower: miközben újralátogatunk nem egy helyszínt (ez többnyire megérthető véleményem szerint, hiszen ugyanott játszódik az egész…), új helyek is felbukkannak… vagy felbukkannának, ha nem merülne ki gyakrabban az elemünk. Így van, ezúttal már komolyabban oda kell figyelni arra, hogy ne durrantsuk el mindet az első adandó alkalommal. Ez két dologra van hatással: egyrészt megnöveli a félelemfaktort, másrészt pedig nagyobb szerepet kap az elemkeresés és az ezzel járó kockázat.

Látványra és hangra milyen?

Grafikailag hozza a szintet, sőt, kicsivel túllép a korábbiakon. Kicsivel több a köd, ez feltűnő lehet rövid idő után – látványosabbá teszi a már amúgy is korrekt látványt nyújtó Whistleblower-t, amelyet továbbra is az Unreal Engine 3.5 hajt. Megnézném, hogy milyen lenne UE4-gyel…

A hangok rendben vannak legtöbbször. Volt pár jelenet, ahol egy minimális késéssel ment az egész, amit nem nagyon tudok megérteni – kár, hogy az összképen ilyenek rontanak, mert audiovizuálisan abszolút rendben van.

Egymás mellett a kettő?

A tanítvány nem lépett túl mesterén, bár beérte azt. A történet előadásmódja, a picit módosított játékmenet, a fejlettebb grafika abszolút a mérleg pozitív karjára tehető, de ellensúlynak az audio itt-ott feltűnő hibáit és esetleg a hosszt mondanám. Nekem kicsivel több, mint két és fél óra volt végigérni, viszont nem csalódtam benne. Nincs X jobb Y-nál, inkább azt mondanám, hogy igen, érdemes beszerezni, ha a sima Outlast tetszett. És most megyek kimosni a pólóm, mert egyszer sikeresen magamra borítottam az egyik helyszínen a teámat a sokktól…

-V-

Kiadó: Red Barrels

Fejlesztő: Red Barrels

Típus: survivor horror, kaland

Megjelenés: 2015 Február