RETRO – A megalomániás uralkodók 2002-ben ragadhatták meg a hatalmat az Impressions Games városépítős játékában, amelyben a rómaiak, egyiptomiak és görögök után ezúttal a kínai birodalom felvirágzását egyengethetjük. Az Emperor szabályai és megjelenítése tekintetében olyan, mint egy régi szerető: sok újat ugyan nem képes mutatni, de amit tud, azt jól csinálja…

Úgy látszik, a Lords of the Realms II előtt az Impressions Games szeretne még egyszer gyors, könnyű bevételi forráshoz jutni, és városmenedzselős sorozatának legújabb darabjában, egyelőre hanyagolva az új játék engine-t, inkább a kiforrott (és már ezerszer használt) verziót használja. A legújabb részből, az Emperor: Rise of the Middle Kingdomból hamar kiderült számomra, hogy a hangsúly az apró és nem a forradalmi változtatásokon lesz…

Az Emperorban hét dinasztia történetét játszhatjuk végig a bronzkorszaktól egészen a fémkorszakig. Az oktatóprogramba vetve magunkat, a Xia család történetében vehetünk részt, és a játék során végül az északi Song és Jing dinasztia legkeményebb hadjárataihoz juthatunk el. Persze nem muszáj a kampányokat végigvinni, nyitott küldetésekkel is nyomulhatunk abronz-, a vas- és a fémkorszakban. A kínai történelem tudorai külön értékelni fogják, hogy a fejlesztőcsapat, aBreakaway Games nagy szakértő a témában, és mint az előző városépítő programjaiknál, a kézikönyvben itt is rengeteg adalékot találunk majd.

Kínai kaja

A konzervativizmusnak ugyancsak megvannak az előnyei: aki otthon van az eddigi Impressions játékok kezelőfelületében, az nagyon gyorsan megtanulja majd az Emperorét is. Mint mindig, először most is a lakóházak alapjait kell lehelyeznünk, hogy leendő lakosságunk elkezdjen városkánkba áramolni. Akis kínaiak hamarosan meg is érkeznek, riksáikat húzogatva és szabad helyet keresve maguknak. Amikor letelepedtek, szép lassan növekszenek az igényeik is, és – mint az eddigi játékokban – csak akkor fejlődnek tovább, ha ezeket ki tudjuk elégíteni.

Most is a víz (kutak) telepítése lesz az elsődleges, hiszen piszkosan szomjan halni a kínaiak sem szeretnek. Szükség lesz egy felügyelőre is, aki az utcákon járkálva felügyeli, hogy a házak ne omoljanak össze, és ne fogjanak tüzet. Persze a kínaiak is éppolyan gondatlanok tudnak lenni, mint a rómaiak, egyiptomiak vagy a görögök: előbb-utóbb úgyis lángok martalékává válik néhány épület, úgyhogy ilyenkor embereink vödrökkel a kezükben a tett színhelyére iparkodnak, hogy eloltsák.

Ha már van mit inni, és nem szakad, vagy gyullad a fejükre a tető, akkor polgáraink harapnának is valamit: gyorsan le kell tenni az első vadászkunyhókat, raktárépületet és piacot, ahol megvásárolhatják a nyers húst vagy a zsákmányból készült ételeket. Később már igényesebbek lesznek: a különféle farmok termékei (a parasztok a földeken rizst, kölest, szóját, káposztát termesztenek) vagy a halászkunyhó a változatosabb étrendet segítik elő. Nekem úgy tűnt, hogy az élelemellátással valahogy már a játék elején is kevesebb a gond: ha a farmok mellett malmunk van, ahol az élelmiszert tároljuk, hogy onnan a piacra vigyük, akkor polgáraink biztosan nem fognak éhes bendővel lefeküdni.

Szegény kínai, gazdag kínai

Az utcákon sétafikáló parasztokat most sem tudjuk egy adott helyre irányítani, viszont az útakadályokkal azért szabályozhatjuk, hogy ne mászkáljanak felesleges helyekre. Az igazi újítás azonban a kerítés bevezetése, amellyel nemcsak feltartóztathatjuk embereinket, hanem teljesen el is zárhatjuk őket egy területen belül.

Ez azért fontos, mert így végre elkerülhetjük, hogy elégedetlenkedő polgáraink felkerekedjenek, és otthagyják lakhelyüket. Ha kerítéssel ügyesen körbebástyázunk egy adott környéket és kutat, felügyelőházat, szentélyt, piacot, akupunktúrás orvost és gyógynövényárust helyezünk a falon belülre, akkor a környék virágozni fog, és az embereket kisebb nyavalyáik nem fogják zavarni (mint például az olyan ronda épületek látványa, mint a malom vagy a farm.)

Egy másik kisebb újítás a lerakható „lakásalapok” típusainak változása. Egyetlen fajta helyett ezúttal közönséges és előkelő változatok alapköveit is letehetjük: az előbbit bárhol, az utóbbit viszont csak olyan helyeken, ahol a vízellátás jól megoldott, és kellően kellemes a környezet. A közönséges házak sohasem válnak elitté, és ez fordítva is igaz. Az előkelő épületek lakosai emellett igényesebbek is: több élelmiszerre és egyéb termékre van szükségük, és a gazdagabb zsákmány csábereje miatt kedveltebb célpontjai a rablók és banditák támadásainak. Feltétlenül szükségünk van gazdag negyedekre a katonai erődökhöz, és az sem utolsó szempont, hogy a tehetősebbek több adót fizetnek…

Kínai asztrológia

Hogy egy kicsit megbonyolítsák a dolgot, a készítők két újabb elemmel gazdagították a játékot. Az egyik a kínai asztrológia figyelembevétele: amikor a játékos nevet választ magának, akkor meg kell adni egy állattípust is. A különböző állatoknak más és másféle előnyei vannak, illetve a zodiákusnak megfelelő időszakban tartott éves fesztiválnál olyan bónuszokhoz juthatunk, mint például az olcsóbb építkezés vagy a nagyobb termés.

A másik újdonság a Feng Shui, amelyről nálunk is lehet könyveket találni, illetve egyes helyeken oktatják is. Lényegében a kínaiak harmóniaigényéről van szó: szeretik, ha az épületeik elhelyezkedése egy bizonyos rendszer alapján történik. Ha létesítményeinket a zöld ábra alapján telepítjük, akkor sikerült a Feng Shui szerint megtalálnunk a kellő összhangot, a sárga már kevésbé harmonikus, a legrémesebb pedig a piros: így már le sem rakhatjuk az épület pilléreit.

„Harmonikus” (De kicsit már unalmas) 2D

Nem sokat változott viszont a játék grafikus motorja a Caesar 3óta, pedig 1998 (a C3 megjelenésnek éve) nem ma volt… 3D-s kártyánk most is nyugodtan pihenhet: a játékban még a Sim City 3000-hez hasonló apró effekteket sem találunk, pedig ez kicsit feldobná az amúgy nagyon statikus megjelenítést.

A grafika szépségével amúgy különösebb problémám nincs: az épületek és a fel-alá sétafikáló emberek aprólékosan ki vannak dolgozva, és az egymás mellé lerakott virágoskert részek különösen gyönyörűek. A zenei aláfestés, mint mindig, most is elsőrangú tájjellegű muzsika, szép ének részekkel és nagyon jól csengő hangszerekkel. A hangok nem sokat változtak: ahogy városkánk gyarapodik, a különféle létesítményekből most is egyre több zörej szűrődik ki.

Nem maradhat, csak egy kicsi kínai

Az igazi újdonság a játékban a multiplayer bevezetése, amelyet a hivatalos honlapon óriási büszkeséggel jelentettek be. Összesen nyolc játékos nyomhatja egyszerre egymás ellen, vagy kooperatív módokban. Mivel ez nem egy RTS, a cél nem a riválisok leigázása (bár természetesen harc is van a játékban), hanem mindenkinek teljesítenie kell bizonyos célokat, mint például a Nagy Fal egy részének megépítése.

Óriási szerepe van még a kereskedelemnek és a nyersanyagok egymás közti elosztásának is. Multiban az egyik legnagyobb móka, hogy az ellenségek kémeket is küldhetnek egymás városába: ilyenkor a sunyi kis fickó az utcákon mászkál, és információkat gyűjt, vagy szabotálja az épületeket. Ha elég sok őrünk van, akkor azért ki tudjuk szúrni, és beszervezhetjük (3/3-as…) kettős ügynöknek! Sajnos hiába léptem fel sikeresen a Sierra szerverére, egyelőre még egyetlen egy hozzám hasonló teszterrel sem találkoztam. Később ez biztosan változni fog, de azt azért nem hiszem, hogy – akár csak a töredékében is – a Warcraft III BattleNetjéhez hasonló multi-őrület kerekedik a játékból…

-BadSector-(2002)

Kiadó: Sierra Entertainment

Fejlesztő: BreakAway Games, Impressions Games

Stílus: Városépítő

Megjelenés: 2002