RETRO – A húszas-harmincas éveikben járó „örök kamaszok” még mindig emlékeznek Lucky Luke-ra, magyar nevén Talpraesett Tomra, aki az Alfa Magazin ifjúsági kiadványa hasábjain és később különkiadásokban hódított.

A laza cowboy, aki a szó szoros értelmében is gyorsabban lő az árnyékánál, és cinikus paripája sokunk szívébe belopta magát. Legújabb kalandjaiban örök ellenségeivel, a Dalton fivérekkel kell szembeszállnunk. A Lucky Luke a képregénysorozat stílusához remekül illeszkedik: tipikusan az a játék, amit néhány órára töltünk be könnyed kikapcsolódásként. Laza hősünkkel több szinten kell keresztülküzdenünk magunkat.

Feladatunk leginkább reflexeinket veszi majd igénybe: legtöbbször a rosszfiúkat kell a legextrémebb szögekből (akár egy a földön heverő kondérról) eltalálnunk, vagy az utunkba kerülő, de mégis elérhetetlen dinamitos ládákat valamilyen trükkös módszerrel felrobbantanunk. Néha be kell jutnunk a zárt ajtón, és ehhez meg kell találnunk a megfelelő kulcsot (mondjuk, nem kell túl sokat törnünk a fejünket rajta…).

Később változatosabb pályákkal is találkozunk: a harmadikon például Jolly Jumper paripánk hátán kell lovagolva egy robogó vonatról lelövöldözni a rosszfiúkat. A képregény igazából tíz évvel ezelőtt volt népszerű, és akkor is inkább a kamasz vagy felnőttebb közönség értékelte készítőik sajátos humorát, a Lucky Luke-játék – sajnos – mégis inkább a fiatalabb korosztályt célozta meg.

Két és fél dimenziós grafika

A játék ugyan kihasználja a 3D-s videokártyákat, a grafika mégis inkább kétdimenziós, mint három. Némi jóindulattal a Mortal Kombat 4 és a Tarzan féle félig két, félig háromdimenziós grafikához hasonlíthatnánk – sajnos kevésbé kidolgozva. A felemás megoldás felemás minőséget is eredményez a karakterek szépen kidogozottak, a hátterek viszont néha nagyon csúnyák: úgy néznek ki, mintha a mosógépen felejtették volna őket. Az összkép mégis aránylag kellemes: a képregény stílusát sikerült megragadni a grafikában.

Elő a fegyverrel cowboy!

Lucky Luke irányítása elsőre meglehetősen körülményes: eleinte nem nagyon találjuk majd a megfelelő billentyűket. Szerencsére át lehet őket konfigurálni, de Lucky így is meglehetősen idétlenül mozog. Különösen zavaró volt a lövés szögének beállítása: amikor egy-egy rosszfiút ki akartam iktatni vagy egy dinamitos ládát felrobbantani, mindig valamilyen roppant idétlen pozícióból kellett lőnöm. Ilyenkor sűrűn káromkodtam, amikor az ostoba irányításnak „hála” cowboyom a fűbe harapott.

Felakasszuk vagy seriffnek válasszuk?

Lucky Luke-kel bizony sok baj van, ám felidéződtek vele kamaszkorom kellemes emlékei. A képregények hangulatát a kevesebb humor ellenére ugyan sikerült visszaadni, az összképet a sok negatívum mégis elhomályosítja. Az ügyetlen irányítás miatt sajnos nagyon hamar a fűbe harapunk, és – mivel nagyon kevés „életünk van” – ilyenkor kezdhetjük az egészet elölről. Ezért a játékot leginkább a türelmesebb Lucky Luke-rajongóknak ajánlom, és az ő billentyűzetük épségét sem irigylem…

-BadSector-(2000)

Kiadó: Infogrames

Fejlesztő: Infogrames

Stílus: Akció, kaland

Megjelenés: 2000