RETRO – A The Punisher kicsit sem hajaz ám a Max Payne-re… Például nem lassíthatjuk benne az időt, viszont itt lehet kínvallatni, egyszerre két puskával lőni, sőt, a Megtorlónak van egy olyan trendi halálfejes pólója, amilyenről Max még csak nem is álmodhatna. Zsír.

Frank Castle, akinek egész családját lemészárolta a Maffia, bosszút esküdött, és lemészárolta az egész Maffiát. Ez a roppant eredeti alapszitu a Max Payne, illetve az összes B, C (D?) kategóriás akciófilm óta levakarhatatlan, mint a bőrre száradt, megtöppedt Technocol Rapid, a THQ azonban úgy gondolta, hogy a The Punisher mégis új távlatokat fog nyitni a bosszúállós akciójáték műfajában.

Nem nyitott

A The Punisherrel az a legnagyobb baj, hogy egyszerre akart egy rettentően primitív öldöklős TPS lenni, ahol aztán tényleg kiélhetjük mindennapi feszültségeinket, ugyanakkor nagy műfajújító is. Valahogy mégis mindkét téren kudarcot vallott, illetve ezt a két célkitűzést nem sikerült a megfelelő arányban keverni. A játék alapja kőkemény Max Payne-utánzat, azt leszámítva, hogy nem tudunk időt lassítani benne, és a Megtorló mozgáskultúrája is bőven hagy kívánnivalót maga után.

Castle mozgása valahogy olyan „mackós”: megy előre, mint egy tank, és a leguggoláson és ugráláson kívül nem sok mindenre képes. Szerencsére ezt a készítők ellensúlyozták azzal, hogy egyszerre két puskával is oszthatjuk az igazságot, illetve pajzsként magunk elé tudjuk rántani az ellenség testét. A fegyverek egész változatosak, és elég durván lehet velük „büntetni” (magyarán: folyik a vér patakokban), úgyhogy Frank cammogása végül is nem nehezíti meg nagyon a játékot.

Mesterséges unintelligencia

Annál is inkább könnyű a dolgunk, mivel a mesterséges intelligencia, mint olyan, az ellenségeknél nem is létezik. A legtöbbször csak néznek ki a fejükből, és próbálnak minket eltalálni, de ha netán mégis arra vetemednének, hogy fedezékbe bújjanak, akkor is könnyű őket onnan kifüstölni. Még súlyosabb MI-bakival szembesültem, amikor valahogy az ellenfél mellé kerültem, és mellette állva csak néztem, ahogy a fickó hűlt helyemet próbálja eltalálni. Kedvem lett volna megkocogtatni a vállát, hogy „Hé, haver, nem zavar, hogy már vagy tíz másodperce itt dekkolok melletted?!”, de aztán inkább megkegyelmeztem neki és fejbelőttem egy mordállyal.

Beszélj, vagy (és…) meghalsz!

Amivel ki akart tűnni a THQ a többi TPS közül, az a vallatás rendszere. Időnként ugyanis ellenfeleink megadják magukat, ilyenkor pedig elkaphatjuk őket, és egyeseket közülük különféle kegyetlen kínzásokkal vagy fenyegetésekkel törhetjük meg, hogy beszéljenek. A készítők kreatív fantáziája ezen a téren tényleg szinte szárnyalt: többek között lehúzható ablakszegéllyel üthetjük a fejüket, fúrót tarthatunk a szemüktől két centire, vagy egy piranhákkal teli medencébe lógathatjuk őket.

Miután áldozataink köptek, természetesen ki is végezhetjük őket, a rendkívül véres játék készítői ezen a ponton mégis elszégyellhették magukat, mert magát a halálnemet már csak elmosva, fekete-fehérben láthatjuk, ez pedig egy borzasztóan képmutató és szánalmas megoldás. Ráadásul a kínzás irányítását a készítők valamilyen sajátosan perverz ötlettől vezérelve az egér fel-le mozgatásával oldották meg. Ez a játék elején még csak enyhén idegesítő, de szép lassan egyre nehezebbekké válnak a vallatások, úgyhogy a kezdeti nagyszerű mókázás helyett később csak frusztrálva érezzük magunkat.

Nem olyan gyökér, mint a film

Igen, talán ebben össze lehetne foglalni a The Punisher értékelését. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy agyatlan zombik szintjén vergődő MI-vel megvert ellenségek tömegeit kell puskavégre kapnunk, és hogy hosszú távon monotonná válik az állandó öldöklés, akkor végül is relatíve bevállalható játékot dobtak össze a volitionös fiúk.

Az eleinte szórakoztató vallatás mellett a The Punisher másik kiemelkedő része a grafika, amely különösen a főszereplő karakterek kidolgozásában jeleskedik. Egyedül a helyszínek textúrái mosottasak, de magasabb felbontáson még ez sem annyira vészes. Aki egy fárasztó nap után egy kis meghitt vérengzésre vágyik, annak tudom ajánlani a The Punishert, aki viszont Max Payne-szintű élményt szeretne, az szerintem ne büntesse magát vele.

-BadSector-(2005)

Kiadó: THQ

Fejlesztő: Volition Inc.

Stílus: Akciójáték,TPS

Megjelenés: 2005