Shadow of the Damned – Suda 51 agymenése [RETRO-2011]

RETRO – „Ez az ember teljesen elmebeteg!” Ez a gondolat merült fel bennem, amikor Goichi Suda, más néven Suda 51 legújabb játékát, a Shadow of the Damned-et megláttam. Maga Mr. Suda sem egészen épelméjű: amikor pár évvel ezelőtt egy másik magazinnak készítettem interjút a GamesCom alkalmával, Mr. Suda a válaszokat – nem fogjátok elhinni – egy elegáns szálloda WC-jében adta, ugyanis a japán úriembernek a mellékhelység a kedvenc interjúadó helyszíne, sőt még azt regélik róla, hogy kedvenc foglalatossága, hogy női bugyikat gyűjt.

 

No de természetesen a játékvilágban – különösen a japánoknál – az idézőjeles „elmebetegség” egészen más előjelű, mint a valós életben és ez a Shadow of the Damned-re is igaz. Emlékezzünk csak a Silent Hill részekre, vagy Bayonettára, de sok más egyéb japán játékra is, amely hangulata, stílusjegyei, sőt, gyakran játékmenete is igen-igen messze áll a konvencionálistól.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

Egyedi stílus

A Shadow of the Damned épp olyan egyedi stílusú, különleges cím, mint Suda előző játéka: a No Mores Heroes és a Killer Seven. A híres fejlesztő ugyanakkor tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a játék gördülékenysége és tökéletes horror hangulata érdekében más legendákkal is szövetkeznie kell, ezért a Grasshopper Shinji Mikamit, a Resident Evil géniuszát, és Akira Yamaokát, a Silent Hillek kreátorát és zeneszerzőjét kérte fel a közös munkához. Ennek köszönhetően a Shadow of the Damned tökéletesen játszhatóvá is vált, ugyanakkor Sudának sem kellett visszavennie a rá jellemző groteszk, szexuális utalásokkal és poénokkal teletűzdelt stílusából sem.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

A játék főszereplője, Garcia „Fucking” Hotspur külsejét nézve leginkább a fiatal Benicio Del Toróra hasonlít, a homlokától induló, szokásos macho vágással, teste pedig tele van tetoválva mindenféle vad rockereket, vagy sátánista szektatagokat idéző jelképpel. Garcia emellett menő, rockstar-bőrszerkót visel, ujjain koponyákat ábrázoló gyűrűkkel.

Talán külsőségei alapján ki is találtátok, hogy Garcia munkája sem éppen konvencionális: hősünk profi démonvadász. Extravagáns külsejéhez még kellékei is hozzájárulnak: állandó társa Johnson, egy bot végén lebegő koponya, aki különböző fegyverekké tud átalakulni a játék során. Aki egyébként járatos az amerikai argóban, az talán tudja, mit jelent a „my johnson” szóösszetétel, de aki nem, egy kis fantáziával az is ki tudja találni.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

Boner – nos, ez csak egy „pisztoly”…

Johnson átalakulási formái is beszédes nevűek: az alapszintű pisztoly a „boner”, amely csontdarabokat köpköd ki, a „teether” géppuskának felel meg, a skullcussioner pedig tulajdonképpen nem más, mint egy shotgun – csak démoni változatban. Más hagyományos TPS-ekkel ellentétben a lőszerből nem nagyon fogunk kifogyni és ránk támadó gusztustalan szörnyeket és démonokat a legváltozatosabb módon irthatjuk ki.

Ahogy fokozatosan nehezedik a játék, úgy kell megtanulnunk a különféle harci taktikákat: bizonyos szörnyeket például először le kell fénysugárral bénítanunk, mielőtt szitává lőhetnénk őket, a VIP démonokat (ami very important pendejonak felel meg Hotspur szerint – a pendejo mexikói spanyol argóban kb. barmot jelent) csak valamelyik testrészüket lőve tudjuk elintézni.

Ahogy haladunk előre a játékban, fegyvereink (vagyis Johnson átalakulásainak) tulajdonságait fokozatosan fejleszthetjük, így egyre gyilkosabb és pontosabb lövéseket vihetünk be, de ha éppenséggel kifogytunk a lőszerből, akkor egy brutális közelharcos kivégzéssel is végezhetünk a démonokkal.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

Nem kell komolyan venni

Nem beszéltünk még a sztoriról, melynek alapvető fordulatai szándékosan elnagyoltak és a B mozikat idézik. A főszereplő barátnőjét, Paulát először látszólag megöli, majd elrabolja Fleming, a Pokol ura. Különösebb indoka nincs rá, pusztán ki akar szúrni Garciával, illetve el akar szórakozni Paulával. Miután Fleming kvázi bekebelezi Paulát, alászáll a pokolba, Garcia pedig utána ugrik.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

Egyedüli segítőtársa Johnson lesz, akivel poénos beszólásokkal állandóan egymást húzzák. A játék irányítása elsőre talán kicsit furcsa lesz azoknak, akik nem játszottak a Resident Evil 4-gyel és 5-tel – ugyanis Mikami mester a híres túlélő sorozatából vette azt át – de hamar megszokható és egy idő után tökéletesen kezelhető. A Resident Evil 5-höz képest egyébként sokat Mikami sokat finomított rajta így tökéletesen igazodik a Shadow of the Damned pörgősebb, akcióorientáltabb játékstílusához.

Könnyedén tudunk futni, célozni, lőni, a másodperc töredéke alatt félreszaltózni az ellenfél csapásai elől, hogy aztán a megfelelő pozícióból tüzelve lőjük szét a szörny fejét. A játékmenet persze annyira nem forradalmi, mint például a hasonló stílusú, kombóhegyeket felhasználó Bayonetta, de épp eléggé pörgős és szórakoztató ahhoz, hogy ezt elnézzük a Shadow of the Damnednek. Ami azért felróható a játéknak, az a kissé összecsapott és nem túl fantáziadús boss fight-ok, amelyek ráadásul bizonyos esetekben jó sokáig eltartanak.

 

Elborult látványvilág

A Shadow of the Damned vizuális világa éppolyan elborult, mint minden más a játékban. A Pokol a hagyományos ábrázolás helyett (melyet például a Dante’s Infernóban is láthattunk) inkább egy 1800-as évekbeli romos és elhagyatott városra emlékeztet, melyet a legváltozatosabb gusztustalan démonok és egyéb szörnyek laknak.

Természetesen a szörnyek ábrázolásából sem hiányzik a Sudára jellemző agyament humor: az ajtókon például csecsemőfejek szolgálnak zárként, melyeket akkor tudunk kinyitni, ha megetetjük őket különböző étkekkel – például eperrel. Ilyenkor a csecsemők óriási büfögést hallatnak és kinyílik az ajtó.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

A játék környezete alapvetően sötét, azonban gyakran még a megszokottnál is nagyobb sötétség lepi el a Poklot: ilyenkor Garcia folyamatosan sebződik és meg kell találnia a kiutat a fényhez, vagy valamilyen módon fényt produkálnia. Ezt általában a falakon lévő kecskefejekre lőve tudjuk elérni.

A Shadow of the Damned grafikája ugyan nem álleejtős, de technikai kellőképpen kidolgozott egy modern címhez képest. Ha már ugye „shadow”, akkor meg kell említeni az árnyékokat, amelyek tényleg kellőképpen kidolgozottak.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

Akira mester is jelen volt

A fontosabb szereplők és fődémonok kidolgozása szintén ott van a topon, a középszörnyeknél viszont a „semmi extra” szóösszetétel jutott eszünkbe. A játéknak van egy kis letölthető PSN kategória feelingje (ami nem véletlen, lévén először annak készült) de azért még így is felveszi a versenyt a modern címekkel.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció

Természetesen az elborult, darkos, hangulatos világ mindenért kárpótol. A grafika mellett külön meg kell még említeni Akira Yamaoka zseniális zenéjét, amely ismét hátborzongató és tökéletesen passzol a játék hangulatához. Szó sincs arról, hogy Yamaoka Silent Hill kimaradt remixekkel traktálna minket, a Shadow zenei része egészen egyedi.

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció, illetve B mozikra emlékeztető sztori a jellemzői. Emellett Suda beteg humora is nagy erőssége a játéknak, csak nagy ritkán válnak kissé fárasztóvá a poénjai. A játék fogyasztása tehát akciórajongóknak mindenképpen erősen ajánlott.

-BadSector-[2011]

Pro:

+ Aberrált karakterek, őrült hangulat
+ Sokféle multiplayer és deathmatch mód
+ Igazi autós, lövöldözős őrület

Kontra:

– Alig van sztori
– A grafika nem egy nagy szám
– Szingliben nem az igazi


Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Grasshopper Manufacture

Stílus: Akció-kaland

Megjelenés: 2011.06.24

Shadow of the Damned

Játékélmény - 7.8
Grafika - 7.1
Történet - 6.4
Zene/audio - 8.1
Hangulat - 8.4

7.6

A Shadow of the Damned egy kicsit olyan, mint a Roberto Rodriguez filmek: stílusos, szándékosan agyament vizuális világ, pörgős és véres akció, illetve B mozikra emlékeztető sztori a jellemzői. Emellett Suda beteg humora is nagy erőssége a játéknak, csak nagy ritkán válnak kissé fárasztóvá a poénjai. A játék fogyasztása tehát akciórajongóknak mindenképpen erősen ajánlott.

User Rating: Be the first one !

Spread the love
Avatar photo
BadSector is a seasoned journalist for more than twenty years. He communicates in English, Hungarian and French. He worked for several gaming magazines - including the Hungarian GameStar, where he worked 8 years as editor. (For our office address, email and phone number check out our impressum)

theGeek TV

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu