RETRO – A 23 éves játéksorozat legújabb részének örökös főszereplőjével, Linkkel ezúttal egy vonatot irányítva kelünk útra, hogy Zelda hercegnő lelkének segítségével mentsük meg Hyrule földjét a Démonkirály fenyegető árnyától.

A Legend of Zelda Super Mario mellett a Nintendo másik legértékesebb ékköve. A sorozat minden eddigi részét fanatikus rajongók tömegei várták már az özönvíz előtti konzolokon is és ez alól nem volt kivétel a Spirit Tracks sem. Vajon mi újat tud még nyújtani egy Zelda játék 23 év elteltével? A Nintendo szerint erre a válasz egy szintén ősrégi jármű játékbeli szerepeltetése: a gőzmozdonyé…

100 évvel később

Mielőtt azonban a vonat működését, illetve a legújabb rész újdonságait kiveséznénk, ássuk bele magunkat kicsit a történetbe. A játék némileg kötődik az előző részhez, a Phantom Hourglass-hoz és száz évvel annak eseményei után játszódik. Teljesen új Linkhez és Zeldához van szerencsénk, ami nem újdonság a sorozat történetében, ugyanakkor kapunk finom utalásokat a Phantom Hourglass-ra és GameCube-re megjelent Wind Wakerre egyaránt. Ezúttal az ifjú Link egy masinisztatanonc, aki a helyi kastélyba utazik, hogy részt vegyen a felavatási ceremóniáján. Itt találkozik először Zelda hercegnővel, aki egy papírdarabot csúsztat a zsebébe, arra kérvén hősünket, hogy segítsen neki megszökni a kastélyból. Ebben a részben Zeldán és Linken túl a főszerepet a vonatok kapják és ezúttal is kapunk erre magyarázatot. A legenda szerint a Démonkirályt egykoron bebörtönözték a föld mélyébe, mivel képtelenség volt őt megölni. A vonatsínek szerepe tulajdonképpen nem más, minthogy „láncként” a föld alatt tartsák a Démonkirályt.

A gond csak az, hogy a sínek az utóbbi időkben fokozatosan tűnnek el, ezért Zelda hercegnő arra kéri Linket, hogy közösen vonatozzanak el a Szellemtoronyhoz, ahol az összes sínpár találkozik. Útközben azonban megtámadja őket gonosz Cole kancellár, akit megszállt egy démon és Zelda lelkét „kiszippantja” testéből, melyet elrabol és arra használja, hogy a Démonkirály szolgája legyen. Link mellett így pusztán Zelda lelke marad, aki azért szerencsére így testéből „kiforgatva” is segíteni tudja ifjú hősünket abban a feladatában, hogy a „szellemsínek” erejét visszaszolgáltassa és újjáépítse a lerombolt Szellemtornyot, mielőtt még a Démonkirály feléledhetne. Ismét egy mesés, ám rendkívül jól kidolgozott Zelda sztorihoz van tehát szerencsénk…

Ha egyszer elindul a vonat…

Link, a játék örökké fiatal főszereplője eddig is utazott már különféle járműveken: hajón, tutajon, lovon, sőt, még kakukkon (!) is, itt volt tehát az ideje, hogy egy vonat masinisztájaként jeleskedjék. Az a tény, hogy Hyrule földjét ezúttal vasparipával járhatjuk majd be, első hangzásra igazán eredeti és nagyszerű ötletnek hangzik, azonban sajnos a vonat fix útvonalának hátulütője, hogy többé már nem fedezhetjük fel szabadon a játék világát. Miközben a Zelda rajongók közül sokan éppenséggel nagyobb szabadságra, és kevesebb linearitásra vágynak, ezzel a megoldással a Nintendo épphogy a felfedezés oltárán áldoz hatalmasat.

A linearitást leszámítva, a vonatozás önmagában véve sem éppen a legszórakoztatóbb eleme a játéknak. Bár eleinte érdekes megoldásnak tűnik, azonban hosszútávon –  a játékmenet tekintetében – hosszú és unalmas tevékenység a Zelda-béli masiniszta élete. Egy idő után kapunk egy ágyút, amelyet a vonatra erősítünk, amellyel a vasparipánkra támadó különféle szörnyeket és szétlőhetjük, de őszintén szólva erre is elég hamar rá lehet unni. A síneken „gonosz vonatok” is utaznak, amelyek végzetesek hősünk számára, ezért gondosan meg kell terveznünk útvonalunkat, hogy ezeket a „szörnyeket” mindenképpen elkerüljük. A játék egy része tehát azzal telik el, hogy állandóan váltogatjuk az útvonalakat, folyton visszakényszerülve a kiindulóponthoz. Mit mondjak, nem túl izgalmas tevékenység…

Dungeons & spirits

A vonatozást leszámítva a Spirit Tracks erősen emlékeztet a sorozat más részeire, különös tekintettel a Phantom Hourglassra. Link különféle egzotikus és érdekes helyszíneken kalandozik: erdőkben, mezőkön, falvakban és katakombákban. Hősünknek gyakran vissza kell térnie egy központi dungeonbe, de – más részekkel ellentétben – szerencsére ezt nem kell többször megjárnia, csupán különféle részeit fogjuk majd felfedezni.

A játék kihívásaira is a szokásos Zelda minőség a jellemző: különféle logikai feladatokat kell megoldanunk és szörnyekkel harcolnunk. Ez így leírva talán egysíkúan hangzik, mégis ezek a játék legélvezetesebb részei. Ahhoz, hogy bizonyos dungeonökbe eljussunk, először agyalnunk kell egy logikai résznél, meg kell látogatnunk egy falvat, vagy meg kell fújnunk Link pánsípját. Itt egyébként a szór szoros értelmében, bele kell fújni a DS mikrofonjába, ami ugyan kicsit kínos tevékenység, amikor a buszon kell művelnünk (csöppet hülyének nézi az elszánt tesztelőt a többi utas…), de kétségtelenül vicces és eredeti ötlet.

Zelda nagyon „szellemes”

A játék másik jelentősebb újítása Zelda hercegnő „szellemjárása”. Szelleme nemcsak egyszerűn velünk marad a játék során, hanem különféle „fantomokat” is irányítani tud. Ezek a hatalmas két lábon járó középkori páncélok még a Phantom Hourglassból származnak és Zelda hercegnő szelleme segítségükkel tűzön keresztül tud járni, vagy éppenséggel a lángok elől védi meg Linket, hatalmas köveket tör ketté, hősünket a pajzsán szállítja, vagy olyan feladatokat tud végrehajtani, amelyekre a csenevész kis Link nem lenne képes, sőt, még bizonyos főszörnyek elleni harcban is megjelenik, taktikai támasszal ellátva hősünket. Zelda szerepeltetése a játékban remek ötlet, azonban sajnos a kis DS-tollal való irányítása nem az igazi.

A legnagyobb gondot az útvonalkeresés okozza, amely nem áll a helyzet magaslatán és ez igaz Link irányítására is. Elég egyetlen óvatlan mozdulat és Link belehuppan egy szikla széléről a lávába, emellett pedig tollal harcolni is kissé körülményes. A vonat irányítása szerencsére egyszerű és kézenfekvő – kár, hogy maga a vonatozás hosszútávon nem túlzottan szórakoztató. Nagy kérdés tehát, hogy érdemes-e erre a részre „vasúti jegyet” váltanunk? A Zelda rajongóknak mindenképpen érdemes belevágniuk a játékba, mert a történet, az újdonságok, illetve a szokásos, profin kidolgozott akció-kaland elemek elviszik a hátukon ezt az epizódot is, de az kétségtelen, hogy nem ez a sorozat csúcsa.

-BadSector-[2009]

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: Nintendo

Stílus: Ügyességi, akció-kaland

Megjelenés: 2009. december 7.