RETRO – Senki sem él örökké? Micsoda közhely! Mégis, egészen máshogy hangzik ez a mondat egy csábos és energikus hölgy, a vonzó zöld szemű és kívánatosan telt ajkú Cate Archer szájából. A Fox Interactive akciójátékának hősnője első blikkre úgy néz ki, mintha a hatvanas évek Life, vagy Paris Match divatmagazinjainak oldalairól lépett volna ki. A korszak stimmel is, csak a modell szakma nem: miss Archer egy James Bondhoz hasonlító szigorúan titkos ügynöknő. Tudjátok, abból a fajtából való, aki annyira „titkos”, hogy szinte az egész világ férfilakossága a lábai előtt hever. A hódolattól, vagy egyszerűen holtan.

1967-ben járunk. Ebben az évben vetítik le a nyugati mozikban a „You Only Live Twice” („Csak kétszer élsz!”) című James Bond filmet, Sean Connery főszereplésével. Ezt az évet választotta ki a Fox Interactive is a No One Lives Forever című játékának sztorijához is.

Az időpont és a címbeli hasonlóság természetesen nem véletlen: a NOLF leginkább a 007-es ügynök kalandjait idézi. Emellett rengeteg kikacsintást találunk olyan TV sorozatokból, mint a „The Man from Uncle”, vagy a „The Avengers”. Utóbbinak egyébként egy remake-je is készült Uma Thurman főszereplésével, akire feltűnően hasonlít az arisztokratikus Miss Archer.

„Hogy kicsoda Archer? Hát nem tudjátok?”

Ez a bájos, de annál határozottabb hölgyemény nem mindig titkos ügynökként foglalkozott a világ mentésének csip-csup ügyeivel: annak idején mestertolvaj volt becsületes hivatása, de egyszer mégis elkapták és csak a UNITY egyik ügynöke Bruno Lawrie közbenjárásának köszönhetően nem sittelték le. Cate számára a két lehetőség kínálkozott: titkos ügynökké válik, vagy leüli a büntetését.

Persze döntése egyértelmű volt, mi pedig egy újabb kém-akciófilmből származó motívummal gazdagodhattunk: ezúttal a francia Nikita után szabadon. A hölgy arisztokratikus megjelenése egyébként nem véletlen: apja egy igazi angol lord volt, de valamilyen botrány kapcsán golyót röpített a fejébe, amikor Cate még csak 13 éves volt. Mivel a lánynak már az anyja sem élt, ezért árvaházba került, ahonnan pár hét múlva megszökött. A szökése és a felnőttkori elfogatása közötti időszakról nem tudni semmit…

Sznobizmus, elegancia, szadizmus és fanyar angol humor…

…jellemezte a James Bond-ról szóló Ian Fleming regényeket és filmadaptációkat is és nincs ez másképp a Cate Archer kalandjait feldolgozó No One Lives Foreverrel sem. A női hőst leszámítva a játék első blikkre a Soldiers of Fortune-t, a Sint, vagy más „emberközpontú (tehát nem szörnyeteg/dínó/alien-írtós), különleges ügynökös sajátnézetű lövöldözős játékokat (first person shooter-eket) idézi.

Bár a játék ironikus jellegéből adódóan nem annyira véres, mint ezek az illusztris elődök, de azért a stílus rajongói nem fognak a NOLF-ban sem csalódni: egy-egy pálya teljesítése során takaros kis hullahegyeket hagyhatunk magunk után (amelyek ráadásul nem „párolognak” el olyan idétlen és hitetlen módon, mint a legtöbb shooterben)
Szerencsére azért nem kizárólag öldöklésből áll a játék: a NOLF az akciójelenetek mellett sokat merít a Thief, vagy a Codename Hitman 47-féle „lopakodós”, „megfontoltan”, hidegvérrel gyilkolós, taktikusabb játékok menetéből.

Mivel egy ízig-vérig titkos ügynököt alakítunk és nem egy Duke Nukemet, ezért a legtöbb helyszínre osonva tanácsos odaérnünk, és leendő áldozatainkat érdemes minél csendesebben elintéznünk, hogy társaik ne essenek azonnal nekünk. Ez a taktika egyes pályákon még nem létszükséglet (Marokkó), de például a kelet-berlini kutatóbázisba betörve nagyon megjárhatjuk, ha riadóztatják a fél helyőrséget…

Apropó riadó. Gondolom a „Crusader” két részéből („No Remorse” és „No Regret”), vagy más ellenséges bázison játszódó mászkálós akciójátékból már sokan megszokták, hogy elég a biztonsági kamerákat kilőni ahhoz, hogy megszűnjön a riasztás veszélye. Hát ennek szépen búcsúcsókot inthettek!

A No One Lives Foreverben ugyanis nem csak akkor riadóztatnak, ha észrevesz a kis készülék, hanem akkor is, ha szilánkjaira lövitek! Ez a megszorítás a demóval játszva eleinte bosszantott, de aztán utánagondoltam, hogy így sokkal realisztikusabb az egész: a biztonsági őr nyílván nem csak a füle tövét vakarja, amikor a monitorján szétpukkan egy kamera!

A megoldás egyszerűen annyi, hogy villámgyorsan osontok el előtte: mivel a készülék mozgásérzékelője meglehetősen komótosan reagál, ezért a megfelelő sebességgel, nagy eséllyel tudjátok elkerülni, hogy a HARM ügynökökből álló egész kis hadsereg zúduljon a nyakatokba, és a pálya hátralévő részét teljesítve végig víjjogjon a riasztó.
A játék során egyébként sok ehhez hasonló trükköt kell alkalmazni ahhoz, hogy kellő eleganciával teljesítsük a küldetéseket, és hogy a játék az „amatőr” kiértékelése helyett a „super-spy”-t kapjuk!

Kedd Marokkóban, szerda Kelet-Berlinben, a csütörtök pedig a tenger fenekén…

Ha már a misszióknál tartunk: ezek változatosságára sem lehet panaszunk! A legtöbbjük a James Bond-féle kémfilmekből jól ismert helyszíneken és szituációkban játszódik: egy politikus életére törő HARM ügynökkel kell harcolnunk egy Marokkói szállodában, német tudóst kell megmentenünk egy kelt-berlini, a „fal” veszélyesebb oldalán lévő katonai bázisról, sőt az egyik küldetés során egy elsüllyedt hajó gyomrában is alá kell merülnünk, hogy a kiéhezett cápákkal és ellenséges búvárruhás ügynökökkel harcolva megszerezzük a kapitány naplóját.

Időnként találkozhatunk a James Bond filmek klasszikus hajmeresztő jeleneteivel is – még keményebb körülmények között! Emlékeztek a Moonraker-ből arra a részre, amikor a James Bondot alakító Roger Moore-t kilökik egy repülő ajtajából, és szuperügynökünknek zuhanás közben kell elkapnia az ellenséget, letépni róla az ejtőernyőjét, és még a földre zuhanás előtt magára kell erőltetni? Na most ugyanezt fogjuk eljátszani, de közben az éterben ki kell lőnünk a felénk ugráló lebegő ellenséget is! Hát, mit mondjak, ennél a résznél úgy káromkodtam, mint egy kocsis…

„A királynőért és Angliáért!”

A játékmeneten túl talán a leglényegesebb különbség a Soldier of Fortune-féle szabvány lövöldözős játékokhoz képest, hogy a sztori sokkal igényesebben kidolgozott és sokkal szervesebb része a játék egészének. Itt végre nem csak küldetéseket ismertető eligazítás-mozikkal találkozunk, hanem a helyszínen is állandóan alakul a történet: barátokat, szövetségeseket veszítünk el, titkos találkozókon vehetünk részt stb.

A párbeszéd során mindig alaposan megcsodálhatjuk Miss Archer bájait, és eleganciáját. A grafikusok alaposan kitettek magukért: Cate 1700 poligonból összerakott 3D-s modelljének köszönhetően nemcsak a mozgása sokkal életszerűbb a Lara Croft-féle guminőknél, de az arcát is sikerült igazán emberszerűen széppé varázsolni.

-BadSector-(2000)

Kiadó: FOX Interactive

Fejlesztő: Monolith Productions

Stílus: FPS

Megjelenés: 2000