RETRO – Vajon a Rossz Oldalon állni tényleg olyan jó? Vagyis a Star Wars Sith lovagos játéka beváltja a hozzá fűzött reményeket? Most kiderül, mennyit ér a Sötét Oldal…
Nagyon régóta vártunk már egy olyan Star Wars játékra, (sőt filmre, illetve bármilyen médiumra) amelynek igazán jó sztorija van. A KotOR anno ilyen volt: remek fordulatok és egy emlékezetes végső csavar, amely minden SW fan emlékezetében mélyen nyomot hagyott. A Star Wars: The Force Unleashed végre-valahára profi történettel ajándékozza meg a rajongókat. Sajnos pár apró nüansz kárára…
Tádá! Tá tátátátá tááááááá tátá! (Star Wars fanfár)
A játék intrója természetesen a jó öreg Star Wars zenével indul, amelyet 1977 óta hallhat idős és fiatal, boldog-boldogtalan. A klasszikus dallamok ezúttal is drámai, jól kidolgozott történetet sejtetnek és ezúttal szerencsére nem kis csalódnunk felfokozott elvárásainkban. A Star Wars: The Force Unleashed története sokkal színvonalasabb, mint a legtöbb SW játéké, és igazából a második trilógia szintjét is lepipálja. Persze a melodráma most sem hiányzik, azonban a remek szinkronnak és jól kidolgozott karaktereknek hála ez mégsem zavaró, sőt, a játékost időnként meg is rázza, tehát sokkal inkább bele tudja élni magát a sztoriba.
Darth Vader tanítványa
A főszereplő karakter Galen Marek, alias „Starkiller”, aki nem másnak, mint minden idők leghíresebb Sith mesterének tanítványa. A Klónok háborúja után járunk, és Vader megparancsolja, hogy felkutassa a megmaradt Jedi lovagokat. Amennyire rövid a történet, annyi fordulat, ármány és árulás található benne. Természetesen sokszor fogunk a fémesen hörgő Darth Vaderrel is beszélni, illetve egy Proxy nevű android és egy női pilóta lesz a társunk. A három karakter kalandjairól nem túl sokat szeretnénk elárulni, hogy ne lőjük le a poénokat.
„Végtelen hatalooooom!”
A Star Wars: The Force Unleashed játékmenete egyszerre szórakoztató és frusztráló is. Kétségtelenül hatalmas feeling, ahogy Sith lovagként az Erő sötét oldalát felhasználva brutális varázslatokat ejtünk meg, illetve kaszabolunk a fénykardunkkal. A játék motorja egész jól ki van dolgozva, ennek köszönhetően mindent és mindenkit felemelhetünk, ide-oda hajigálhatunk, vagy force push-sal és force lightinggal lökdöshetünk, kínozhatunk. Rohamgárdistákat, vukikat, hajigálhatunk, sőt, akár még birodalmi lépegetőket is fellökhetünk, vagy összetörhetünk más tárgyak manipulálásával.
Végtelen bosszúság…
Sajnos ezek a fantasztikus lehetőségek később hamar frusztráló élménnyé válnak, amikor szűk helyszínen harcolunk. Gyakran véletlenül ragadunk meg bizonyos tárgyakat, ahelyett, amit igazán szeretnénk és nincs annál dühítőbb, amikor amiatt halunk meg, mert egy hordóval szórakoztunk, miközben az ellen éppen ezerrel tüzel ránk. Ráadásul még csak ront a problémán, hogy nem arra célzunk, amerre a játékos néz, hanem arra, amerre Starkiller. Brrr… Összességében egy kicsit olyan érzésünk van, mintha az az Erő kissé hiányozna Sith lovagunkból…
„Your lack of faith is disturbing”…
A Force Unleashed grafikája kellemes, helyenként igen szép, viszont rendkívül bugos. Érződik a játékon, hogy pár hónap tesztelés még nem ártott volna… Ezt a játék egészére el lehet mondani: sajnos a sok remek fícsör és kiváló hangulat ellenére nem lett akkora klasszikus, mint amire számítottunk. Úgy látszik, a Sötét oldal csábítása nem mindig a legáldásosabb…
-BadSector-(2008)
Pro:
+ Remek sztori
+ Varázsolgatni fun
+ A sötét oldal mindig jobb…
Kontra:
– So-so irányítás (szűk helyen idegesítő)
– Grafikus bugok
– Rövid
Kiadó: LucasArts, Activision, THQ, Disney Interactive Studios, THQ Wireless
Fejlesztő: LucasArts, Aspyr, Krome Studios, THQ, Universomo, n-Space
Stílus: Akció-kaland
Megjelenés: 2008. szeptember 16.
Star Wars: Force Unleashed
Játékmenet - 7.7
Grafika - 7.6
Sztori - 8.1
Zene/audio - 8.2
Hangulat - 8.1
7.9
JÓ
A Force Unleashed grafikája kellemes, helyenként igen szép, viszont rendkívül bugos. Érződik a játékon, hogy pár hónap tesztelés még nem ártott volna… Ezt a játék egészére el lehet mondani: sajnos a sok remek fícsör és kiváló hangulat ellenére nem lett akkora klasszikus, mint amire számítottunk. Úgy látszik, a Sötét oldal csábítása nem mindig a legáldásosabb…