FILMKRITIKA – Amikor a vásznon megjelent a ‘Creative Europe Media’, már sejtettük, hogy a Védenccel kicsit túlvállalták magukat a gyártók. Nemrég teljesen be voltunk lőve a Lőpor Turmix ‘pro-tej’ bombától: de nem gondoltuk, hogy a megmaradt hozzávalókat még képesek lezúzni egy ‘hadd szóljon / ‘jó lesz az’ típusú késforgatással (fércművel).

Itt már elfelejthetjük a fénykép minőségű kompozíciókat, a festői, művészi, szépia – vagy szép pia hatásokat (melyekkel a ‘Még egy kört mindenkinek’ c. film is kiválóan operált). Úgy látszik nem szóltak a stábnak, hogy lőjjenek pár közelit is, hogy az betaláljon. Mivel a Nick Fury-t is játszó színész (Samuel L. Jackson) mellék-szerepköre Morpheus-i szintekre süllyedt, én nem biztos hogy kampányt építenék arra, hogy ezúttal mindkét szemét láthassák a nézők. E célból bőven megteszi a Marvel Kapitány megtekintése.

Amikor a ‘harag kirí’!

A film 15. perce körül némileg megkönnyebbülünk, ugyanis az Alapító főszereplőjét (Michael Keaton-t) sikerült elcsábítani egy hasonlóan hálás (hálátlan) szerepre, mint a McDonald’s brand elbitorlása. Jómagam bő 5 percet gondolkodtam, honnan oly ismerős a vásznon: mire rájöttem, hogy egyetlen szinkron szöveggel lehetne instant lebuktatni a hasonlóságot: ‘Maradjanak otthon’. Sajnos volt olyan néző, aki inkább Győrfi Pál intelmét teljesítette volna szívesebben, ez pedig nem éppen a film érdemét dicséri. Hozzáteszem, kifejezetten jó választás volt ő. Persze más kérdés, hogy sztorija és érzelmei nem sokrétűbbek, mint egy random Marvel szuperkarakteré. Pedig Marvel kapitányt nem lett volna nehéz lekörözni karakter-komplexitásban.

Fekete özvegy, avagy Orosz rulett?

Szeretném leszögezni, hogy alapvetően nívós színészek játszanak a Védencben. A gond inkább az, hogy vagy megfáradt karaktert kell alakítani, vagy azt nem tudják megtölteni mélységgel (mert akkor sincs ez belekomponálva, ha indokolt lenne). Így én is unnám a szerepemet. Egyszerűen a jelenetek nem arra mennek rá, hogy kibillentsék a főszereplő hölgyet és társát a hidegvérből, levetkőzve az Ázsiában oly megszokott fapofát, mint szociális neveltetést. Már a Lőpor Koktélban sem tetszett az unott, hideg karakter, de most már tényleg azt érzem, egy bérgyilkosnős film nem lehet drámai, hiszen akinek megvan minden emberi érzése, az nem vérdíjban kapja a fizetését.

‘Lyukas’-film

A főszereplő családját és rokonait brutálisan kivégzik, míg a felnőtt nő, Anna (Maggie Q) és fekete ’párduca’, Moody (Samuel L. Jackson) a komplett maffia-hálózat beosztottjaival és vezérével igyekszik leszámolni. Mindent (is) túlélő, feltámadó szereplők, kamera trükkök hitetik el velünk, hogy itt nem vették túl komolyan a nagyérdeműt. Legalábbis csak annyira komolyan, mint egy Halálos iramban 9. Oké, tegyük hozzá, hogy vannak kreatív megoldások bunyó szinten, és van egy különleges dinamikája annak, hogy főszereplőink inkább párbajban ágyúzzanak, vagy ágyban pározzanak.

A kötelező románcok James Bond óta gazdagítják a forgatókönyveket, ám Mr. és Ms. Smith óta nem láttam még olyan kidolgozott ámor nyila küzdelmet, amit akkor ők prezentáltak. Persze akár jó szeretőkké is válhatnak főszereplőink, hiszen a Maszk című klasszikusban is dedikált kém esett szerelembe.

Nincs nő, nincs sírásó

Hazafelé elfogadtuk a kihívást és összeszámoltuk a Védenc vicces és impresszionista (festői) jeleneteit. Mindegyikből holtversenyben 4-4 db született. A sztori annyira sematikus, hogy sajnálom rá az értékes sorokat. Az viszont, amikor asztal alatt rántottak elő fegyvert (nem, nem volt éttermi romantika) az egy jópofa és filmileg igényes, kidolgozott szakasz volt. Én a gyerekkorban traumatizált főhősről azt is nehezen állapítottam megy, hogy nő volt: rá pár perc múlva meg nem volt világos, hogy melyik csapat szemszögét mutatják éppen. Érezzek empátiát a gonoszak iránt? Lehet, hogy ez tudatod csavar volt, éljünk az ártatlanság vélelmével, védencével. Elvégre protekciós jeggyel néztem meg, bár senki nem várja el, hogy dicsérjen a filmet, sőt… A sajtós partnerem majdhogynem rosszul lett az agressziótól, pedig ez csak 16-os volt, és nem 18-as: lőporos kedélyű.

Ez a maga 16-osával kőszívűbb, kegyetlenebb is lett. Bár érzelmek eljátszására most gyakorlatilag képtelen volt Maggie Q: azaz a védenc, a jó fizikumáért és mozgásáért jár neki elismerés. Egészen jól kidolgozott backflash-ek mutatják meg, hogy pontosan melyik színen milyen brutality-k történtek az egykoron még környezetében élőkkel. Bevillanásokat akkor is láthatunk, amikor csak kikövetkezteti, hogy mi hogyan történt. Nem egyszer válik kihűltnek hitt helyszín újra csatatérré, ez pedig nem jelent mást, mint instant bosszút, profi spontán stratégiákkal (és néha szürreálisan lehetetlen helyszín-elhagyásokkal).

She was the #bikicsunáj ?

Összességében C kategóriásra kanyarodott a színvonal: beleélés nélküli színészi játék, gyenge sztorivezetés, nem túl briliáns operatőri munka. Ami hátán cipeli a filmet, az a testi atrocitások határtalanra feszített megjelenítése. – de ehhez képest a Killing Eve sorozat, ami szintén erre a fizikális ütköztetésre megy rá, rendelkezik izgalmas sztoriline-nal: sőt, humoros és perfektül játszanak benne a színészek. Ezen érdemek nagyobb részét a Lőpor Turmix-ra is rá lehet fogni fegyverestül. A dramaturg egy mondatban leírható, ráadásul súlytalanul araszol a nem sokkal nehezebb csúcspont felé. Látszik, hogy a legendás Nikita csatározásai ihlették a filmet, méltatlan folytatás érzését hagyva bennünk. Michael Keaton szinkronhangja kifejezetten tetszett, a magyar hangsúlyok a főszereplő: Anna hangjába is több életet leheltek.

Ha nem bírod a Vörös verébhez hasonló vérmennyiséget, úgy jó hírünk van: a Védenc minden téren vérszegényebbre sikerült. Viszont ha felkavar egy levágott fej látványa, akkor inkább lőport turmixolj estére. Kritikus társam még a lopott filmzenét is kiszúrta. A lövéseket pedig illett volna zenével is vegyíteni néha. Apropó: egyetlen lassított felvétel sem sérült meg, mert nem is volt!
Ez film ékes példája annak, hogy milyen is az, amikor az erőszak győz a média-szakkal szemben.

(*A cikk címét a ’Cops – Ki nyírta ki a Popipart’ című számából idéztük, csak hogy ne maradjunk helyszínelés nélkül. A film után ugyanis élmény volt ezzel a dallal kezelni a frissen szerzett sebeinket)

Jay’P.Sonix