Az utolsó éjszaka a Sohóban – Álomlányok

FILMKRITIKA – Edgar Wright pazar vizuális világgal és meglepő fordulatokkal felvértezett Az utolsó éjszaka a Sohóban horrorfilmjében két különböző korszakból származó fiatal nő között különös lelki kötelék alakul ki, amely a múltba visszanyúló, romantikus álomból hamarosan rémálommá válik.

 

 

Egy város történelme – a jó és a rossz idők egyaránt – „foltként” szivárog be az építészetébe, magyarázza Edgar Wright fergetegesen szórakoztató horror-thrillerének egyik szereplője. A múltbeli események egyfajta „emléknyomot” hagynak maguk után, amelyet évekkel később is fel tudnak venni azok, akik kellőképpen ráhangolódnak.

 

 

Ellie látja a múltat

 

Az egyik személy, aki rendelkezik azzal a különleges adottsággal, amely lehetővé teszi számára, hogy érzékelje ezeket a jelen és a múlt közötti vékony szálakat, Ellie (Thomasin Harcourt Mckenzie), egy feltörekvő divattervező a vidéki Cornwallból. Eleinte nagyon megörül neki, amikor rájön, hogy a fitzrovia-i albérletében kapcsolatba kerülhet a hatvanas évek közepén a Sohóban történt eseményekkel, illetve még inkább egy különös és különlegesen szép lánnyal, Sandie-vel (Anya Taylor-Joy), aki énekesnői babérokra pályázik.

De aztán a dolgok sötétebb fordulatot vesznek – Londonnak végül is sötét múltja is van -, és a 60-as évek retro „glamourjának” hangulatát rövidesen a londoni prostitúció és az alvilág, illetve az ezekhez kötődő borzalmas események „lenyomata” veszi át. Az utolsó éjszaka a Sohóban ezt a különleges kísértet és horrortörténetet meséli el, rendkívül hangulatos vizuális stílussal és sok borzongással.

 

 

„Ez a város egy távoli bolygó, itt élni nem rossz, itt élni nem jó” (Európa Kiadó)

 

Egy város történelme, különösen egy olyan városé, mint London, máshol is jelen van – az általa létrehozott kultúrában, a zenében, a filmekben, az újságok címlapjaiban. És Wright mindent bedob a Soho múltjának és jelenének e szemléletesen megidézett ábrázolásaiba. A filmet ténylegesen Londonban forgatták, és ez meg is látszik rajta. Az olyan kulturális utalások, mint például a kétszer is látható James Bond film, a Tűzgolyó hatalmas moziplakátja, vagy a Sweet Charity és a Breakfast At Tiffany’s plakátjai óriási atmoszférát teremtenek, de ez legfeljebb csak az ilyesmire vevő nézőknek számít. A nagyközönség, nem az ilyen a finomságok miatt van ott, hanem többek között a borzongatóan eltalált és Stephen King legjobb műveit idéző horrorhangulatért, a nagyszerű filmzenéért és a néhai Diana Rigg pompás mellékszereplői alakításáért.

 

 

„Egy lány vagyok csupán a sok közül”

 

Wright eddigi filmjei közül ebben szerepel a legtöbb nő és ez ennek a filmnek kifejezetten jót tett. Rigg mellett a 60-as évekbeli Rita Tushingham is mellékszerepet kap, mint Eloise állandóan aggódó nagymamája. Synnøve Karlsen is nagyszerű Jocasta, az undok és álságos divattanoc lány szerepében, aki állandóan Ellie-nek próbál valahol keresztbe tenni.

A filmet azonban a jól összeillő főszereplő páros hajtja: Anya Taylor-Joy, mint Sandie, a 60-as évek szirénje, aki nagyon hamar rájön, hogy a Soho szürke arcú férfijai nemigen tudnak mit kezdeni az énekesi sztárságról szőtt álmaival (viszont annál inkább szeretné mindenki lefektetni), és Harcourt McKenzie, mint a törékeny kis vidéki lány, aki látnoki képességeinek köszönhetően közvetlen közelről nézi végig Sandie bukását, majd Sandie múltjának hátborzongató szellemei kísértik egyre agresszívabban. A sztori gonosztevője végül nem feltétlenül az, akinek vér tapad a kezéhez, hanem a toxikusan macho nőgyűlölet és nőket kihasználó élvhajhászás, amely a 60-as évek Sohójában éppúgy mindennapos, mint az elegáns öltönyök és a csatornapatkányok.

 

 

Megkapó vizuális világ

 

Vizuálisan talán ez Wright eddigi legérdekesebb filmje. Míg minden filmjének van egy határozott vizuális stílusa, Az utolsó éjszaka a Sohóban ettől eltér, és az olasz giallo horror alműfajának extrém, élénk színeiből és színházi díszleteiből merít, ami álomszerűséget kölcsönöz a filmeknek. Wright tiszteleg maga előtt a giallo királya, Dario Argento előtt, és merész vizuális elemeket kölcsönöz olyan filmjeiből, mint a Deep Red és a Suspiria (a kések tükörként való használata, a vörös színhez való ragaszkodás). De nem csak egy műfajból használ fel vizuális elemeket: tiszteleg a noir előtt is, nevezetesen Roman Polanski Undor című pszichothrilleréből, amely szintén egy olyan nő története, aki a férfiaktól való félelmében gyökerező, ijesztő hallucinációkat él át.

Wright forgatókönyve, amelyet Krysty Wilson-Cairns-szel közösen írt, a nosztalgia kommentárjaként működik. A történet rávilágít a múltra való merengés vonzerejére és veszélyére is, figyelmeztetve arra, hogy az álmok nem mindig olyan szépek, mint amilyennek látszanak. Ez a tematikus szál máshonnan is ismerős, de Wright lencséjén keresztül szűrődve ez a narratíva magával ragadóan működik.

Az utolsó éjszaka a Sohóban emellett komoly témákkal foglalkozik, többek között a mentális betegségekkel és a visszaélésekkel is. Az, hogy valaki mennyire élvezi a filmet, attól is függhet, hogy mit érez ezek ábrázolásával kapcsolatban, de Wright és Wilson-Cairns nagyrészt kellő gondossággal és érzékenységgel kezeli ezeket a témákat, így a végeredményből nem vonnak le.

Most már tudjuk, hogy a mozikban sajnos megbukott Edgar Wright filmje, pedig biztos, hogy méltatlanul, mert Az utolsó éjszak a Sohóban az idei év egyik legjobb filmje, de az utóbbi évek horroralkotásai közül is kiemelkedő mű. Ha az eredetit Stephen King írta volna, akkor ez lenne az egyik legjobb adaptációja.

-BadSector-

Az utolsó éjszaka a Sohóban

Rendezés - 8.5
Színészek - 8.6
Történet - 8.2
Vizuális világ - 9.2
Hangulat - 9.1

8.7

KÍVÁLÓ

Most már tudjuk, hogy a mozikban sajnos megbukott Edgar Wright filmje, pedig biztos, hogy méltatlanul, mert Az utolsó éjszak a Sohóban az idei év egyik legjobb filmje, de az utóbbi évek horroralkotásai közül is kiemelkedő mű. Ha az eredetit Stephen King írta volna, akkor ez lenne az egyik legjobb adaptációja.

User Rating: Be the first one !

Spread the love
Avatar photo
BadSector is a seasoned journalist for more than twenty years. He communicates in English, Hungarian and French. He worked for several gaming magazines - including the Hungarian GameStar, where he worked 8 years as editor. (For our office address, email and phone number check out our impressum)

theGeek TV

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu