TESZT – Az 1994-ben alapított, kalandjátékokra specializálódott spanyol stúdió, a Pendulo a 2000-es években a Runaway-saga révén élte fénykorát. A 2010-es években a Yesterday és a Yesterday Origins is meggyőzött minket. Így hát teljes bizalommal indítottuk útjára a Vertigo című filmet, amely Alfred Hitchcok kultikus filmjének laza adaptációja. De ne próbáljuk meg fenntartani a látszólagos feszültséget, és mondjuk ki rögtön: az eredmény nem igazán felel meg a várakozásainknak.

 

 

Először is fontosnak tartjuk tisztázni egy lényeges dolgot: a látszat, a hivatalos karakter, a fejlesztők és a sajtóközlemények ellenére ez a Vertigo játék semmiképpen sem Alfred Hitchcok azonos című filmjének adaptációja, amelyet nálunk „Szédülés” címen vetítettek a magyar mozik. A korszak, a szereplők és a forgatókönyv teljesen más, és csak néhány „meta” kikacsintás köti össze a filmet a játékkal. Az egyik szereplő például a kaland elején megnézi a Cold Sweat című filmet a moziban, és később egy ártatlan párbeszédben kedvenc filmjeként emlegeti.

 

 

Köze nincs a legendás Hitchcock filmhez

 

Ami pedig a film címében szereplő rosszullétet illeti, tehát hogy a filmhős és a videojátékos utódja is szédüléstől szenved, ez is csak egy egyszerű utalás. Ez a fóbia, amely az 1958-as klasszikusban meghatározó tényező volt, itt nem játszik ugyanolyan szerepet, és sokkal inkább anekdotikus.

A játék Hitchcock-szerűségét elsősorban az általános hangulat adja, amely a Twin Peaks-sorozatra vagy az Alan Wake-re is emlékeztet. Ráadásul a főszereplő itt is egy nagyon problémás író. A bevezető jelenetben Ed Miller egy híd mellett ébred, látja, hogy autója a szakadékba zuhant, megállapítja, hogy felesége és lánya meghalt, majd azt is látja, hogy saját apja levetette magát a hídról. A probléma az, hogy az apja évekkel ezelőtt meghalt, az autó roncsai között nem találnak holttestet, Ed pedig évek óta ismert agglegény.

Mindez elég ahhoz, hogy megkérdőjelezze hősünk mentális egészségét, akinek Julia Lomas pszichoterapeutával kell együttműködnie, hogy szétválassza az igazat a hamis tényektől, és hogy rendet tegyen hősünk emlékeiben, és hogy tisztázzon több szürke területet. Mindkét karakter játszható a játék bizonyos szakaszaiban, valamint Reyes seriff is, aki a balesetet vizsgálja.

 

 

A szürke agysejtjeidet nem zavarja meg itt semmi

 

Bár a nézőpontok sokfélesége révén a forgatókönyvet viszonylag érdekes, de ennek szinte semmilyen hatással nincs a játékmenetre, amely minden esetben minimális marad. Néhány mozdulat viszonylag zárt térben, néhány megfigyelendő tárgy itt-ott, néhány párbeszédes döntés, amelyeknek ritkán van valódi következménye, és ennyi! Ami pedig az „akciót” illeti, nem hiányzik az elkerülhetetlen „Quick Time Events” a la Quantic Dream vagy a Dontnod Entertainement, mint például az A gomb nyomkodása, vagy a gamepad karjának eltekerése, amely szimulálja a képernyőn megjelenő akciót.

Ezek a valódi és hamis interakciók annál is inkább kiábrándítók, mert ráadásul gyakran nem is számít, hogy elszúrjuk-e ezeket, vagy sem. Csak arról van szó, hogy a lehető legalapvetőbb módon stimulálják a játékost. Hab a tortán, hogy a játékban nagyon sok unalmas holtidő is van, amikor gyakorlatilag semmilyen érdekes dolog sem történik.

 

 

Alfred Hitchcock’s: Bevásárlás

 

Azt pedig végképp nem értem, hogy a derék spanyol fejlesztők miből gondolták, hogy milyen hű, de izgalmas lehet, amikor gyerekként Ed Miller szerepében játszol, és el kell pakolnod… a közértben vásárolt termékeket! Papírtörülközőket rakni a sufniba, zöldségeket tenni a hűtőbe és kenyeret rakni az asztalra QTE-k segítségével: azt a mindenségit, hát lerágtam a tíz körmömet, annyira izgalmas volt!

Hogy azért fair legyek, azt is hozzá kell tenni, hogy egy lényegesen kreatívabb megoldással a játékban lehetővé tették számunkra, hogy hipnózist végezzünk Eddel. Ilyenkor újra élhettük vele bizonyos, a hős által korábban felidézett, megváltoztatott emlékeket, és az igazság helyreállítása érdekében felderíthettük az ellentmondásokat.

Sajnos, ezek a fázisok rendkívül lineárisak, és soha nem dolgoztatják meg az agyunkat. Mindössze annyit kell tenned, hogy a képernyőn jelzett idővonalon a megfelelő helyre mész (a cselekmény visszatekerésének vagy előretekerésének lehetősége tehát tulajdonképpen felesleges), és gondolkodás nélkül kattintasz a jelenet során felfedezhető, különböző interaktív zónákra, hogy a játék csendben kibontakoztassa a cselekményt. A cselekmény az, ami megmenti a játékot a katasztrófától, mivel a történet tényleg fordulatos, és ezek többségét lehetetlen előre látni (kivéve a végső fordulatot, de az speciel érthető).

A Vertigo művészeti részének kidolgozásai is dicséretes. A Pendulo Studios jellegzetes „arcai” megtalálhatók, ami segít emlékezni a különböző főszereplőkre, és azonnal és öntudatlanul megragadni a személyiségüket. Ráadásul a kalandnak jót tett volna, ha nem játékként, hanem animációs filmként mutatják be nekünk. Nehéz ugyanis figyelmen kívül hagyni a különböző játékbéli hibákat. A nem túl erős PC-ken belassulásokat tapasztalhatunk (még akkor is, ha abszolút semmi csodálatos nem jelenik meg a képernyőn), illetve különféle rút bugokat is (a képernyőből kilógó szöveg, hirtelen sötétségbe boruló jelenet, a karakter néhány pillanatra láthatatlanná válása…), továbbá túl sok betöltő képernyőt is bámulhatunk, szóval a Vertigo nem a programozás csúcsa.

 

 

Közel sem szédületes

 

A Vertigóval a Pendulo Studios elhagyta a puzzle-kalandjáték műfaját, hogy a Dontnod Entertainement stílusában a kissé interaktív fikciók oldalára csússzon. Eredetileg ígéretesnek tűnt a projekt, de a lassan csordogáló események, a sok holtidő, a valódi játékmenet hiánya és a bugok megölték a lelkesedésünket. Kicsit szánalmas az is, hogy csak a címben használták a Vertigo licencet, a sztorinak semmi köze az Alfred Hitchcock klasszikushoz.

A játék azért nem teljesen kuka, hordoz magában értékeket, különösen a fordulatos forgatókönyv, a vizuális világ, az irányítás és a karakterek jellemzése tekintetében. Zsenialitásról azonban szó sincs, és jó esély van rá, hogy a feszültség mesterének filmjével ellentétben a Pendulo Studios játéka hamar a feledés homályába vész.

-BadSector-

---

Kiadó: Microids

Fejlesztő: Pendulo Studios

Stílus: Kalandjáték

Megjelenés: 2021. december 20.