FILMKRITIKA – A veterán Will (Yahya Abdul-Mateen II), akinek pénzre van szüksége felesége műtétjének kifizetéséhez, vonakodva beleegyezik, hogy örökbefogadott testvérével, Dannyvel (Jake Gyllenhaal) bankot raboljon. Amikor a menekülésük balul sül el, eltérítenek egy mentőautót a la Grand Theft Auto, és túszul ejtenek egy sebesült rendőrt (Jackson White) és egy mentőápolót (Eiza González); nagy sebességű, majd egy szűnni nem akaró rendőrségi hajsza kezdődik Los Angeles utcáin. Grand Theft Auto érzés kimaxolva: a Michael Bay filmben konkrét kikacsintást is hallhatunk a Rockstar játékára.

 

 

Kutyából nem lesz szalonna szokták mondani: Michael Bay akciófilmrendező sem fog minimalista kamaradrámákat rendezni soha. Persze, nem is ezért szeretjük és a jóval alacsonyabb költségvetésből készült, ám a rá jellemző bombasztikus stílusban rendezett Rohammentő és a régi filmjeit tükrözi – igaz, egy nagy adag Grand Theft Auto feelinggel. Annak ellenére egyébként, hogy nagyságrendekkel kevesebb pénz állt Bay rendelkezésére, mégis évek óta ez a film áll a legközelebb a karrierje csúcsához, A sziklához.

A legutóbbi filmje, a 6 Underground öncélú melléfogása után ez a film egy remek példa arra, hogy Bayhem (bizonyos mértékig) szűk pénzügyi keretek között is működhet – még a saját kategóriáján belül is. Az azonos című dán filmből átvett premissza egyszerű, ám annál hatásosabb: két testvér, egy jószívű (Yahya Abdul-Mateen II, rendíthetetlen formában), egy majdnem pszichopata (Jake Gyllenhaal, aki ismét remekel), egy mentős túsz (Eiza González, ő a nagy meglepetés a szintén hibátlan alakításával) és egy mentőautó, szemben az egész Los Angeles-i rendőrséggel. Papíron egy bankrablásról van szó, de a film viszonylag elhagyja ezt a területet, mert itt inkább egy olyan egy autós/üldözős filmről van szó, mint a Speed korábban, ahol a hajsza Los Angeles betonozott autópályáin zajlik. És az állandó kameraváltások, illetve a stílus miatt egy kicsit olyan is ez a film, mintha a GTA üldözős részeinél bekapcsolva hagynánk a „Cinematic” kameramódot.

 

 

Bayhem… Bayhem sosem változik…

 

Szinte már-már megnyugtató, hogy Bay tipikusan rá jellemző stílusjegyei még mindig itt vannak. Az események most is 24 óra alatt játszódnak és a közhelyes párbeszédek még mindig bővelkednek („Senki sem ismeri nálad jobban ezt a várost!”). És persze a klasszikus autós/üldözős akciófilmek stílusában most is minden szinte állandóan robban, még akkor is, amikor ez eléggé valószínűtlen. Ugyanakkor Bay kicsit már hajlandó saját magára is „kikacsintani”: egy merész meta-mozdulattal a két főszereplő korábbi Michael Bay-filmekre tesz utalásokat. Még változás az is, hogy kicsit kevésbé „mocskos” Bay kamerája, mint korábban; illetve a drónfelvételek szédítően új perspektívákat adnak a képkockáknak.

Ezek az akrobatikus szögek valójában teljesen új dimenziót adnak Bay akciójának, és az akció az egyetlen ok, amiért mindannyian itt vagyunk. Időnként elgondolkodsz azon, hogy a pokolba fért el egyáltalán egy kamera a száguldó járművek a robbanások közé. A teljesen őrült tempó mindeközben könyörtelen és szinte egy pillanatra sem áll le. „Mi mozdonyok vagyunk”, ordítja Gyllenhaal karaktere egy ponton, „mi nem állunk meg” – ami tényleg úgy hangzik, mintha Bay a saját munkamorálját írná le. Isten tudja, hogy egy 60-hoz közelítő férfi hogyan tudja fenntartani ezt az energiaszintet.

 

 

Hangos és ostoba

 

A film ugyanakkor korántsem mindig koherens: a könyörtelenül diktált tempó és az rengeteg vágás miatt gyakran nehezen követhetőek az események. Másrészről úgy tűnik, a rendező a hangkeverés terén ugyanazt a filozófiát vallja, mint Christopher Nolan: az állandó dörgő hangok néha fontosabbak, minthogy halljuk a párbeszédeket. (Igaz, ez inkább az eredeti nyelvű hangokra vonatkozni, a szinkronos verzió sokkal jobban hallható.

A film nagy része komoly tiszteletet mutat a rendőrségi militarizációnak is, ami mondjuk az USA jelenlegi hangulatához nem nagyon passzol. És a rendkívül leegyszerűsített sztoriban sok minden borzasztóan ostoba: egy fingó kutya az egyik legfontosabb cselekménypont, míg valaki egy döntő pillanatban a kasmírpulóveréről kiabál kétségbeesetten. De ne keressünk túl sok logikát sokszor a szereplők legfontosabb döntéseiben sem, minden csak arra szolgál, hogy a menthetetlenül kiszámítható sztori eseményeit totálisan kiszolgálja.

 

 

Ha nincs új GTA, Michael Bay majd csinál filmben egyet

 

A Rohammentő talán kicsit enyhíti kínjainkat, amíg a legújabb Grand Theft Autóra vágyunk, vagy kedvet csinál ahhoz, hogy tegyünk még egy kört a régiekkel – különösen a nemrég felfrissített GTA V-tel. Bár a sztori most is mérhetetlenül ostoba, de mindezt egyébként is már megszoktuk és az állandó akció és hajsza, a tömérdek robbanás és a Bayre jellemző stílusjegyek mellett talán nagyon észre sem fogjuk venni.

-BadSector-