SOROZATKRITIKA – Oscar Isaac egy disszociatív személyiségzavarral küzdő zsoldost alakít ebben a filmvígjátékos elemekkel teletűzdelt akció-kalandsorozatban, amely egymással harcoló, rendkívül hatalmas és veszélyes egyiptomi istenségek körül forog. Bár eleinte kissé zavarosan indulnak az események, később minden a helyére kerül és mégis egészen egyedi marad ez a nagyszerű Marvel-széria.

 

 

Oscar Isaac volt már Star Wars-sztár, szerepelt egy gyomorszorító HBO-minisorozatban a frissen Oscar-díjra jelölt Jessica Chastainnel, volt olyan sci-fiben, mint az Ex Machina, és olyan hatvanas évekbeli filmdrámába, mint az Inside Llewyn Davis. Szóval, ha azt mondjuk, hogy van választék a szerepeiben, az enyhe kifejezés. Éppen ezért nem tűnik furcsának az egyik legelgondolkodtatóbb MCU-sorozatnak tűnő alkotáshoz, ahol egy olyan katonát alakít, akit annyira traumatizált a háború, hogy disszociatív identitászavarban szenved, és az egyik személyisége egy kétbalkezes, hebehurgya, de úgy is szerethető múzeumi szuvenír áruház alkalmazottja, míg a másik egy dörzsölt zsoldoskatona, sötét múlttal a háta mögött.

 

 

Igazi balek az új Marvel-sorozat sorozat hőse

 

A gyenge Loki és a furcsán ízléstelen Sólyom és a téli katona után a Disney+ egy olyan Marvel-darabbal tér vissza a régi formájához, amely – a sorozat saját londoni kifejezését kölcsönözve – igazi őrület. Bevallom – nem olvastam a Holdlovag-képregényeket, így nem ismertem a mitológiát sem, de a tévéadaptáció annál jobb, hogy semmit sem tudtam arról, mi vár ránk. Ha azt hitted, hogy a nagy költségvetésű tévésorozatok áradata után már eltompultál minden meglepetésre, akkor készülj fel a Disney Plus új sorozatára. (Annál is inkább, mert nyáron várható a streaming csatorna nálunk is.)

Steven Grant (Oscar Isaac) egy csoszogó semmirekellő, aki nappal a British Museum ajándékboltjában dolgozik. Még a munkatársai is folyton elfelejtik a nevét. Könyvmoly, akit különösen érdekel az egyiptológia – és ez az érdeklődés nagyon is jól jön majd a Holdlovag cselekményéhez, amelynek lényege, hogy a dühös istenségek alkut kötnek a halandókkal, és így állnak bosszút egymáson vélt és valós sérelmeik miatt.

Isaac Steveb szerepében állandóan olyan módon és olyan tónussal beszél, mint Rafe Spall színész (a béna akcentusokat mindig jó móka elkapni, de ezeknek a füleknek Isaac teljesen meggyőzően adja elő a londoniakat), legalábbis akkor, amikor Steven Grantként beszél. Éjszakánként azonban leragasztja az ajtókat és odabilincseli magát az ágyhoz, mert az utóbbi időben nagyon-nagyon rossz álmai vannak. Ezekben saját maga egy másik megnyilvánulásáról van szó, akit Marc Spectornak hívnak, aki egy vagány zsoldoskatona, aki valamiféle furcsa küldetésen van a hold istenének, Khonshu-nak a megbízásából, aki úgy beszél, mint F Murray Abraham (mert őt már tényleg F Murray Abraham). A filmben Ethan Hawke is szerepel, aki egy olyan kardigánt visel, amitől bárki rémálmokat kapna, egy Ammit isten tiszteletére szentelt szektát vezet, és törött üveggel a szandáljában járkál.

 

 

Minden szinten, szinte minden

 

Ahogy ez már sejteti, a Holdlovag mindent és mindenkit bedob a történetébe. Mindezt azonban olyan fergeteges magabiztossággal teszi, mint amilyet csak egy üres Disney-csekkfüzet adhat. Az akciójelenetek egyszerre rendkívül látványosak, fergetegesek, ugyanakkor sokszor (főleg az első részekben, amikor Steven és Mark egyfolytában személyiséget váltanak egymást közt) rendkívül szellemesek is.

A pirotechnikán és a CGI-n túl ott van a szintén már megszokott Marvel-hangvétel, amelyben a fanyar humor, a szándékosan buta és ezáltal kacagtató viccek, a hirtelen jött horror, a nagy fantázia és a botot tartó veszélyes mágusok és istenek egymás mellett léteznek, néha egy-két jelenet erejéig is. Ezt nem mindig könnyű úgy megvalósítani, hogy a forgatókönyv által felvázolt történet ne szenvedjen csorbát (ennek negatív példája éppen a tegnap elemzett Doctor Strange és az őrület multiverzumában), de itt ez most szerencsére tökéletesen sikerült.

A Holdlovag egyszerre rendkívül izgalmas, bohókás, geek, öntudatos, tényleg kacagtatóan vicces, komoly és mindezt úgy, hogy az ókori egyiptomi teológiai háttér sem szenved csorbát. Ugyanakkor érinti a determinizmus, a bűntényt megelőző igazságszolgáltatás és a mentális egészség érdekes kérdéseit is. És mégsem lesz egyetlen pillanatra sem tudálékos, vagy unalmas, éppen ellenkezőleg: a Holdlovag első évadjának minden epizódja, elejétől a végéig rendkívül szórakoztató és magával ragadó.

 

 

Három zseniális karakter, Oscar Isaac a csúcson

 

A sorozat legnagyobb telitalálata mégis Isaac szereposztása és alakítása. Amikor a Holdlovag az abszurditásba akar belesodródni, ő a ballaszt, ugyanolyan hihető Steven, az álmatlansággal, amnéziával és éjszakai rémálmokkal küzdő, fáradt, névtelen kisember, mint Marc, a (szó szerint) köpenyes akcióhős.

Igazi egyszemélyes kettős alakításról van szó, amelyre nagyon kevesen képesek: nem lehet például elképzelni, hogy Chris Hemsworth megkapja a visszafogott kis balek szerepét. Isaac tökéletesen vált alakot a két karakter között, hibátlanul találja el a londoni akcentust, és még az is teljesen meggyőző, ahogy önmagával vitatkozik (amit nagyon sokszor tesz).

Layla El-Faouly (May Calamawy) a maga részéről az a nő, akiről Steven Grant mindig is álmodott – ami ironikus, tekintve, hogy Spector megpróbál olyan távol maradni tőle, amennyire csak tud. Az okos, erős és kemény Layla sokakat emlékeztet majd Evelynre (Rachel Weisz) A múmiából. Grantet és Spectort szöges ellentéteknek látja, az egyik végletekig őszinte, a másik pedig egy szemtelen gazember. Különböző okokból mindkettőjüket kedveli, és ő az a ragasztó, ami segít nekik együtt dolgozni. Layla az, aki a „Holdlovag”-nak akció-kalandos hangulatot ad.

Ethan Hawke pedig eközben lenyűgöző, ahogy egy ritka fajta szupergonoszt játszik. Hűvös és nyugodt, Harrow nem alkalmaz erőszakot vagy manipulációt, legalábbis kezdetben nem. Csak kimondja az igazát, és az ember reakciója alapján cselekszik. Harrow annyira lágy, hogy egy ponton még Steven Grantet is lencselevessel kínálja, amikor nyugodtan leülnek egy vacsorához. Harrow nyugodt viselkedése azonban félrevezető. Egy másik egyiptomi isten hívő követőjeként, aki megbünteti az embereket a még el nem követett gonosz tettekért, hatalmas erejű, és képes gonosz és félelmetes teremtményeket szabadjára engedni.

A három főszereplő ragyogó alakítása pedig csodálatosan illeszkedik a Holdlovag lebilincselő történetébe.

 

 

„Üdvözöllek, dicső lovag! (Szép a ruhád, nincs is lovad.)”

 

A Holdlovagnak sikerül ügyesen egyensúlyoznia a bonyolult képregényes gyökerek és a finom, humoros, és pont a megfelelő csipetnyi geekséggel teli történet között. Tökéletesen ötvöz sokféle műfajt, és az egyedi keverék olyan különleges hangulatot kölcsönöz a sorozatnak, amit a közönség imádni fog. A Holdlovaggal a Marvel nemcsak a következő nagyszerű szuperhősét fejlesztette ki, hanem egyszerre zseniális és kreatív új streaming-franchise-t is letett az asztalra. Bárcsak ugyanezt el lehetne mondani az utóbbi idők MCU-mozifilmjeire is…

-BadSector-