TESZT – Manapság nagyon, nagyon gyakori, hogy egy régebbi játékot újragondolnak, és az vagy felesleges, vagy meg sem közelíti az eredetit (a Saints Row reboot is ilyen volt, és a Volition azóta meg is szűnt). A Nintendo az ArtePiazzával megvalósított egy jó példát: becsületesen ragaszkodik az eredetihez, de kellően modernebb stílusban és finomított játékmenettel tér vissza a SNES-ről Mario izometrikus kalandja.

 

 

A Square játékát az ArtePiazza stílusilag is képes volt tiszteletben tartani, így a 16-bites látvány már megszűnt, mégis ahhoz nagyon hasonló dizájnnal rendelkezik minden, és ezért nem is lehet rá egy rossz szavunk sem.

 

 

Ugyanúgy elvarázsol, mint 27 éve

 

A Super Mario RPG Remake ugyanolyan hangulatos mint 27 éve volt. Persze, modernebb és átláthatóbb lett a kezelőfelület (mind a harcokban, mind úgy általában a menük tekintetében a modernebb Mario-játékok stílusát hozza, ötvözve a Square Enix RPG-ivel), így nem olyan nehézkes a navigáció. A zenék is újra lettek keverve, így az eredeti dallamokat hallhatjuk, ám modernebb, néhol jazzes, néhol tropikusabb stílusban. Kellemesen hangzik, hiszen a többi, nemrég megjelent játék (pl. a Super Mario 3D World vagy a Super Mario Odyssey) hangzását emeli át. A zenére és en bloc a hangeffektekre nem lehet panasz. A nehézségre se: alapból két nehézségi szintet kínál az Super Mario RPG Remake, de még a kezdőknek sem nagyon érdemes a könnyebb, Breezy opciót választani, mert kellemes hétvégi élményként abszolút tökéletes a játék. A hétvégi kifejezés direkt van amúgy, mert ha nem vesszük sietősre, akkor is 6-7 óra alatt össze lehet szedni mind a hét csillagot (nem véletlenül volt eredetileg az az alcím, hogy Legend of the Seven Stars), de ha minden követ felforgatunk, akkor sem lesz több 10 óránál hosszabb.

Ez talán az egyetlen elem, amely visszaveszi a kimagasló értékelésből a játékot, mert még az ellenfelek, de a főszereplők dizájnja is echte ugyanaz, amit a SNES-en (vagy a SNES Classicon…) láthattunk, csak ezúttal nincsenek technikai limitációk. Nem vicc, de talán a Super Mario RPG Remake az egyik leghűbb remake az eredeti anyaghoz, és nem ódaként szánt a következő kijelentés, de a Nintendo példájából mások is tanulhatnának egy-két leckét (azért negatívumként pl. Mackot átnevezték Claymortonre, Yaridovichból Speardovich lett, Frogfucius meg Frog Sage… mi ez?). Persze, vannak új elemek is, mint például a jelenetek a különleges támadásnál, amikor a bal alsó sarokban a csíkunk körbeér, és ez a támadásoknál, védekezéseknél egyaránt növekedhet. Az időzített támadások mindenkit megsebezhetnek, sőt, a harcok közben cserélhetjük a csapattagokat, és minél tovább pontosan hajtjuk végre az időzített támadásokat, annál nagyobb kombót (chaint) lehet létrehozni. A 30-as chain abszolút alacsonynak tekinthető. De ez csak az érme egyik oldala; van azért pár kisebb nüansz, ami zavaró lehet.

 

 

Csak a régi nevek hiányoznak néha

 

Szóval az imént már meg lett említve, hogy néhány karaktert átneveztek. Ez alapvetően hülyeség, mert megtarthatták volna a nevüket, ha már Peach (eredetileg Toadstool) titkos, meg nem nevezett tárgya a szobájában (japánul XXX…) benn maradt a remake-ben. Mindegy, a gombkiosztásba legalább nem nyúltak bele: a B-vel kell védekezni, az A-val kell támadni, az X-szel lehet a tárgyakat előszedni, az Y-nal pedig a különleges mozdulatokat vethetjük be. Az eredeti soundtrack is ott van. A nehézség viszont továbbra sincs. Jobb lett volna talán alapból három nehézségi szintet kínálni, mert ha megvolt az eredeti, akkor ezúttal sincs nagyobb kihívás (esetleg a rejtett boss esetében, de a SNES-en is ugyanez volt; a megfelelő felkészülés elengedhetetlen), és igen, ezúttal is a klasszikus trió a nyerő: Mario mellé Peach és Bowser a tökéletes csapat.

Spoilerezni nyugodtan lehetne a sztorit, mert ugyanaz, amit 1996-ban már látni lehetett: Bowser kastélyát elfoglalják, ő pedig bosszúra éhezve összeáll nemezisével és az ezúttal is eleinte elrabolt hercegnővel, és igen, továbbra is „főteki” a humoros karakter (könnyen meg lehet szeretni), leszámítva Boostert, aki ezúttal még inkább úgy néz ki mint Wario. Amúgy pedig nehéz hatalmas negatívumokat taláni, mert egy tényleg jó játékról van szó, amiből nem az az érzés jön át, hogy ezt csak és kizárólag pénzszerzés céljából hozták létre. Ez egy becsületesen felújított és az eredetihez többnyire kifogástalanul hiteles játék lett, ami ma is rendelkezik azzal a sármmal, amellyel akkoriban is, igaz, akkor még hatalmas lépés volt a Nintendótól, hogy az addig platformerkedő és gokartozó Mario ilyen történetben szerepeljen.

 

 

Túl könnyű, de azért fun volt

 

A Super Mario RPG Remake csak és kizárólag azért kap nyolcfelest, mert még mindig egy kicsit rövid és könnyű játék. Ezt leszámítva viszont kiváló termékről van szó. Ha tetszett az eredeti, bátran ajánlott. Ha tetszik a műfaj, jó vétel. Nem tart sokáig, de néhány évente egyszer elővenni nem lesz rossz; erre pont tökéletesnek mondható az ArtePiazza által gondosan felújított játék.

-V-

---

Kiadó: Nintendo

Fejlesztő: ArtePiazza

Stílus: izometrikus RPG

Megjelenés: 2023. november 17.