TECH HÍREK – A PlayStation első „handheldje” nem a PSP, hanem a legendás PS1 (PS One) volt, bár kevesen emlékeznek arra a kiegészítőre, amely ezt lehetővé tette…
Köztudott, hogy ami a hordozható videójáték-konzolokat illeti, a PlayStation már 2004-ben nagyot szólt a zseniális PSP-vel. Ez a készülék, amely mind a mozgásérzékelőivel, mind pedig a címkatalógusával kitűnt, a Sony nagy dobása volt, hogy belépjen egy még kiaknázatlan piacra.
A japán konglomerátum azonban már évek óta gondolkodott az otthonról elvihető játékeszközökön; konkrétan, és meglepő módon, a csapat már a PS1-korszak óta (meg kell mondani, félénken) betört erre a területre.
Az első PS-re mindannyian legendás konzolként emlékszünk. A ma már retrónak számító bevezetője továbbra is izgalomba hozza mindazokat, akiknek alkalmuk volt élvezni a technikai képességeit olyan ikonikus játékokon keresztül, mint a Final Fantasy VII, a Metal Gear Solid vagy a Crash Bandicoot-saga különböző részei. De a géphez fűződő kedves emlékeinken túl érdemes megjegyezni azt is, hogy a PS1 egy olyan készülék volt, amely számos revízióval rendelkezett. Az évek során a Sony megoldotta a hardverproblémákat és csökkentette a gyártási költségeket a későbbi verziók révén, amelyek alkalmanként figyelemre méltó vizuális áttervezést tettek lehetővé. Ez a döntés olyan modelleknek adott életet, mint a PS One. Utóbbi lényegesen kisebb volt az eredeti kiadáshoz képest. Ezzel az alternatívával, valamint egy, a cégnél még nem látott kiegészítővel együtt a közösségnek lehetősége nyílt arra, hogy kipróbálja a japán cég első próbálkozását egy hordozható eszköz elkészítésére.
A PlayStation első lépése a hordozhatóság felé
A Sony még 2002-ben lepte meg rajongóit egy olyan perifériával, amely a PlayStation konzolt egyfajta egyképernyős Nintendo DS-é változtatta. Ezt az ötletet egy PS One csomaggal is piacra dobták, amelybe már a tartozékot is telepítették. Hogy érzékeltessük a koncepciót, és ahogyan azt a Dead Pixel tartalomkészítő egy YouTube-videóban bemutatta (lásd a cikk végén), egy beépített hangszórókkal ellátott LCD-monitorról volt szó. Ezt a PS One tetejére pattintva kellett kinyitni vagy kibontani a játékok lejátszásához.
A Nintendo legendás kézikonzoljával ellentétben azonban a PlayStation javaslatát nem közvetlenül kézzel használható eszköznek szánták; a gépet egy felületre kellett helyezni, és csak a DualShock kontrollerrel lehetett vele interakcióba lépni.
Nyilvánvalóan, hogy a használhatóság szempontjából nem volt ideális eszköz. Bár igaz, hogy „hordozható” megközelítése néhány játékos figyelmét felkeltette, az újszerű képernyő messze nem volt tökéletes. Röviden, a vizuális élményt némileg kényelmetlenebbé tette a monitor kis mérete (5 hüvelyk – kb. 13 cm). Ez különösen megnehezítette a videójátékokban a párbeszédek olvasását. Ráadásul a színek sem voltak olyan élesek, mint egy korabeli hagyományos televízión.
A PlayStation azonban nem azért készítette ezt a készüléket, hogy forradalmasítsa a kijelzők terén, hanem azért, hogy először lépjen be a kézi konzolok piacára. Ezzel a kifejezéssel azonban volt egy kis csalás: a monitorral és hangszórókkal ellátott PS One-t a hálózatra kellett csatlakoztatni a működéshez. Így például az erdő közepén nem lehetett használni. Hogy miért használjuk a cikkben végig a „hordozható” szót? Pontosan azért, mert a Sony ezt a tulajdonságot hangsúlyozta, amikor a játékkonzoljáról beszélt. Az akkori híradásokban, például a CNET 2002-es számában megjelent beszámolóban a csapat egy olyan eszközről beszélt, „amellyel a játékosok útközben is játszhatnak, anélkül, hogy tévéhez kellene csatlakozniuk.” Néhány gyártó már kiadott hasonló kiegészítőket, amelyek mind hozzájárultak a Sony azon terveihez, hogy a PS One-t hordozható játékgéppé alakítsa.
Hogyan lehetett versenyképes a PS One?
Aki jól ismeri a PlayStation történelmét, az bizonyára észrevette, hogy ez a PS One és LCD képernyő kiegészítő/csomag akkor került piacra, amikor a 2000-ben megjelent népszerű PlayStation 2 már teljesen megvetette a lábát a piacon. Miért döntöttek úgy, hogy meghosszabbítják egy régi generációs készülék életét?
Kiderült, hogy miközben a konzolpiac második előretörése példátlan kereskedelmi teljesítményt mutatott, a PS1 (és annak revíziói) még mindig nagyon jól fogyott.
Végül, és mivel a piac még mindig a következő generációs konzolokat fogadta, sok játékos döntött úgy, hogy vesz egy PS1-et, hogy kihasználja a (korabeli) PS2-hez és a hozzá tartozó videójáték-katalógushoz képest csökkentett árát. Ezért a Sony vezetői úgy döntöttek, hogy a PS1-et a piacon tartják, hogy kihasználják a vonzerőt; ezt olyan perifériákkal és kezdeményezésekkel egészítették ki, mint amilyenről ez a szöveg szól. Ezzel a hazárdjátékkal a japán csapatnak lehetősége nyílt arra, hogy egy új vénát csapoljon meg a játékosok tekintetében, akik egy „hordozható” eszközzel akartak szórakozni.
Tény, ez utóbbi kifejezés különböző vitákra adhat okot. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a gépet a hálózatba kell dugni. Abban azonban mindannyian egyetérthetünk, hogy ez a PS One előkészítette az utat a későbbi PSP megjelenéséhez. Ugyanis a koncepcióján túl a készüléket 2004-ben, abban az évben szüntették meg, amikor a PlayStation a PSP-vel végleg beugrott a 100%-ban hordozható eszközök medencéjébe. Mára pedig ez a bizonyos képernyős konzol a videójáték-történelem egyik legfontosabb darabjaként honosodott meg.
