RETRO – Még késhegyre menőbbé vált a konkurenciaharc a World of Warcraft és a Guild Wars között. Miközben a The Burning Crusade megjelenését januárra tolta a Blizzard, a Guild Wars már a második kiegészítőjével jött ki. A Nightfall hangulatos, egzotikus, „szép új világával” továbbra is erős alternatívát ad azoknak akik unják már a Blizzard MMORPG-jét…

Mindig is szimpatikusak voltak számomra a „standalone” kiegészítők. Nem csak azért mert nem kell megvenni, feltelepíteni hozzá az alapjátékot, hanem általában (persze, csak ha igényesebb fejlesztőknél…) teljesen új világokat, pályákat, játéktípusokat és sok egyebet is kaptunk a pénzünkért. Ha pedig egy olyan vérbeli MMORPG-nél, mint amilyen a Guild Wars jutunk hozzá egy ilyen – kvázi új fejezetként is felfogható – játékhoz, akkor szavunk sem lehet az ArenaNet fejlesztőivel szemben. Amihez felesleges volt hozzányúlni…

Persze arról azért szó sincs, hogy a Guild Wars stílusa és felépítése gyökeresen megváltozott volna… Továbbra is egy némileg behatárolt, kissé lineáris világban fejlesztgethetsz egy -kicsit mangákhoz hasonlóan – gyönyörű emberi hőst, akivel raktárfejlődés és szintlépés során több mint százféle skillt tanulhatsz meg, miközben sok más játékossal vagy NPC-vel hajtasz végre küldetéseket instance-okban.

Akik egy WoW-hoz hasonlóan arra vágynak, hogy hatalmas, akár egy szerveren egyszerre több ezer online játékossal folyton együtt játszanak, szinte bárhol találkozva, azok inkább továbbra is kerüljék a Guild Warst, mert itt ezt csak a városokban lehet összehozni. Viszont csakúgy, mint az alapjátékban, itt is óriási szerepe lesz a sztorinak, melynek segítségével fokozatosan fedezzük fel Elona újabb és újabb területét, más játékosokkal vagy NPC-kkel együtt, csapatosan.

Valami bűzlik

Mielőtt még a GW-fanok letépnék a fejemet: a fenti közcímet nem annak szántam, hogy beszóljak a Nightfall sztorijának, hanem épp ellenkezőleg, ezzel a Shakespeare-utalással akartam érzékeltetni, hogy mennyire klasszisokkal érdekesebb és kidolgozottabb Elona világa és a hozzá kötődő fősztori, mint az alapjátékban.

Ezt az Afrikához hasonló földet alaposan megtizedelték a háborúk és a korrupt vezetők egymás elleni ármánykodásai. Csak nagy nehezen szilárdult meg a béke Elona három különböző provinciája között, hála a milicista szervezet, a sunspearek uralmának.

Persze a béke nem tartott sokáig: egy sötét istenség akiről már mindenki elfelejtkezett, és akit száműztek egy távoli légsíkra, ismét visszatér, hogy Elonát megsemmisítse. Mi magunk egy zöldfülű, de annál lelkesebb (hiszen megvettük a játékot…) sunspeart alakítunk, aki sok társával egyetemben száll szembe a gonosz égi hatalmasság erőivel.
Ok, ez így leírva eléggé sablonos fantasy sztorinak hangzik, de az ArenaNet fejlesztői ezúttal fényévekkel profibb átvezető részeken igyekeztek a sztori-részt sokkal igényesebbé varázsolni. Annak érdekében, hogy a sztorit még szervesebbnek érezzük, az alap Guild Wars-ban és a Factions-ban megszokott rendkívül látványos CG-animáció is elmaradt ezúttal, amit azért őszintén szólva kicsit sajnáltam.

Ezek a hősök, nem ismerősök…

Gondolom, sokan kicsit homlokráncolva értetlenkednek, hogy miért tekintettük akkora újításnak a saját karakterünket elkísérő „hősöket” a játékkal foglalkozó hírekben és preview-kban, hiszen henchmanek, tehát hozzánk csatlakozó NPC-k a korábbi két részben is szerepeltek… Azonban ég és föld a különbség a kétféle NPC-típus között! A „hírók” végre nem csak egyszerű harcoló és varázsló „botok”, hanem mind-mind kidolgozott személyiségek. Az átvezetőknél beszélnek egymással, és a mi karakterünkkel is (aki szintén megszólal) saját célok és ambíciók vezérlik őket, és a sztori egészére is hatással vannak. Ugyanakkor természetesen továbbra is rendkívül hasznosak társaink a csatatéren.

A különbség csak annyi, hogy végre életet is leheltek beléjük…
Emellett érezhetően kidolgozottabb a mesterséges intelligenciájuk is, ugyan akkor az is igazán kellemes, hogy te magad állíthatod be a skilljeidet, mielőtt csatába mennél velük, sőt még fegyvereket és páncélt is kovácsoltathatsz nekik.

Süss fel, nap…

A másfél éve megjelent Guild Wars óta nem készült még olyan MMO, amely látványvilágban lepipálná az alapjátékot, az ArenaNet grafikusai azonban szerencsére nem ücsörögtek a babérjaikon.
Leginkább a shadereken és a fény-árnyék effekteken kalapáltak, és a végeredmény sokkal realisztikusabb, mint eddig – annak ellenére, hogy egy mesés fantasy világban járunk. Ezt a legjobban a fénytől, napsütéstől megvilágított felszíneken vesszük észre, amelyeken rendesen látszik, hogy csillognak, nem csak egyszerűen világosabb textúrákat használtak a fejlesztők.

A szebb grafika mellett érezhetően karakteresebb, kidolgozottabb is művészeti szempontból a Nightfall saját, Észak-Afrikára hajazó világa, mint az alap Guild Wars-é és a Factions-é.
Érdemes még említést tenni a szörnyek külsejéről is, amelyek valahogy egyszerre érdekesebbek, egzotikusabbak illetve még félelmetesebbek is a korábbi részekkel összehasonlítva. Hatalmas végtagokkal csápoló bogarak, lebegő polipszerű démonok és sok más egyéb rémség tör ránk a legváratlanabb pillanatokban.

Üvöltsünk, mint a dervis, vagy paráztassunk, mint a … paragon?

Két új kasztot (vagy a játék nyelvére lefordítva: „profession”-t) is kapunk a játékhoz, amelyek mondjuk, tulajdonságaik alapján nem túl eredetiek a régiekhez képest, viszont egész hangulatosak.

A dervis tulajdonképpen egy alaposan feltápolt harcos. Persze neki is vannak saját speciális képességei: például kaszát használ, amellyel egyszerre több ellenséget is… lekaszálhat, és az egyik varázslatával fel tudja venni a Guild Wars istenei közül az egyikét,így képességeikkel is rendelkezik, mint a monk vagy a mesmer, ezért szerintem egy kicsit túltápolták ezt a kasztot…

A másik új profession a paragon, aki egy kicsit olyan, mintha a rangert keverték volna a mermerrel. Hasonlóan a dervishez, ez sem annyira eszeveszettül eredeti kaszt, és kicsit talán ez is túl erős, éppen ezért természetesen majdnem minden játékos indított egy paragont, vagy egy dervist.

Kezdők szerencséje…

Számtalan egyéb újítást is találunk a játékban, amelyek javítanak a kezelőfelületen, megkönnyítik az előre összeválogatott skilljeink cserélgetését (amelyeket most már el is menthetünk saját magunknak), sőt még a megfelelő alkalmakra tartogatott ruhatárunkat is elmentjük így, ami nagy segítség a gyakran PVP-zőknek.

Emellett a készítők sokkal jobban fegyeltek a kezdő játékosokra, mint eddig. Nemcsak fényévekkel hangulatosabbak, érdekesebbek, játékba szippantóbbak a bevezető, trainer küldetések (amelyek, lássuk be: az első Guild Wars-ban dögunalmasak voltak…), hanem sokkal szakértőbb módon magyarázzák el az új játékosoknak (vagy az MMO-világ „kedves és udvarias” kifejezésével élve: n00boknak) az első lépéseket.

Az ArenaNet tehát mindent megtett, hogy teljesen rákattanj a Nightfall-ra – akár új vagy a Guild Wars világában, akár veterán játékos. Talán nem annyira „MMO”, mint a WoW, és nem is annyira szabadon bejárható, de hangulatában, sztorija kidolgozottságában és egzotikus környezete révén egyértelműen felér hozzá. A régi játék fanjai a világ minden kincséért se hagyják ki, akik meg unják a WoW-ot vagy nem próbáltak még MMO-t, azok szerintem nézzenek bele a Nightfallba. Ha rákapnak nem veszítenek vele semmit: ez a játék havonta ingyen van…

-BadSector- (2006)

Kiadó: NCsoft – North America

Fejlesztő: ArenaNet, LLC

Stílus: szerepjáték

Megjelenés: 2006