ELŐZETES – Egy középkori fantasy RPG, amely az időutazás segítségével teszi próbára erkölcseinket. Bár a játék még messze nem kész, amit eddig láttam belőle, biztató. Kipróbáltuk a Legends of Awen: Rise of the Fianna korai verzióját, közvetlenül a Kickstarter-kampány indulása előtt.

A Legends of Awen: Rise of the Fianna egy egyszemélyes, klasszikus szerepjáték (CRPG) kelta világban, amelyet a Hawkswell Studios fejleszt. A verzió, amit kipróbáltunk, erősen korai állapotú – a stúdió sem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy ez még csak egy „nagyon korai sajtóverzió”. Hamarosan indul a Kickstarter-kampány, amellyel a további fejlesztést szeretnék finanszírozni, így amit most írok, az tényleg csak egy kis betekintő abba, mit tartogathat majd a játék. Nézzük is, mit nyújt ez a sztori- és dialógus-központú RPG, mert van benne pár olyan húzás, amire érdemes lesz figyelni!

Kelta mítoszokból táplálkozó középkori fantasy szerepjáték

A Legends of Awen: Rise of the Fianna az Unreal Engine 5-ben készül PC-re, és a fejlesztők szerint később akár konzolokra is kijöhet, „a pénztárcák és a játékosok lelkesedésének függvényében”. A játék egyedi hangulatát a kelta mitológiából meríti, amely még kevésbé kitaposott ösvény a fantasy-játékok világában – és ezt a készítők büszkén hangsúlyozzák is.

Persze nyilvánvalóan nem történelemleckét kapunk, hanem egy alternatív, fantasy sztorit, amely a kelta mítoszokat használja kiindulási pontként. A Hawkswell Studios azonban hangsúlyozza, hogy komolyan veszik a kultúra ábrázolását, és igyekeznek autentikusak maradni. Nekem személy szerint nem nagy kedvencem ez a világ, de az üdítő, hogy végre nem skandináv istenekkel és vikingekkel találkozunk, mert azokból lassan tényleg kezd elegünk lenni.

A történetben Finnt és a Fianna nevű harcoscsapatot követjük, akik a Fő Királynő szolgálatában állnak. Az általam játszott demóban egy faluba érkeznek, ahol a helyi király valami furcsa betegség miatt haldoklik, és már nem igazán van esély a gyógyulására. A gond csak az, hogy a trónörökös testvérpár – egy fiú és egy lány – már most egymásnak feszül, mivel radikálisan más elképzeléseik vannak a jövőről.

A falu közelében működik egy bánya, ahol egy mágikus, ám átkozott fémet hoznak felszínre. A király lánya a gazdagság reményében folytatná a bányászatot, míg fia inkább leállítaná az egészet. A feladatunk az lenne, hogy eldöntsük a helyiek sorsát, ám közben kiderül, hogy a fém kitermelése feldühíti a kelta mondák természetfeletti lényeit is, és tovább bonyolódik a helyzet. Ráadásul Finn rejteget egy olyan titkot, amely alapjaiban rengeti meg a történetet.

A főszereplőnél van ugyanis egy legendás kard, amely egy régi harcos lelkét őrzi. Ennek köszönhetően látomások révén akár 1000 évre is visszamehetünk az időben, ahol közvetlenül részt vehetünk a múlt eseményeiben. Ezekben a látomásokban hozott döntéseink pedig radikálisan befolyásolják a jelent. Úgy fest, hogy a játék több idősíkban futó történettel operál majd, és ez kifejezetten érdekessé teszi.

Meggyőzöd vagy kardélre hányod az ellenséget? Te döntesz!

Sokat foglalkoztam a történettel és a dialógusokkal, hiszen mégiscsak egy klasszikus CRPG-ről van szó, ahol ezek kiemelten fontosak. A játék során rengeteg párbeszéd vár, ahol beszédkészségünk és karakterünk jelleme alapján különböző módon tudjuk befolyásolni az eseményeket. Finn tulajdonságait az elején teljesen személyre szabhatjuk, így szinte végtelen lehetőség áll rendelkezésre arra, hogy megoldjuk a helyzeteket.

A harcrendszer is komoly szabadságot ad, hiszen nincs kötött karakterosztály. Három fő harcos-típus (Bárd, Druida és Harcos) képességeit vegyíthetjük, fejlesztgethetjük kedvünk szerint, és alkalmazkodhatunk a különböző kihívásokhoz. Ez egyébként szimpatikus megoldás, mert így nem ragadunk bele egyetlen unalmas szerepbe.

Az időutazás izgalmas, de a játékmenet még csiszolásra vár

Ugyanakkor a korai verzió hibái sem kerülhetik el a figyelmet. Egyrészt a körökre osztott harcok jelenleg baromi nehezek, és látszik, hogy finomhangolásra várnak még a fejlesztőktől. Másrészt a párbeszédek során használható meggyőzési rendszer eléggé nyers és leegyszerűsített: mintha „lelki támadásokat” indítanánk az ellenfél „ellenállási pontjai” ellen, ami jelen formájában inkább unalmas, mint izgalmas.

A morál-alapú támadások se voltak különösebben hatásosak, így nehéz volt sikerélményt szerezni ezekkel. Nem baj, hogy nem sétagalopp, de ennél azért többre van szükség ahhoz, hogy igazán élvezetes legyen. Bízom benne, hogy ezen még sokat javítanak a megjelenésig.

A CRPG-műfaj mostanában ismét fénykorát éli – elég csak a Baldur’s Gate 3 példáját megnézni –, így nem lesz könnyű dolga a Legends of Awennek. Mégis érdemes lehet rajta tartani a szemünket, mert az egyedi kelta téma akár egy váratlan gyöngyszemmé is teheti.

– Herpai Gergely „BadSector” –