RETRO – Ahogy a Blizzard egyre inkább tolja és tolja a Diablo 3 megjelenését, a rajongó egyre nagyobb elkeseredésére, úgy jönnek ki az újabb és újabb klónok, mint például a Legend: Hand of God. No azért nem árasztják el a piacot, csak úgy szép komótosan, öregesen készítgetik őket és különböző folytatásaikat, kiegészítőiket.
Volt már itt Dungeon Siege, meg az ő „Arankája” („Legends of Aranna”), aztán jött az elmaradhatatlan második része és ahhoz is kiegészítő. Nem is olyan régen az Iron Lore dobta piacra a Titan Quest című csodáját, amely ugyan kritikailag viszonylag jól szerepelt, azonban a World of Warcraft őrület kellős közepén nem nagyon rohantak érte a boltokba.
Készült ahhoz is kiegészítő, el is felejtették az emberek jól, mint skót a borravalót. Meg aztán nem szabad elfelejtenünk a Divine Divinity-ről és a Sacredről sem – utóbbinak már készül is a folytatása. Bár nem lehet azt mondani, hogy az emberek annyira tolonganának az echte Diablo-klónokért, csak azért mert nincs itt a Dio 3, de azért úgy látszik, ennek a műfajnak még mindig megvan a maga vevőbázisa. Nyilvánvalóan erre bazíroz a Legend: Hand of God is…
A bosszú édes íze…
A Legend: Hand of God játék főszereplője egy derék ifjú lovag, aki a rendkívül eredeti, eddig még sosem hallott „Order of the Flame” nevű lovagrend frissen felvett tanonca. Mivel még zöldfülűek vagyunk, ezért hősünknek egy messzi hegyen kell gyakorlóküldetéseket végrehajtania. Miközben hősünk távol jár, egész lovagrendjét lemészárolja egy ismeretlen, gonosz erő, amelyet szomorúan tapasztal is, amikor visszaér a városba. Így hát nincs más hátra, mint előre, az ifjú harcos bosszút esküszik, kardot ragad és elindul a hosszú úton…
Nono! Nem elaludni a sztori olvasása közben! Látom ám! Nagyon szép történet ezt! Nem más, mint maga Susan O’Connor, a Dungeon Siege II és a Far Cry 2 sztoriírója hegesztette a történetgeneráló szoft… akarom mondani termékeny fantáziáját bevetve!
Viccet félretéve a sztori egy német teszter szerint amilyen… egyszerűen indul, később annyira tényleg érdekes lesz, vicces párbeszédekkel és eredeti karakterekkel. (Németországban már megjelent a játék.) Hősünk mellett például egy kis tündérlányka repked, aki állandóan tanácsokkal látja el a bajnokot, időnként szekálja, viszont akkor mindig aggódó hangon kiált fel, ha életerőn vészesen csökken. Sajnos a demóban a kis tündér és a lovag német nyelven diskurált, így nem tudtam megítélni, hogy mennyire mókásak ezek a kis dialógusok, de bízzunk benne, hogy Miss. O’Connor (legalább…) ezen a téren megemberelte magát! A tündérke egyébként világító kurzorunk is lesz tehát ennek a remek ötletnek köszönhetően mindig látni fogjuk, merre kell haladnunk.
„Choose your destiny!”
Előszeretettel szoktam idézni ezt a klasszikus Mortal Kombat mondatot, azonban a Legendben is pontosan erre szólítanak fel minket a játék elején, amikor ki kell választanunk, hogy mi leszünk, ha nagyok leszünk. Összesen ötféle kasztból kettőt választhatunk ki és folyamatosan fejleszthetjük őket a megszokott talentágakon keresztül.
A kasztok neve elég egyértelműen tükrözi, hogy milyen irányban haladhatunk: „a harcos útja”: harcos, „a gonosz útja”: mindkét kézben fegyvert használó tolvajszerű hős, „a mágia útja:” mágus, „a vadon útja”: vadász, „a hit útja”: pap. Szintlépéskor kapjuk a pontokat mindkét ághoz és hősünket így fejleszthetjük zöldfülű kezdőből igazi szuperlénnyé. Valahányszor szintet lépünk majd, hősünk körül egyfajta „mennyei fény” keletkezik és már pakolhatjuk is a pontokat. Aki nagyon sietne lefelé az alsó ágakba, az nem igazán teheti meg, ugyanis a lenti skillek szinthez vannak kötve, tehát először még fent kell majd mazsoláznunk az alapképességek között, mielőtt lejjebb jutnánk.
Hackeljünk és slash-eljünk
Az általam tüzetesen kipróbált exkluzív demóból az jött le, hogy meglehetősen egyszerű pályaszerkezetű és játékmenetű Diablo-klónnal lesz dolgunk, tehát nem lesznek random generált térképek, mint a Diablókban, hatalmas, csak liftekkel megközelíthető magas tornyok és mély bányák, mint a Dungeon Siege első részében, sőt, időnként még töltöget is picit a játék. Ezért kárpótol majd ez egész ütős grafika, amely kifejezetten a szörnyek kidolgozásánál jeleskedik: rusnya kék goblinok, hatalmas, bűzös trollok, vérszomjas farkasok, emberi zsiványok, illetve rengeteg egyéb dög és monszter is az utunkat állja majd.
Csakúgy, mint a Diablo II-ben, ezeknek különféle „rangosabb” változataival is találkozunk majd: goblin törzsfőnökök, troll sámánok, zsiványlány, aki egy banda főnöke (mint Black Raven a Diablo Act I-ben…) és sokan mások. A Legend azzal is a Diablo II-őt koppintgatja, ahogy a kisebb nagyobb boss-ok nevei különböző színűre vannak festve, illetve lesznek olyanok, akiket küldetésként kell elintéznünk, mások csak ott lézengenek a többi szörny körül.
„Klikk, klikk, klikk!”
Nem, nem a tavalyi Axe dezodor reklámra utalok, hanem a Legend játékmenetére. Kár is lenne tagadni: echte Diablo-klónnal lesz majd dolgunk, ahol nem kombókkal és egyéb trükközéssel kell érvényesülnünk, hanem pusztán az egérgomb nyomkodásával. Ez talán egyeseket elkedvetleníthet, viszont sokan pont ezt várják a Diablo II után és nekik nem fog csalódást okozni a játék. Már csak azért sem, mert a harci animációk tényleg egész ütősek.
Hősünk teljesen másféle mozdulatokat használ egy kisebb goblinnál, mint egy otromba trollnál, előbbit csak csapkodja, mint a legyeket, utóbbinál viszont széles kaszáló mozdulatokkal kell vagdosnia. Amikor egy nagy dög troll a halálán van, akkor nemcsak egyszerűen elfogy a HP csíkja, hanem a kamera rázoomol, és láthatjuk, ahogy hősünk felugrik a hátára és nyakon szúrja – kicsit úgy, mint a Prince of Persia 2-ben. Ez tényleg hatalmas királyság, már csak az lett volna az igazi, ha ezt a mutatványt effektíve nekünk kell végrehajtanunk, ám valójában csak nézni fogjuk a brutális kivégzést, nem kell különböző kombókat nyomnunk hozzá, hogy sikerüljön…
A brutálisan nagy trollok mellett többek között különböző lejárt szavatosságú élőhalottak (úgynevezett „zombik”) hadseregével is találkozni fogunk és hősünk őket is igen látványosan végzi majd ki: amikor már alig egy hajszálnyi maradt az életerő csíkjukból, akkor egyetlen nyisszantással megszabadítja őket a fejüktől, ami pattogva gurul majd a földön tovább.
„Isten keze” van a játékban?
Azt azért nem mondanám, de aki a Diablo-klónok egyszerűségére vágyik és a kellemes grafika mellett semmi egyébre, szerintem nem fog csalódni a Hand of Godban. A történet… egyszerűségét talán némiképpen palástolja majd a kis tündér jelenléte, akivel hősünk mulatságosan fog trécselni. A kidolgozott harcmozdulatok, illetve az akcióra ráközelítő kamera tényleg jópofa ötletek, a sokféle szörny pedig remélhetőleg kellő változatosságot jelent majd az igazi Diablo-rajongóknak.
-BadSector-[2007]
Pro:
+ Viszonylag látványos grafika
+ Kellemes „diablós” játékmenet
+ Kidolgozott játékmenet
Kontra:
– Sablonos történet
– Kevés eredeti ötlet
– „Kidolgozott” harcmozdulatok
Kiadó: ANACONDA
Fejlesztő: Master Creating
Stílus: akció-RPG
Megjelenés: 2007. október 12.
Legend: Hand of God
Játékmenet - 7.2
Grafika - 8.2
Történet - 5.8
Zene/Audio - 8.4
Hangulat - 6.8
7.3
JÓ
Azt azért nem mondanám, de aki a Diablo-klónok egyszerűségére vágyik és a kellemes grafika mellett semmi egyébre, szerintem nem fog csalódni a Hand of Godban. A történet… egyszerűségét talán némiképpen palástolja majd a kis tündér jelenléte, akivel hősünk mulatságosan fog trécselni. A kidolgozott harcmozdulatok, illetve az akcióra ráközelítő kamera tényleg jópofa ötletek, a sokféle szörny pedig remélhetőleg kellő változatosságot jelent majd az igazi Diablo-rajongóknak.