Ki más lenne képes egy igazán epikus FPS-MMO játék profi megvalósítására, mint a Halo játékok atyja, a Bungie? A Destiny egyértelműen az utóbbi idők egyik legambiciózusabb játék projektje és bár a végleges verziótól még messze járunk, július 17-e óta már a poszt-apokaliptikus, lerombolt „Régi Oroszország” földjén irthattuk az idegen lényeket és egymást is.

Hogy mi a Destiny receptje? Végy egy kis Halót, keverd össze a World of Warcrafttal, adj hozzá Diablót, meg egy kis Doomot, ne felejtsd el a Bordelands-t sem, és már voliá: el is készült a Destiny, a Bungie következő mestermunkája. Persze ennél a játék azért egy kicsit összetettebb, de a lényege ez: egy FPS-t kapunk MMO és szerepjátékos elemekkel nyakonöntve.

Ez a sztori Rólad szól

Amennyiben belevágsz, ez a játék tényleg rólad szól, hiszen nem a Master Chiefet, vagy más előre generált nevű szuperhőst irányíthatjuk a másik Bungie játékból, a Halóból, hanem egyikét az Őrzőknek, akik az emberiség maradékát őrzik a támadó, hátborzongató idegen lényektől, miután az civilizáció egyik korszakának, az „intersztelláris aranykornak” vége szakadt. Hogy mennyire volt jó ebben az időszakban élni, azt már nem tudhatjuk, de most mindenhol káosz uralkodik, különféle frakciók és lények harcolnak egymás ellen, nekünk pedig a saját magunk által alkotott hőssel kell helyt állnunk és életben maradnunk ebben a világban. Nincs tehát fix története, nincsenek adott karakterei a játéknak, itt mindent mi alakítunk, csakúgy, mint a Blizzard közösségi szerepjátékában, a World of Warcraftban.

Ha „embertelen” akarsz lenni

A World of Warcraft hasonlat persze nemcsak ezen a téren jellemző. A játék elején például fajt és osztályt kell választanunk: embereken kívül letehetjük a voksunkat az elfekre hasonlító „Awokenek”, vagy a robotszerű Exók mellett. Azonkívül, hogy szereti-e, hogyha a saját hőse kicsit „egzotikusan” néz ki, túl sok jelentősége egyelőre nincs, hogy melyik fajt választottuk.

Annál fontosabb viszont, hogy milyen osztály mellett döntöttunk. Mindegyiknek saját speciális képességei, erősségei vannak: a titánok (ahogy a nevűk is mutatja) igazi harcos karakterek, akik a lövöldözés mellett a közelharc terén is profik, a vadászok inkább távoli mesterlövészek, a warlockok pedig a fantasy játékok varázslóival mutatnak rokonságot a fejleszthető tulajdonságok terén.

Oroszországnak annyi

Lövöldözni persze mindegyik karakternek kell. Ez már a béta legelején kiderül, amikor Régi Oroszország helyszínére kerülünk, egy igazi lepusztult, poszt-apokaliptikus, de mégis hátborzongatóan gyönyörű helyszínre, ahol a hatalmas, még romos állapotában is impozáns épület árnyékában egymás hegyén-hátán hevernek a rozsdaette autóroncsok irgalmatlan mennyiségben.

Miközben a nemrég megalkotott hősünkkel épphogy felfedezzük környezetünket, a hideg napfény megcsillan a rendkívül realisztikus vízpocsolyában és a szél fel-felkapja a földön heverő szemetet. A mellettünk lévő sziklák, épületfalak, vagy fűszálak részleteit is ki lehet venni, a fény-árnyék viszonyok ábrázolása is elsőrangú.

Egyértelműen le kell szögeznünk: ez a játék gyönyörű, különösen az általunk tesztelt új generációs PlayStation 4-en, amelyen az árnyékot is szépen sikerült kidolgozni, szemben a PlayStation 3-as verzióval, ahol az árnyék borzalmasan bénán néz ki. (Lásd a képen.) Persze ne felejtsük el: ez még csak béta és a PS3-as gagyi árnyékeffekt ott is változhat.

Alig hogy kigyönyörködtük magunkat, már indulnunk is kell: erre figyelmeztet Ghost is, a kis lebegő, ökölméretű, gömb formájú android, akinek hangját a Trónok harcából is ismert törpe színész: Peter Dinklage kölcsönözte. Mondjuk ráismerni garantáltan nem fogunk, illetve olyan fenomenális teljesítményt nem is nyújt (az előző alfa verzióban szidták is), hogy minduntalan elégedetten csettintsünk, hogy tyű, mekkora királyság, hogy ugyanaz a színész beszél hozzám, aki Tyrion Lannister volt a Trónok harcában. Talán jobb is.

Az idegenek nem szeretnek minket. Soha.

Miután elindultunk, a romos épület belsejében rögtön ránk támadnak a „bukottak”: egy furcsa, hátborzongató idegen faj képviselői, akik a Destiny-ben a legfőbb ellenséget képviselik. Ezek a félig rovarszerű élőlények többféle változatban is az életünkre törnek: a „rohamosztagosok és a mesterlövészeik könnyen megkülönböztethetőek az egyszerűbb harcosaiktól, illetve az izompacsirta, agyonpáncélozott kapitányaiktól.

Ezen a ponton még nem is nagyon számít, milyen osztályt választottunk, hiszen a legtöbb akciójátékhoz hasonlóan csak lőni kell ezerrel, vagy taktikusan háttérbe vonulni, hogy a lemerült életerő csíkunk, vagy később az energiapajzsunk feltöltődjön, majd az elhullott ellenségeinktől megszerzett különféle újabb és újabb fegyvereket felvéve továbbhaladni.

Aki játszott a Halóval, vagy bármilyen más, belső nézetes akciójátékkal, annak nem lesz ismeretlen ez a játékstílus, annyi talán a különbség, hogy a mesterséges intelligencia itt annyira nem kiemelkedő, ezért viszont kárpótol a felfedezés öröme, no és a karakterünk fejlesztése, újabb és újabb fegyverek, páncélok magunkra aggatása.

No és élmény még a lebegőmotorozás is, ugyanis még a játék elején kapunk egy ilyen masinát, amely némileg emlékeztet azokra a lebegő járgányokra, amelyekkel a Jedi visszatér hősei száguldozhattak.

A Torony

Amikor végeztünk a bevezető résszel, egy viszonylag hangulatos, de mégis kicsit semmitmondó átvezető filmet kapunk, melyből nagyjából kiderül, hogy mi, az Őrzők egyike vagyunk az emberiség utolsó megmentői, aztán a Toronyba kerülünk.

Aki játszott valaha is a World of Warcrafttal (WoW-val), rögtön vágni fogja, milyen hely is a Torony: egyfajta központi helyszín, ahova űrhajónkkal bármikor visszatérhetünk, hogy karakterünk képességeit fejlesszük, trécseljünk különféle játékbeli karakterekkel, eladjuk a zsákmányolt fegyvereket, beazonosítsunk másokat, vagy akár újakat vegyünk, illetve különféle küldetéseket is kapjunk.

Itt találkozhatunk más játékosokkal is, bár a WoW-val ellentétben itt nem annyira jelentős a közösségi élet, lévén kisebb területről beszélünk, kevesebb lehetőségekkel és még global chat sincs, mint a hagyományos közösségi szerepjátékokban.

Amikor kifogytam a Toronyban lévő új lehetőségekből, akkor a játék egyébként is finoman szólt, hogyha amúgy már nincs itt más dolgom, akkor akár tiplizhetek is. Úgyhogy ezt tettem.

Régi Oroszország – ahogy még nem láttad

A béta legfőbb helyszíne a későbbi pályáknál is Régi Oroszország, viszont kihalt orosz nagyvárosokkal nem fogsz találkozni, inkább kietlen, elhagyott vidékekkel, romos épületekkel, mint a legelső pályán. A különféle küldetésekre egyelőre nem lehet ráfogni, hogy rendkívül változatosak lennének, viszont azt még nem tudni, a végleges verzióban milyenekkel találkozhatunk még.

A legfőbb ellenségeink továbbra is a bukottak lesznek, bár később találkozunk újakkal is, sőt, még egy olyan harcba is belecsöppenhetünk, ahol a két idegen nép harcol egymás ellen. A bukottak egyébként egyre durvább ellenségtípusokat vonultatnak fel ellenünk: volt egy olyan, ahol egy böhöm nagy lépegető pókszerű rémséget kellett vagy fél óráig lőni két másik társammal, mire végre megadta magát.

Az oroszországi pályák után egyébként a következő küldetéssorozat a Holdról indulna, azonban ezt már nem próbálhattuk ki, mert a béta ezt nem engedte.

Az Őrzők egymást is szeretik szívatni (szitává lőni)

A Destiny alapvetően többjátékos akció-szerepjáték, ez pedig azt jelenti, hogy a legtöbb küldetésnél mellettünk, illetve velünk harcol a többi játékos is, ugyanakkor természetesen a PVP (player versus player – játékos játékos ellen) nem hiányozhat innen sem.

A bétában egyelőre a hagyományos „zászlófoglalós” PVP-t lehetett kipróbálni, ahol három, zászló által kijelölt területet kell elfoglalni az ellenséges csapat elől és lehetőleg nálunk tartani. A pályákat emellett géppuskafészkek is színesítik, illetve bizonyos pályákon itt is felpattanhatunk a már említett lebegő motorok speciális, hadászati célra kifejlesztett durvább verzióira, amellyel lőni is tudjuk az ellenséget.

A gyors reflexekre a megszokottnál is nagyobb szükség van a PVP-ben, sokkal dinamikusabb és ezáltal nehezebb is a játék, mint az olyan hagyományos közösségi lövöldékben, minta Battlefield, vagy a Call of Duty sorozat. Engem egyébként kicsit az ősrégi Quake 3: Arenára emlékeztetett a PVP rész: iszonyú gyors, pörgős, aki pedig nem tartja a ritmust, gyorsan elvérzik.

Ez lesz a mi sorsunk is?

A Destiny egyelőre nagyon jó visszhangot kapott a kritikusoktól és játékosoktól egyaránt, annak ellenére, hogy a Bungie fejlesztői nem találták vele fel a spanyolviaszt, igaz, nem is volt a cél. A közösségi elemeket jól integrálták benne, és még ha nem is ettől jövünk majd le a Facebookról, de ha a készítők számításai bejönnek, akkor a már tízéves World of Warcrafttól sokan átpártolhatnak a Destiny-hez. A kiadónak persze mindegy, hiszen az mindkettő az Activision, a Destiny jövőbeli sikerét viszont 500 millió dollárral alapozta meg, amelyet majd a játék továbbfejlesztésére, újabb funkciókra, marketingre és sok egyéb másra is szán az elkövetkezendő tíz évben, fokozatosan adagolva a pénzt. Hogy ez az optimizmus mennyire megalapozott, azt szeptember 9-én, a játék PlayStation 3-as és PlayStation 4-es első megjelenésekor megtudhatjuk…

-BadSector-