ELŐZETES – Mikor 2011-ben megjelent az első “gameplay” trailere a Rainbow Six Patriots-nak igencsak sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. A történet ugyan vitatható volt, de megadta a reményt arra, hogy a széria végre önmagát hozhassa. Már jogosan reménykedhettünk abban, hogy kapunk egy kontrasztos történetet amiben az USA szembe száll a terroristákkal, Kínaiakkal, Oroszokkal, egy hatásvadász sztoriban amit az elmúlt években sorra etetnek meg velünk.

Sajnos 2014-ben bejelentették, hogy elkaszálták a címet… A Rainbow Six Siege pedig egy új taktikai FPS lövölde ami megkísérel versenyre kelni a Counter Strike-al az Esport háza táján. És mindez a tied lehet mindösszesen hatvan kemény amerikai dollár fejében, már ha sikerül meggyőzi. Szóval miért is vennénk meg?

Várj mi? Komolyan? Ez lenne az?

A Rainbow Six Siege béta-ja elég rosszul indított, rengeteg hibával, köztük az előző előzetesünkben már megjósolt matchmaking problémákkal. Mikor végül kezem közé kaphattam a zárt beta kódot úgy gondoltam, hogy biztosan élvezhető anyag lesz, a laza taktikázási lehetőségeivel, amiket az E3-on is bemutattak. Persze arról ne feledkezzünk meg, hogy a megrendezett “gameplay” trailerek direkte úgy készülnek, hogy pozitív irányba billentsék a közvéleményt, és befolyásolják a játékosok hozzáállását a bemutatott anyagokkal. Viszont a Béta verziót kipróbálva már egy teljesen más bestia szemezgetett velem, mint amit az Expón láttam.

A béta minden tekintetben megbízhatónak tűnik, a ‘gunplay remek, a szintlépés érdekes, egy ajtó berobbantása vagy áttörni egy ablakon, egy kötélen lógva még mindig felemelő érzés. Az első néhány alkalommal legalább is, aztán újra kérdezhetjük: Ez minden?
Miután játszottam a béta-val, és átestem az első meccsek tűzkeresztségén csupán egyetlen kérdés foglalkoztatott: Mi kerül ezen a játékon 60 dollárba?
Nem azért mert rossz a játék, hanem mert összesen 11 map-et kapunk, és “állítólag” érkeznek még a kiadás után új tartalmak (térképek) a programhoz, amik a felszínen tartják majd a megjelenés után, de ez akkor sem túl sok.

Igazából a játék a free to play shooterekre hasonlít, vagy a 10-15 dolláros cuccokra. A környezet pokolian statikus (beleértve alkalom adtán a robbanásokat, és a fizikát), az animációk rendben vannak, a grafika halovány a hanganyagok pedig épp’ megütik a közepes szintet. Ehhez jön még, hogy a játékmódok egész korrektek viszont semmi extrát nem adnak már a programhoz. Öt játékos indulhat a gép által vezérelt ellenséggel szembe a Terrorist Hunt-ban, ez mellett pedig az 5v5-ös versus módok vannak.

A nagy realizmusság tükrében a programból kikerült a revive és respawn system, tehát aki elhullik az a földön is marad (minden játékmódban), nincs mód újraélesztésre, vagy épp a “pálya elejére hajításra”. A fejlesztőknek ezzel az volt a céljuk, hogy nagyobb legyen a feszültség a meccseken, viszont szerintem ez csak az ellenkezőjét eredményezte. Miért is kellene taktikázni a páján (például mikor védelmezőként vagy jelen) ha nemes egyszerűséggel “kempelhetsz” odabent elbarikádozva. Ez történt velem is egy meccsen, ahol negyed magammal elbarikádoztuk magunkat egy szobában ahova az ellennek kellett volna behatolni.

Viszont tényleges feladatokról értelmetlen dolog beszélni, miközben kivették a respawnt a játékból. Úgy tűnik ebben a játékban csak annyit kell tenned a győzelemért, hogy megölsz mindenkit, nincs itt szükség az Objective-ek követésére, hiszen a körök java részében már azelőtt megnyerheted/elveszítheted a meccset, mielőtt a célterületek közelébe érnél.

Újrakapatva

A Rainbow Six Siege egy szintlépő rendszerrel is rendelkezik, ami lehetővé teszi a játékosok számára hogy új karaktereket nyissanak meg. Az alap karakter amit létrehozol a játék elkezdésekor a „The Recruit”. Későbbiekben, ahogy haladsz előre a játékban új, specifikus karakterek is elérhetőek lesznek, különböző speciális scenáriókhoz. Ez egy jól működő rendszer, de továbbra is a F2P-ekre hajaz, és még lassú is, nagyon sokáig tart amíg egy-egy új karakter/fegyver megnyílik a játékosok számára. Ez pedig összehasonlítva a „kurrens-konkurens”-el, a Black OPS 3-al óriási visszaesés, mivel ott robbanásszerűen lehet felnyitni a különböző fegyvereket, skilleket.

Azon is csodálkoztam, hogy mennyire „ímes-ámos” rendszerre is építették fel a Siege-t: Nincs respawn, és legalább öt percet kell mindenkinek várnia mielőtt befejeződik egy meccs (ez minden játékmódra igaz). Remélem a későbbiekben a matchmaking system korrigálva lesz mivel a játékosoknak semmi szükségük arra, hogy 1-2 percet várjanak, amíg csatlakozhatnak egy meccshez, ahol aztán már a legelején megölik őket, hogy aztán újra várhassanak 3-4 percet arra, hogy új kör kezdődjön. (Persze felkínálja a rendszer a szerver elhagyása opciót, de ezt megint egy 5-6 perces várakozás követné, egy másik szerverre való csatlakozáskor.)

Minden frakciónak megvan a maga fegyverzete, amik külsőben némileg különböznek egymástól, azonban felhasználásuk, hatékonyságuk ugyan olyan. Kicsit feleslegesnek érződik, hogy megkaptuk a Spetsnaz, FBI Swat Team, SAS alakulatokat mikor a küllemük csak némileg különbözik viszont a viselkedésük, taktikáik, „skilljeik” semmiben sem, mint például az épületbe való behatolás.

Csapda…. Mármint Siege

Amíg a BOIII ténylegesen elszórakoztatott amíg a Beta verzióját próbálgattam, addig a Rainbow Six Siege egy káoszos agymenés, ami szinte semmit nem tartalmaz abból, amit a Ubisoft ígért a játékba. Az RS6S mindösszesen egy középszerű próbálkozás arra, hogy végre kiüssék a ringből a trón birtokosát, a Counter Strikeot hozzáadva annak játékmenetéhez egy-két fal-átrobbantást (ami egyébként a Battlefield Bad Company 2-höz hasonlatos).

Senkinek sem tudom ajánlani hogy előrendelje a programot, de még azt se hogy később már fix áron vegye meg. Hatalmasat csalódtam a Siege-ben, és továbbra is haragszom a Patriots miatt.

-Dante-

Kiadó: Ubisoft Montreal

Fejlesztő:  Ubisoft

Stílus: FPS

Megjelenés: 2015. december