ELŐZETES – Soha nem voltam a legnagyobb autósjáték rajongó. Gamer pályafutásom alatt játékok százait volt alkalmam kipróbálni és végigvinni, azonban ezeknek csak elenyésző része volt valamilyen fajta autósporthoz köthető. Nem arról van szó, hogy nem szeretném a fékevesztett száguldást, a motor duruzsolását, vagy a kirobbanó adrenalint, amelyet egy jól időzített előzésnél élek át. Egyszerűen csak tisztában vagyok a zsáner jól látható korlátaival.

Mert beszéljünk szimulátorról, árkád mókáról, vagy a kettő közti átmenetről akár, egy biztos: nem lehet olyan szinten elrugaszkodni és a fantáziára hagyatkozni, mint példának okáért egy TPS, vagy RPG esetében. Ennek eredményeképpen az én szememben egy idő után minden versenyjáték unalmassá és repetitívvé válik.

Innováció és mélység

Van azonban megoldás. A legfontosabb a gameplay elmélyítése a lehető legtöbb módon. Jó példa erre a Race Driver: Grid máig grandiózus törésmodellje, illetve a narrátor, amely a nevünkön szólít, és hozzánk beszél a versenyek folytán, ezzel kölcsönözve a játéknak egy sajátos, egyedi hangulatot. Ilyen dolog a optikai tuningolás is, mely kedvező esetben egy jelentős mélységet biztosíthat a játék számára, azonban e lehetőség – ki tudja, miért – az utóbbi években gyakorlatilag egy autós produktumban sem volt fellelhető.

Pedig a képlet borzasztó egyszerű. Van egy autó, mely nem képvisel alapból számunkra értéket, mert csak egy a sok választható virtuális négykerekű közül, amit vezethetünk. Amint azonban lehetőségünk nyílik rá, hogy a garázsunkban egy kicsit bíbelődjünk vele, rövid idő elteltével sokkal kedvesebbé válik nekünk a belefektetett munkánknak hála. Ez pedig a ráfordított idővel arányosan nő, és annál nagyobb élvezet lesz azt vezetni. A koncepció szimpla pszichológiára épül, és a maga nemében zseniális. Egy egyszerű, de nagyszerű módja annak, hogyan ne unjuk meg az autós játékokat.

Szükség van a sebességre

Az új Need for Speed játék is ezt a példát követi, amely által a sorozat kis túlzással élve feltámadt a hamvaiból két év csend után. Na nem mintha nekem annyira hiányzott volna, 9 éven át ugyanis messze elkerültem a franchiset, a korábban említetett okoknak hála. Az pedig jól látható, hogy tulajdonképpen a széria azóta is csak kereste önmagát, hiszen évről-évre új stílusban próbáltak a fejlesztők helytállni, hol több, hol kevesebb sikerellel, azonban a rajongók elvárásait egyik cím se tudta maradéktalanul kielégíteni.

Azonban most itt vagyunk, 2015-ben, közel 10 évvel a Carbon megjelenése után, amikor végre legnedvesebb gamer álmaim egyike valóra válhat. Az új Need for Speed ugyanis fantasztikus. 20 óra befektetett idő egyértelművé tette számomra,hogy a sorozat nem csak, hogy ismét megtalálta önmagát, de jobb, mint eddig valaha is volt. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennének hibái, mert bizony azok is vannak szép számmal, amiket a launch-ra jó volna orvosolni. Azonban ha ez sikerül, könnyen lehet, hogy az egyik legjobb autós produktumot tarthatjuk majd a kezünkben (már amennyiben még vannak olyan régimódi arcok, mint én, akik a lemezes vásárlást részesítik előnyben).

Pimp my ride

Yep. Visszatért a tuningolás! Méghozzá nem is akárhogyan. Annak idején a THQ-nak (R.I.P.) volt egy közepes autós sorozata, mely két részt is megélt, ez volt a Juiced. Ha van egy valami, ami miatt emlékezetes volt, az a mérhetetlenül részletes tuningolás. Ez pedig most az új NFS-ben is visszaköszön. Gyakorlatilag egy Juiced 2 ripoff-ot ilyen kapunk, layerenkénti vinylelhelyezéssel, egytónusú grádiens matricákkal, átméretezéssel, forgatással, miegymással.

A vizuális tuning kellően részletes, és összetett, de vannak hiányosságok, amik nem csak az igazán nagy autóbolondok életét teszik nehezebbé, akik a gameplay felét a garázsban töltik (mint én), hanem az egyszerűbb dolgokra vágyó játékosokét is. Nincs például tükrözés, így elég nehéz ugyanazt a formát elérni a kocsi mindkét oldalán. Hiányoznak a többtónusú grádiens vinylek, a matricák csoportosításának lehetősége, és egyéb apróságok, amik a tökéletes eredményhez nélkülözhetetlenek. Mindenesetre a fejlesztők már közölték a drága jó Reddit-en keresztül, hogy egy korábbi build-re épül a béta, melyből hiányoznak bizonyos funkciók, tehát talán nincs ok olyan nagy aggodalomra. Mindenesetre felmerül a kérdés, hogyha a véleményünkre voltak kíváncsiak, miért egy régebbi változatot adtak oda nekünk tesztelésre.

Dat ass

A Subarumnak sikeresen olyan segget varázsoltam, mint az exemnek. Ez pedig az egyetlen pozitívum, amit az exemről el tudok mondani. Nagy, formás, feszes, szexi. Mármint a kocsié. Na jó, értitek, miről beszélek. Visszatértek a spoilerek, módosítható motorháztetők, légbeömlők, cserélhető tükrök, rácsok, lámpák, hangládák, minden, ami szem-szájnak ingere. A széria előző részeihez képest is számos újdonságban lesz részünk, hiszen már állítatjuk például a csomagtartót, a kerekek dőlésszögét, a sárvédőket, és még sok minden mást.

„Áldjuk a hengerenkénti nitróbefecskendezést”

Na persze ne feledkezzünk meg a motorikus finomhangolásról és módosításokról sem, hiszen ekkor babrálunk csak igazán az autónk lelkével. Temérdek alkatrész közül válaszhatunk, melyek cseréje vagy módosítása mind-mind kihatással van a kocsi egyes tulajdonságaira. Használhatunk driftes vagy gripes gumit, attól függően, milyen stílusban kívánunk versenyezni, de állíthatjuk a nitró típusát is, hogy automatikusan, vagy a különböző akciók (gyorshajtás, drift, stb.) hatására töltődjön az vissza. Az utcai verdánkból a megfelelő összetevők segítségével valódi csúcsjárgányt varázsolhatunk, amely felveszi a versenyt még a leggyorsabb prémiumautókkal is.

Autólista

A Need for Speed autófelhozatala különösen jóra sikerült. Japán importok, amcsi izomkolosszusok, európai utcai járgányok, és szupersportkocsik várják azt, hogy a volánjuk mögé pattanjuk. Számomra külön öröm, hogy a három kedvencem végre tiszteletét teszi egyazon játékon belül: Nissan Skyline R-34, Lamborghini Diablo SV, Dodge Challenger (mégha utóbbiból csak az új változatot is kapjuk meg).

Viszont egy enyhe identitászavart vélek felfedezni az autólistán belül. Ha a játék az underground autóskultúráról szól, akkor mennyi létjogosultsága van itt például egy Lamborghininek (amiből kapásból négy félét is ki lehetett próbálni a bétában)? Vagy egy Ferrarinak? Értem én, hogy a luxusatók szerelmeseinek is akartak kedvezni, de azoknak ott van az előző 10 NFS, nem lenne hátrány, ha egy sokkal fókuszáltabb élményt kapnánk most inkább. Már csak azért se, mert ezen csodaautókat gyakorlatilag semmilyen módon nem lehet vizuálisan tuningolni a matricákon kívül, ami pedig az egész koncepció ellen van.

A vezetés élménye

Mindegy, hogy egy autós játék az arcade vagy a szimulátor vonalat erősíti, a lényeg elsősorban az, hogy szórakoztató legyen. A Need for Speed a kettő közé helyezi el magát, de még így is inkább az előbbi felé billen. Mindenesetre lehetőségünk van finomhangolni rengeteg apró szempont alapján a kocsi viselkedését, hogy a számunkra legmegfelelőbb irányítást tudjuk ezáltal biztosítani. Itt is vannak azonban problémák.

A kezdő járműveknél rendszeresen tapasztalható jelenség az, hogy kanyarodás után a kerekek lassan állnak vissza alaphelyzetbe, ezért a stick elengedése után az autó még egy ideig abba az irányba kanyarodik, amerre elindultunk. Ez rengeteg kellemetlen, faltól-falig pillanatot okoz. Olyan érzés, mintha egy sínen haladnánk, és nem lenne valós kontrollunk az autónk felett. A játék előrehaladtával, az új tuningalkatrészek vásárlásával és az irányítás finomhangolásával ez a probléma jobbára orvosolható, azonban így sem egészen érthető, miért volt erre szükség. Egy kőkemény szimulátorban sem ilyen körülményes egy autó irányítása ebből a szempontból.

A másik érdekes jelenség a rubberbanding. Ez azt takarja, hogyha leelőzünk egy ellenfelet, akkor bármilyen jól is vezetünk, az előbb utóbb fel fog zárkózni. Viszont ha nagyon bénák vagyunk, és hátul kullogunk, akkor az ellenfél is lassabb, komótosabb lesz. A módszer arra szolgál elviekben, hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget, és ne az legyen, hogy kilométerekre lehagyjuk a többi versenyzőt. A gyakorlatban viszont ez néha frusztráló tud lenni. Elég érdekes például az, hogy az agyonfejlesztett, csúcsra járatott sportkocsimat egy mezei kis műanyagdoboz is le tudja előzni, vezessek is bármennyire jól. A rendszerre ráférne egy kis finomhangolás.

A fejlődési rendszer

A különböző vizuális és motorikus fejlesztések szintekhez vannak kötve. Ezt a versenyeken és a játék közben szerzett reputációnkkal tudjuk növelni, összesen pedig 50-ig tornázhatjuk fel magunkat (a bétában a limit 25 volt PS4-en). Öt különböző stílus van, mely szerint a játék pontoz minket, név szerint: speed, style, build, crew, outlaw.

Gyorshajtásért, driftelésért, járgányunk testreszabásáért, csapatban versenyzésért, és a törvények megszegéséért egyaránt jutalomban részesülünk. Vannak továbbá a mobiljátékokból már ismerős daily challangek is, melyek teljesítése esetén egy-egy fejlesztés/alkatrész lehet a jutalmunk, a természetes extra XP mellett.

Száguldás, Porshce, szerelem…

A bétában négy eltérő versenytípust volt alkalmam kipróbálni: körverseny, sprint, drift, és időmérő. Nagy meglepetést nem okoztak, ennek ellenére mindegyiket nagyon szórakoztató volt tolni. Ami viszont az igazán érdekes, az az, amit a folyamatos online kapcsolat lehetővé tesz. Elsőnek azt hittem, hogy ez csak valami szokásos EA-s bullshit, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, ugyanis nagyon is van értelme.

A multiplayer és single-player teljes mértékben összeolvad és egy teljes egészet képez. A városban való bóklászásunk során bármikor összefuthatunk más játékosokkal, akiket két gombnyomással kihívhatunk drift, outrun, vagy sprint mérkőzésre. Ekkor a játék intelligens módon kijelöl nekünk egy a közelben lévő szakaszt, ahol a versenyt tudjuk teljesíteni.

Ezen felül minden egyjátékos futamhoz becsatlakozhatnak mellénk más playerek is, sőt organikus módon eközben is összetalálkozhatunk a városban cirkáló játékosokkal (és nem csak versenyen kívül). Persze – minő meglepő – itt is vannak problémák, méghozzá szerveroldalon. Gyakori volt – amennyiben haverokkal játszottam, hogy a játék sorozatosan ledobált a szerverről, kidobott egy verseny közben, és ez egy idő után elég frusztrálltá tudja tenni az embert. Remélhetőleg a nyitányra ezt is orvosolni fogják.

Pillanatok

Ami kétségtelenül nagyon megragadott ebben az NFS-ben, az az, hogy miként kommunikál és reagál egymásra a közösség. Ez nem feltétlen a fejlesztők erénye, de mégis óriási mértékben megdobta számomra a játékélményt. A rövid bétaidőszak ellenére is szokássá vált, hogy a jobb tuningverdákat a playerek rendszeresen megkerülik / körbedriftelik, ezzel kifejezve elismerésüket.Ebben pedig elég sokszor volt részem (a 20 órából 10-et egész biztosan a garázsban töltöttem).

Fantasztikus élmény, ahogy megcsodáljuk a játékban egymás munkáját, majd egy kiadós gumikapartatás után eltűnünk az éjszaka sötétjében a szélsebes járgányainkkal. De éppúgy az is fantasztikus volt, mikor én japán importverdámmal, kihívott ellenfelem pedig amcsi izomautójával indult le a meredek kanyon kanyargós lejtőin látványos driftelések közepette. Az ilyen és ehhez hasonló, valóban emlékezetes pillanatok kétségtelenül kiemelik az NFS-t a kategória többi képviselője közül.

Audiovizuális orgazmus

Ha a videók alapján nem jött volna le: a Need for Speed számos esetben gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a valóságtól, fotorealisztikus látványt nyújt. Nehéz elhinni, de tényleg számos pillanat volt, amikor elfelejtettem, hogy egy játékot játszom. Az pedig plusz öröm, hogy mindezek ellenére nem kell kompromisszumokat sem gameplayt illetően, sem technikai téren. Az 1080p-t hozza a játék, a 30FPS pedig betonstabilan meg van.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért nem kaptunk 60FPS-t, de a tapasztaltak után nyugodtan állíhatom, hogy nincs szükség rá, vagy legalábbis nem érezni a hiányát. Ne felejtsük el, hogy az FPS iránti őrült hajsza csak az utóbbi évek trendje, amit a PC-s vérpistikék ültettek el a konzolosok fejébe. Évtizedekig kb. minden konzolos játék 30 FPS-sel futott, mégsem volt senkinek semmi problémája vele. Természetes a több az jobb, de jelen esetben abszolút nem von le az élményből a „hiánya”.

A játék a hangok terén is remekel, legyen szó akár a környezeti zajokról, a motorok felbőgéséről, vagy a licenszelt soundtrack-ekről. Stílustúl függetlenül egytől-egyik kiemelkedő számokat kapunk, melyek tökéletesen illeszkednek a játék stílusához és hangulatához. A korábbi részekkel ellentétben itt a rock és az underground rapp helyett a mélyebb, érzelemdúsabb, fülbemászóbb elektronikus zenék dominálnak.

Sztori

Mert hogy ilyen is van! Na persze nem kell valami Sundance filmfesztiválos mesterműre gondolni, de hozza azt a szintet, amit kell, és videókból meglehetősen sokat kapunk. A narratíva is egy olyan eleme a játéknak, mely segít színesíteni és feldobni a standard autósjátékos formulát. Az pedig marha nagy ötlet, ahogy a PS1 éra egyes játékait megidézve a valóságban felvett videók összeolvadnak a gameplay-jel, ez pedig végsősoron növeli az immerziót is.

Ha valaki csak a sztorira fókuszál, a bétába fektetett időmből kiindulva kb. 40 óra alatt végigpörgetheti a játékot, de ennek a többszörösét is bele lehet ölni, ha valaki kellőképpen elmélyül a tuningban és az online adta lehetőségekben.

-DaemonX-

Kiadó: Electronic Arts

Fejlesztő: Ghost Games

Stílus: autóverseny

Megjelenés: 2015. november 3.