SPOTIFY – Sok mindent el lehet mondani a kanadai zeneiparról, de azt nem, hogy rossz lenne. Gondoljunk csak Neil Young-ra, Nelly Furtado-ra, Céline Dion-ra, vagy akár a lázadó Avril Lavigne-re, akik mind elég sokat tettek már le a zenei pop-kultúra kerekasztalára. Viszont sajnálatos módon, ahogy minden érmének is, (és minden nemzetnek, ha már itt tartunk) megvannak azok a sötétebb foltjai, amiket nem szívesen emleget.

Ha a sötétebb foltokra gondolok, először persze Justin Bieber jut eszembe, aki a múltban sok kelletlen „slágerével” fertőzte az étert, viszont hatalmas szerencsénkre, a fiatal-úr is kilábalóban van a bajból, ami új albumán már érezhető. De sajnos, az elrettentő példák Kanadát sem kerülik el, ugyanis Bieber úr mellett egyre csak tűnnek fel, a divat-bajnokok, mint ahogy cikkünk témája is, a mindösszesen 19 éves Alessia Cara.

Rhythm & ’Blues’?

Ugyan a populáris zene virágzik, ezen belül az R&B is évek óta hódítja szívünket jobbnál jobb, és sajnos elég elvetemült módon összecsapott alkotásokkal is. Alessia Cara idén megjelent alkotása, a Four Pink Walls, sajnálatos módon az utóbbi csoportot hivatott erősíteni. A tehetséges kanadai énekesnő novemberben jelentette meg Know It All albumát, amit hamarosan, az augusztusban debütált Four Pink Walls EP-hez hasonlóan górcső alá helyezünk.

Miből is áll Alessia Cara kislemeze? Nos, semmiből, ami kiemelkedne a már megszokott tömegkiadványokból. Akkor miért is foglalkozunk vele? Mert attól függetlenül, hogy az album egésze, és úgy jóformán porcikákra bontva sem találhatunk kimagaslóan jó alkotást benne, viszont egy trend-dalnokhoz képest, az album egyik dala egész jólcsengőre, és slágergyanúsra sikeredett. Nem véletlen, hogy a megjelenését követően néhány hónappal már a Spotify nemzetközi toplistájának az élén landolt. Ez pedig a „Here” címet viselő zeneszám, ami sokkalta kifinomultabban kezeli az R&B stílust, mint a mellette szereplő négy, számomra értékelhetetlen dal.

A rózsaszín falak közé zárt Alessia EP-jének nyitószáma a Seventeen, ami minden színezgetés, és túlkapott leszólás nélkül egy stílust megalázó alkotás. Nem szándékozom lemenni arra a szintre, (újfent) hogy hosszú bekezdésekben elemezgessem egy stílus, esetünkben a Rhythm and blues szellemiségét és gyökereit, viszont azt már szemrebbenés nélkül idefűzhetem, hogy az említett dal, a hangszerelés és produceri munkálatok levételével már el is veszít mindent, ami a műfajhoz köthető.

Az említett kakukktojás, a második dal, a Here, ami jócskán beletrafált a műfaj fontosabb értékeibe, viszont annyira nem lett jó, hogy ódákat lehessen zengeni róla. A stílus kedvelői bepakolhatják kedvenc Spotify lejátszási listájukba, hogy kéznél legyen, viszont nem fog a hangszórók mellé szögezni minket.

A cseppnyi reményt nyújtó Here-t azonnal az Outlaws követi, ami betyárosan mutatja, hogy milyen hamar képes kifogyni az ötletekből egy hirtelen felkapott zenészpalánta, akit a zeneipar spílerei hamargyorsan kivágtak a kirakatba, még azelőtt, hogy kiforrhatott volna valódi személyisége, egyénisége.

Elhiszem én azt, hogy korunkban, már jóval hamarabb felnőnek lánykáink, viszont nem szabadna egy olyan hölgy-kezdemény szájába adni a nagyvilág dolgait, aki még tojáshéjat visel altájékon, mert a végeredmény egy túljátszott óvodai papás-mamáshoz fog hasonlítani, mint ahogy a Four Pink Walls is.

A lezárást megelőző I’m Yours már tényleg csak a megszállott R&B rajongók számára lesz értékelhető, jómagam a bevezető dalsorok után már reptettem is tovább a dalt a következő számra. Sokat nem is kell mondjak ezzel kapcsolatban ahhoz, hogy megértse mindenki a véleményem, mindösszesen ennyit; ha egy korosztályhoz próbálok szólni, akkor mindazt példát mutatva, a helyes értékekre való tanítás érdekében igyekszem megtenni, és nem buzdítom olyanra – még árnyalt formában sem – amit a társadalom már így is nehezen visel el.

Rózsaszín, de nem párduc!

A lezárás pedig a címadó dal a Four Pink Walls, ami kicsit már közelebb kerül a „Here”-hez, viszont dallamilag, és mondanivalót tekintve még mindig alatta teljesít. Az R&B szellemiségéről nem ejthetek szót (ave BadSector) (és „ave” az angol fordító srác is, aki „will find you and will kill you”, ha túlírod a megadott karakterszámot – BadSector) ezért legyen elég annyi, hogy a törpök élete nem csak játék és mese, ahogy az R&B sem merül ki a rózsaszín falakban, sőt mi több, be sem kíván lépni a rózsaszín szobákba. Mert, ahogy az élet, úgy a stílus sem rózsaszín. De egy pici, naiv és szende énekesnő mi mást is gondolhatna világunkról?

-Kese-