SPOTIFY – Maria Mena újabb lemezével bombázza a nagyérdeműt a Spotify-on! Vajon a fekete hajú, igéző tekintetű – norvég létére inkább mediterrán külsejű popénekesnő legújabb alkotása mosolyt, vagy könnyeket csal az arcunkra? A 2002 óta aktívan zenélő hölgy, 2015 végén adta ki nyolcadik stúdió albumát, a Growing Pains-t. Lássuk, hogy sikerült…

A pop, folk és rock zenei stílusok ötvözéséről ismert Maria Mena legújabb lemeze, a Growing Pains megpróbálja felidézni a hallgatóság számára, hogy milyen is volt az énekes első pár lemeze, a hasra esést megelőzően. A lemezen helyet foglaló első pár dal, mint a Good God, The Baby és Leaving You egész jóra, élvezetesre sikeredtek, kiváltképp a Good God, ami megkapó dallamával, és Maria remek énekhangjával még slágerré is kinőheti magát.

Sajnos a megemlített triót követő I don’t wanna see you with her, Good and Bad, Not Sober, és Confess számok már rettenetesen visszaesnek Maria legutóbbi, 2013-as Victoria című albumjának nívójára. A felcsendülő dallamok kaotikusak, a ritmus átérezhetetlen, a dalszöveg pedig épp olyan kínzó, mint Maria éneklése e dalokban. Ezeket hallgatva kezdtem megérteni, hogy miért „növekvő fájdalom” a kiadvány címe. Minden dallal egy újabb tőrt szúrt Maria a dobhártyámba.

Reméltem, hogy a Where I Come From, Brend Till I Break duója még javít a helyzeten a két dalos lezárás előtt azonban sajnos nem így lett. Mind a két dal katasztrofális, és csak azoknak merem ajánlani, akik nem a stílus, hanem egyenesen Maria Mena rajongói, ugyanis ők lesznek az egyedüliek, akik képesek lesznek megbocsátani azokat a dallamvilági malőröket, azokat a feleslegesen túl magasra kivágott hangokat, amiket Maria produkál a zeneszámokban.

Az biztos, hogy fáj…

A You Deserve Better előzi meg közvetlenül az album utolsó dalát. Végre azt is írhatom, hogy növekvő tendenciába kezd a lemez, viszont sajnos ez csak a dal elejét jellemzi. A végére épp annyira értelmetlen és gyötrelmes lesz, mint az ezt megelőző dalok java része. Aztán pedig kapunk egy „Growing Pains”-t, az album címadó dalát, ami nem viccel a címével. Fájdalmas, idegtépő, nyúzott dallam, és ha ez még nem is fájna eléggé Maria suttogása időnként egyenesen olyan frekvencián szól, hogy a környék macskái megbolondulnak.

Ebből áll tehát a „nagy visszatérőnk”. Lehet jobban járt volna, ha 2013-ban a Victoria bukása után inkább megfontolja a visszavonulást, mint, hogy két évvel később kiadjon még egy értékelhetetlen produkciót. Szeretem, amikor egy lemez hangulata ívesen fel, majd lefelé mozog akár a sinus hullám, viszont ez a hangulatra igaz és nem a minőségre. Maria Mena az új lemezével egy íves zuhanást ír le, a lemez egyedül az elején mutat értéket, aztán már csak a címet igazolja.

-Kese-