SPOTIFY – Kanadába is elérnek a trendek, ki mondta, hogy nem? Csupán mindig kicsit megkésve. Az electropop az Egyesült Államok területén lassan teljesen kivérzik, a nagy pocsolyán innen pedig még mindig fénykorát éli. Ugyan volt már jó pár kanadai együttes, aki bepróbálkozott a műfajjal, több-kevesebb sikerrel, viszont azt lehet mondani, hogy az országban csupán az elmúlt 5 évben kezdett virágozni a kevert stílus. Milk & Bone párosa pedig a legjobb példa arra, hogy ami Kanadában készül, jobb, ha Kanadában marad.

Szerencsére egy-két külhoni ismerősömnek köszönhetően tudom, hogy a kanadai zenehallgatók egyszerűen imádják Laurence Lafond és Camille Poliquin párosát. Viszont számunkra, az öreg kontinens sokat megélt zenerajongó közönségének a dupla dinamit új albuma, a Little Mourning nem más, mint egy agyzúzó, lassú dallamokkal kínzó produktum, amit teljes őszinteséggel kiűzettnek földjeinkről.

Kínzásra fel!

Eszem ágában sincs bárkit is megbántani, viszont ez a két nő fenekestül felforgatta az életemet, és a zenéről alkotott alapvetőleg pozitív körvonalú képemet. Persze mindezt nem jó értelemben. Az énekhangjukkal lenne a legkevesebb probléma, időnként még kellemesnek is találtam, de az értékelhetetlen dallam-motívumok, a túlnyújtott break-beat-et gyalázó ritmusok olyannyira kontrasztosokra sikerültek egymással szembe, hogy egyszerűen végig azt kerestem, hogy vajon a Spotify platformján kívül hol szól még zene…

Általában kibékülök az ilyen produktumokkal is, ha egy, esetleg kettő van belőle és a Youtube szörnyű világa hoz össze velük (thx auto-lejátszás), viszont az, hogy erre az értékelhetetlenül lagymatag stílusra egy komplett albumot felépítsenek, az felháborító. Nem, hogy 1-2, de kapásból 8 dal szolgál arra, hogy ízlésficamokat okozzon szépérzékünkben. Lehetne mondani, hogy mentségére szóljon a lánykáknak; debütáló albumról van szó, viszont erre simán rákontrázok azzal, hogy 2013 óta dolgoznak a zenében… Lett volna idejük egy, a nagyvilág számára is értékelhető produktumot összerakni.

Kanadának jó!

Széteső dallamok, elütő ritmusok, kínzó balladák érkeztek a Milk & Bone párosától, amit azon hivatalokban dolgozó embereknek ajánlom a leginkább, akik vallatásokat végeznek. Bármennyire is legyen valaki májer-hazudozó, ha ezt hallgattatja vele az ember, akkor bizony dalra fakad.

Kerestem lehetőséget rá, hogy valami pozitívumot is fel tudjak hozni az együttes mellett, viszont sajnos ez az után sem ment, hogy a Little Mourning album háromszor ment át rajtam, akár egy úthenger. Nemes egyszerűséggel el kellett fogadnom, hogy vannak dolgok, amikben nem lehet szépet találni, hiába is keresi azt az ember rögeszmésen. Sajnos a Milk & Bone kiadványa is ilyen.

-Kese-