SPOTIFY – Akárhányszor meghallom egy régi kedvencem új dalát mindig meglepetést okoz az élmény. Hol pozitív, hol negatív irányban. Az idő nagyon sokat változtat az énekeseken, és sajnos a leggyakrabban ez nem válik az előnyükre. Nagyon sokszor elveszítik azt, ami egyedivé, sikeressé tette őket. Amikor először olvastam, hogy Akon egy új dallal készül előrukkolni erősen tartottam attól, hogy az egyik kedvenc R&B előadóm összezúzza az eddigi sikereinek gyűjtőtálját valami trend-követő tömegzenével.

Szerencsére az új dal meglepően jóra sikeredett. Két évvel az utolsó megjelenést követően, ami elég középszerűre sikeredett (KonKrete Jungle), Akon most bebizonyítja a hallgatósága számára, hogy igenis még képes olyan produkciót lerakni az asztalra, ami hasonló minőségben készül el, mint a 2006-os Konvicted. Egy remek kiadvány volt az is, és remélem, hogy a közelgő Akon album, a Stadium épp olyan lazasággal fog berobbanni a pop zenei köztudatba, mint ahogy azt a 2006-os lemez tette.

“Smack That”

Akon munkásságával először a Lonely kiadásakor sikerült megismerkednem. Egy remek dal volt ami egy sikerekben gazdag úton indította el az előadót. Az évek folyamán több kiváló alkotással gazdagította a zene világát, amik emlékeztettek minket arra, hogy ha valakinek megvan a tehetsége, és azt a megfelelő módon használja fel, akkor rengeteg elismerést képes bezsebelni.

Amikor a Lonely megjelent és a zenei TV csatornák és rádióadók éjjel nappal sugározták nem volt olyan ember, aki az első 2-3 taktus után ne énekelt volna együtt Akonnal. A remek dallamvilág, a lassú, kimért ütem és a megkapó zeneszöveg elvitték a hátán a dalt.

A második nagy sikert a Smack That-el érte el a zenész, amit Eminem-el sikerült felvenni. Rengeteg elismerést kaptak a srácok a dalért, akárcsak a Lonely-nál. Remek dallam, elképesztő ütemek, és fantasztikus dalszöveg jellemezte. Eminem közreműködése egy nagyon jó ötletnek bizonyult, a rapper volt a legjobb választás ehhez a számhoz.

Akon későbbi megjelenései is szerethetők voltak. A Don’t Matter és a Sorry, Blame it on Me kiadványok hamar elnyerték tetszésemet, viszont ezek kapcsán már érzékelhető volt a közelgő, elkerülhetetlen probléma, ami később már jóformán minden munkáját jellemezte a zenésznek. Ez pedig a trend kényszeres követése volt. A zenéje elveszítette azt, ami egyedivé, speciálissá tette, és egy sablonos, tömegzenei irányzatot vett fel. Ez volt a legnagyobb hiba amit Akon elkövetett. Sok rajongó csalódott benne.

Új energiával

Biztos vagyok abban, hogy a gyengébb kiadványok után, az öreg Akon most egy értékelhető produktummal készül előrukkolni a Stadium-mal. Még ha el is tévelyedett kicsit, ő még mindig az az énekes akinek a Smack That-et, a Lonely-t, és a Chammak Chalo-t (elképesztően hangulatos zene, amit a Ra One című filmhez készítettek) köszönhetjük.

A Hypnotized-el Akon megmutatja, hogy az új album remek lesz, és olyan stílusban fog elkészülni, amiben Akon 2008, azaz a lejtő előtt dolgozott. Reméljük, hogy így lesz, mivel az utolsó albumok, mint a KonKrete Jungle, a Koncrete és a Konvict Allstars elég gyengének bizonyultak.

Az új dalban végre újfent remekek a beat-ek, a dallamok és a dalszöveg is értékelhető.

A közelgő Stadium album is ugyanezen paraméterekkel kell, hogy érkezzen és akkor a közelmúlt legjobb lemeze lehet, amit Akon tesz le a zenei kerekasztalra. Reméljük így lesz.

-Kese-