SPOTIFY – „No need to run and hide, It’s a wonderful, wonderful life”. Ismerős? Rengetegen éltek, és nőttek fel a 80-as években, és számukra ezen szavak feledhetetlenek. Ezen egyszerű, mégis fontos szavak életeket változtattak meg, miután Black kiadta legelső stúdió albumát, még 1987-ben. Ez az album jelent meg Wonderful Life címen.

Napjainkig ez Black legsikeresebb lemeze, mivel  a legbejáródottabb slágere is ezen kiadványon debütált, a Wonderful Life. A megjelenést követően kicsit később a hallgatóság egy újabb albumot kapott Colin-tól (Black polgári neve), ami művésznevét viselte. Ez a kiadvány már nem ért fel elődje sikereihez, de egy ügyes próbálkozásnak bizonyult arra, hogy a reflektorvényben tartsa az énekest.

Colin Vearncombe sokáig dolgozott az A&M Records stúdióiban, a kiadó nem csak az első lemezének kiadásában segédkezett, de végig kísérte őt 1987-től egészen 1991-ig. Ekkor adták ki a Black címet viselő album felújított változatát, ami aztán hatalmas bukás lett. Ezt követően Colin jobbnak érezte tovább állni, és egy új kiadó falai között folytatta munkásságát, a Nero Schwarz Records & Various-nál.

A harmónia hangjai

Amikor először hallottam Black hangját az volt a véleményem, hogy ez a pasas rendelkezik korunk legepikusabb hangjával. A Wonderful Life egy csodálatos zene, és szerintem nincs is a világon olyan ember, aki az élete során legalább egyszer ne hallaná. Sajnos Black a közelmúltban elhunyt, de mielőtt végleg elhagyta volna világunkat még sikeresen kiadott egy új lemezt, a Blind Faith-et.

Az új album egész jóra sikeredett, tartalmaz egy-két híhetetlenül jó dalt. Az első helyen kapásból a The Love Show-al indít, ami egy remek dallammal felvértezett, érdekes dalszöveggel megáldott, korrekt ritmusú dal.

Ezt követi közvetlenül a Don’t Call Me Honey. Kicsit gyorsabb a ritmusa, mint a nyitószámnak, a dallamok élesebbek, de sajnos a dalszöveg már közel sem annyira sokatmondó, mint az első dalnál. A harmadik dal a Good Liar vált a kedvencemmé számomra az új kiadványon, értékelhető dalszövegét remek dallamok kísérik.

A negyedik helyen található a Sleep Together. Feszített ritmusa, feszengő dallama mellé egy cseppet sem érdekes dalszöveg társult. Nem egy rossz dal, viszont rengeteg probléma is üldözi, mint a túlfeszített ritmus és az azt kísérő kissé kimért dallamvilág. A Womanly Panther egy újabb remekbe szabott dal a lemezen. Első hallgatás után már a kedvenceim között is landolt a dal, mivel a dalszövege lenyűgöző és a ritmusára bármikor lejthetünk egy laza tangot. A dal hangszerelése kiváló.

Vak bizalom, süket producerek

Sajnos egy-két jó dal után máris találhatunk a kiadványon néhány gyengébbre sikerült produktumot. Példának okáért ilyenek a lemez hatodik, hetedik és nyolcadik helyére érkezett dalok, a Who You Are, a Sunflower és a Not The Man. Ezek a dalok egy pillanatig sem tudtak meggyőzni arról, hogy a lemez azért érkezett 13 dallal, mert ezek a számok mindegyike a tökéletességre hajt.

A megemlített dalok egyáltalán nem jók, sőt, azt is megkockáztatom, hogy a triumvirátus birtokolja a legsemmitmondóbb dalszöveget, amit valaha Black-től hallottam. A tizedik helyen hallgathatjuk meg a Stone Soup című dalt, ami egy egész korrekt alkotásra sikeredett. De sajnos csak korrekt és semmi több. Voltaképp kicsit túl egyszerű az album többi dalához képest.

A végén pedig három dal jelképezi a lezárást, ezek pedig a When It’s Over, Beautiful és a Parade dalok. Ezek a számok már egész jóra sikeredtek, az első közülük egy lassú, kellemes dallammal és remek ritmussal felruházott alkotás. A Beautiful és a Parade ugyanezen jellemzőkkel bír. Black nagyon is jól tudta mindig, hogy hogyan nyűgözze le az embereket, a hallgatóságát. Életének utolsó kiadványa egy remek album, ugyan felsorakoztat egy-két gyengébb dalt is, de az előadó és a stílus rajongói biztos, hogy szeretni fogják a Blind Faith-et.

-Kese-