SPOTIFY – Egy nehéz évet tudhat maga mögött a Sziget Fesztivál 2. napjának headlinere, Rihanna. Miután kiadott hét stúdióalbumot 2002-től 2012-ig, és párszor listavezetőként tudott tündökölni, a 2015-ös évig nem jelentkezett új lemezzel, sem jóslattal a jövőre nézve. Ez volt karrierjének leghosszabb időszaka új lemez nélkül.

Mentve a menthetőt az énekesnő gyorsan összedobta az Anti-t, ami eleinte csak a Tidal rendszerén volt elérhető, később viszont Rihanna elérhetővé tette a lemezt a rajongói számára ingyenesen letölthető formában. Na, most mindannyian tudjuk, hogy a jót nem adják ingyen, így az Anti-val való megismerkedésem előtt jócskán lejjebb adtam az igényekből. Ám a végeredmény még így is inkább egy félkész főzelékre hasonlít, amibe belepakolták a zöldséget, megfőzték szűk lében, azonban liszt híján a rántásra már nem futotta.

Inkább a nátha

A kapkodás mindig problémákat szül, ezért is lehetséges az, felemás vélemény alakult ki bennem Rihanna legújabb lemezéről, az Anti-ról. A hangulata korrekt, a zenék java részének a dallamvilága teljesen befogadható – egy-két súlyosabb kivétellel -, a dalszöveg helyenként megüti azt a nívószintet, amit a Grammy díjas előadónő képviselt ezidáig. Az összkép így egy zavaros katyvaszt alkot, ami bőséggel tartalmaz hideget és meleget is egyaránt.

Tekintve, hogy már alapból alacsony elvárásokkal kezdtem bele az album meghallgatásába, nem igen értem, hogy sikerült a lemeznek még így is több ponton csalódást okoznia. A 16 dalos megjelenés jó, ha fele tudott olyan minőségben elém járulni, amit tényleges tartalomnak tudok tekinteni, és nem csupán rossz ízű tölteléknek. Talán a legrosszabb mind közül, az Anti deluxe verziójának utolsó („bónusz”) dala, aminek a címe is elegendő ahhoz (Sex With Me), hogy ítéletet hozzunk felette.

A toplisták élén stagnáló Work-ön túl azonban több dalnak is sikerült elnyernie a tetszésemet. Ezek közül némelyik nagyon kellemes szájízt hagyott maga után, mint a Goodnight Gotham, ami a Suicide Squad egyik trackjeként vonul majd be a történelembe, ha végre megjelenik a film.  Hasonlóképpen tetszett a Desperado is.

„Come Mr. DJ song pon de replay” – NEHOGY!

Az igazság az, hogy egy többszörös Grammy nyertestől sokkalta többet vártunk volna. Mint ahogy fent is jeleztem, az Anti egy félkész ételre hasonlít, amiből hiányoznak is a hozzávalók, ami pedig benne van, azt is lehetett volna főzni még kicsit. Persze megértem, hogy miért lett ennyire elkapkodva – ekkora szünetet még nem tartott Rihanna két megjelenés között – de az eddigiek alapján, én inkább vártam volna az Anti-ra még két évet, mintsem, hogy félkész állapotban kapjam kézhez.

-Kese-