SPOTIFY – Könnyű hasonlatosságot találni Ariana Grande és a tini-pop két vezető egyéniségének, a Miley Cirus és Selena Gomez duónak múltja, és karrierje között. Rengeteg mindenben hasonlít a zenei világban megtett útjuk, a kezdetektől a mai napig, viszont aki ténylegesen odafigyel, az észreveheti a különbségeket. Amíg a megemlített duett, a Disney csatornát maga mögött hagyva azonnal egy követhetetlen transzformáción esett át, ami mind a zenei stílusukban, mind pedig a nagyvilág előtti viselkedésükben megmutatkozott, addig a korábbi Nickelodeon sztár, lassú, követhető fejlődésutat járt be.

A My Everything címet viselő albuma nem ragaszkodik kényszeresen a tőle megszokott R&B-s felálláshoz, a kosztüm amit ráhúztak, sokkal inkább a pop zenét erősíti. Rengeteg motívumban hasonló Mariah Carey: Me, I am Mariah produkciójához. Érdekes, az előadónőtől távol álló, mégis működő kompozícióra sikeredett ez a váltás, és ezt legfőképp az őt támogató művészeknek köszönheti. Olyan neveket sikerült maga mellé rendelnie a lemezen megjelent dalokhoz, mint Jessie J, A$AP Ferg, a The Weekend és Nicki Minaj.

„Pon de replay” (Rihanna)

A nonszensz introt követően egy Iggy Azalea koprodukcióval nyit a My Everything, ami azonnal egy remek hangulati világot épít fel az album körül. Sajnos a professzionális nyitányt egy hatalmas zuhanás követi, a lemez hullámzó hangulati világa, a különböző pop stílusválfajok szerepeltetése, és az R&B időnkénti visszaköszönése enyhe skizofréniás rohamba képes kergetni a hallgatókat. Az első magasabb színvonalú dal, a Break Free, amit az I Want You Now című szerzeményéről ismert Zedd-el sikerült összeeszkábálnia Grande-nak. A Big Sean és Cashmere Cat-tel felvett dalok lejjebb helyezik a nívólécet ismét, mivel az előadók együttműködése valahogy nem a legjobb formában mutatkozik meg a zenékben.

Utóbbiakkal szemben, a The Weekend-del felvett anyag, a Love Me Harder nem véletlenül tudhatja magának a TOP50-es listák szinte állandósult középbolyban elfoglalt helyét. A zeneszám hangulata elképesztő, a hangszerelés remekül megoldott, és az összhang az előadók között kimagasló eredményt produkál. A$AP Ferg támogatása is nagyban hozzájárult a lemez sikeréhez, mivel a vele felvett Hands on me egy újabb magas színvonalú produkció, amit mindenképpen érdemes számon tartani. Talán ez volt a legelső dal, ami „térdre kényszerítette” Miley Cyrus-t és a horizontról integetett vissza Selena-nak. Érdekes módon a triumvirátus folytonos versengése, egyedül Ariana Grande-t sarkallja arra, hogy minél minőségibb anyagokkal hozakodjon elő, amíg Miley-t és Selena-t, valamiféle pánik-alkotásba taszítja, amitől a két fiatal énekesnő egyre csak nívótlanabb dalokkal, és szereplésekkel kerül a hallgatóság fókuszába.

„Time to say goodbye”

A My Everything talán az eddigi legjobb megjelenése Ariana Grande-nak, ami újra csak azt mutatja, hogy az énekesnő folyamatos, átlátható fejlődésen megy át. Ha esetleg választanom kellene, a „hercegnő triumvirátusból”, hogy melyik a jobb előadó, mindenféle képpen Ariana-ra adnám le a voksom, még annak tükrében is, hogy Miley és Selena is tett le az asztalra értékelhető produkciókat az elmúlt évben. (Persze nem a kalapácsnyalogatással, és a bontógolyó meglovaglásával.) Külön figyelembe merem ajánlani az albumon nem szereplő single megjelenését az énekesnőnek, a közös dalát Andrea Bocelli-vel, amivel először bizonyította Grande, hogy ténylegesen helye van a zeneiparban, sokkal inkább, mint a másik két Disney szökevénynek.

-Kese-