SPOTIFY TESZT – A 2001-ben zenei karrierjére tévedt Stefani Joanne Angelina Germanotta, vagy ismerősebb nevén Lady Gaga az egyik legmeghatározóbb alakjává vált napjaink popzenéjének. A kezdetekkor még jelentős befolyást, hatalmas sikereket és a vakító csillogást jósolhattuk, a mára már harminc éves énekesnőnek, azonban egyre-másra, ahogy megjelentek az albumjai, lassacskán realizálhattuk, hogy őt sem nevezhetjük ki a 21. század zenei messiásává, még ha a karrierje kezdetén még sokak benne látták a pop-zenei megváltó jegyeit.

Lady Gaga azok közé az előadók közé tartozik, akik mindent megtesznek azért, hogy a középpontban maradjanak, hogy a pletykalapok – amiknek címoldalán szerepel – össz’ súlya meghaladja az egy tonnát is, hogy a TV csatornák mindegyikében szerepeljen, és hogy mindenki róla beszéljen az interneten. Persze ezt a legtöbbször nem a zenei tevékenységével, hanem főként az arcpirító botrányaival éri el. Hogy lehet, hogy egy ilyen beállítottságú és motivációjú hölgy, mégis mindig a toplisták élére promotáltatja magát, mikor a 10 éves aktívan zenei pályán töltött ideje alatt, mindösszesen 5 darab stúdióalbummal járult hozzá, a zenei világ sokszínűségéhez?

Szemtől szembe

A kezdeti sikereket annak tudhatjuk be, hogy stílusával, életvitelével és megjelenésével egyaránt próbált Lady Gaga forradalmárként jelen lenni a pop-iparban, azonban ahogy haladt előre az idő, úgy vált ő is egyszerű (jól) futtatott zenésszé. Alkotásai nem csak, hogy elvesztették eredetiségüket, de lapossá, unalmassá és repetitívvé váltak. Ahogy pedig az előadó, és a „futtatói” észrevették a problémát, ahelyett, hogy picit változtattak volna az alapkoncepción, egy-két „kortárs” stílusjegyet építettek volna a dalokba, és az énekesnő korához illő tematikával látták volna el a zeneszámokat, a Cheek to Cheek című lemezzel hanyatt homlok elmenekültek a megszokott stílus elől, és valami egészen elképesztőt tettek le az asztalra. Egy kiborítóan meh darabot.

Amit érdemes tudni már így meghallgatás előtt, hogy a zene hőskorában nagyokat alkotott Tony Benett közreműködésével készült el az album, és a populáris zene jegyeit még ha nem is hanyagolták el teljes mértékig, viszont leginkább a jazz műfajt igyekszik képviselni a darab. A 2014-ben megjelent stúdióalbum őszintén szólva teljesen kiverte nálam a biztosítékot, ugyanis ahelyett, hogy az egykori forradalmár megpróbálna ismételten valami újat letenni az asztalra inkább a biztos terepen maradva a múltban mereng, egy olyan zenei stílussal, amit nyugodtan nevezhetünk az elmúlt idők egyik legsikeresebb rétegzenéjének.

A mennyben vagyok, vagy a pokolban?

Pozitívumként kell felhozni az album mellett, hogy aki járatos a klasszikus jazz-ben, az sok mosolygós pillanatot kap majd a lemeztől, mivel már a címadó dal is egy igazán híres produkció újradolgozása. Az egész album hangulatát a nosztalgia és a kellemes jazz feeling járja át, ami kimagaslóan működik, sőt Lady Gaga is képes felvenni a stílus képviselőivel a versenyt. Mindazonáltal amikor Lady Gaga-ra nevére figyelünk fel valahol, akkor minden átszalad az agyunkon, a szoft-pornó videóklippekkel kezdve, az ütős „veretős” pop zenéken át, -amik a discók uralkodói voltak nagyon sokáig-, egészen a botrányaiig, viszont amire biztos, hogy nem gondolunk, az a kellemesen csengő, dallamos jazz.

Tony Benett hangja továbbra is elképesztő és magával ragadó. Akárhányszor dalra fakad a lemezen, a Cheek to Cheek című dal refrénje robog át a hallgató agytekervényein; „Heaven, I’m in heaven”… De mit is vártunk? A sikeres jazz dalnok már sok jót mutatott a világnak, és a 2014-es co-op produkció sem marad el a megszokott színvonaltól. A dalok mindegyike remek hangulattal van felvértezve, a dalszövegek kellemesek, a hangszerelés pedig remek.

Ugyan soha nem gondoltam volna, hogy egy jóeséllyel önmagában 70-80 pont közé besorolható lemezt a 60-as skáláig tudok majd csak pontozni, viszont ez az idő is elérkezett. Mindazok, akik a jazz műfaj rajongóinak tartják magukat, azoknak teljes mértékig kielégítőnek fog bizonyulni a Cheek to Cheek, mivel egy stílusában remek produkcióról van szó.

Azok viszont, akik egy újabb forró vérű Lady Gaga kiadványra vágytak, azok a lehető legnagyobb csalódást fogják átélni, amit csak lehet, mivel az eredeti Gaga stílus teljes mértékig kiveszett a darabból. Tény és való, hogy egy teljesen új arcát mutatta meg az énekesnő, viszont ezen a terepen nem mozog annyira biztos lábakkal, mint a pop zene világában, és ez időnként túlságosan is érezhető a zenéket hallgatva.

-Kese-