SPOTIFY – Ha napjainkban valaki csak megemlíti, a 28 éves amerikai énekes, Mike Posner nevét, akkor bizony tízből kilenc ember – amennyiben jártasak a zene világában – azonnal az I Took A Pill In Ibiza (továbbiakban inkább ITAPII) című számára fog asszociálni. Tény és való, hogy Mike Posner karrierje a 2016-ban megjelent At Night, Alone címet viselő albummal ért ténylegesen a csúcsra, viszont nem árt szem előtt tartani, hogy a 2008 óta a zenei szférában munkálkodó Posner már többször is bizonyította a létjogosultságát az éterben.

Dolgozott már együtt a Maroon 5-val a Sugar kapcsán, de Aviici, Snoop Dogg, Big Sean, TI, és Nelly mellett is feltűnt már a munkássága. Leginkább dalszövegíróként volt jelen kezdetben, viszont már az első tényleges előadói debütálása is sikeresnek mondható. 2016-ra már a zenekedvelők sokasága találkozhatott egy-egy tőle származó, vagy általa előadott dallal, azonban az utóbbi albumával, az At Night, Alone-al nem igazán jól tette fel a pontot az i-re.

Slágerre fel!

Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy az At Night, Alone önmagában azért lehet annyira sikeres, mert a dalfelhozatalában szerepel az I Took A Pill In Ibiza. Mike stílusának, az ügyesen R&B-vel és némi hip-hop-al megfűszerezett pop-zenének a rajongói természetesen az albumon szereplő többi dalt is hamar megkedvelhetik, aki viszont nem kedveli a megemlített turmixért, azoknak maximum az I Took A Pill In Ibiza okozhat kellemes meglepetést.

Sajnálatos módon, bármilyen tehetséges dalszövegíró is Mike Posner, őt sem kerülik el a már sokak által megénekelt közhelyek, és mint egy igazi walesi bárd, ugyanarról, és ugyanúgy énekel, mint megannyi lángsírba szánt társa. Legyen bármennyire is jó a hangszerelés, kellemes a dallamvilág ha egyszer már ezerszer hallottuk már azokat a szavakat, amiket példának okán a Be As You Are-ban énekel.

Bőven lenne potenciál a fiatal énekes hangjában és képességeiben, azonban ezeket nem aknázza ki a megfelelő módon, mert birkanyáj módjára a többiek után megy, és a legnagyobb trendnek számító, számtalanszor megemésztett témákat szedi újra és újra elő, hogy ezeket vitathatatlanul remek énekhangjával próbálja legalább még egyszer lenyomni a torkunkon.

Szigorúan véve az album 12 dalból áll, amelyek közül egyedül a már dicsőített I Took A Pill In Ibiza az, amely kimagaslóan jóra sikeredett. A többi dal a bűnös középszerűség sötét erdejében támolyog, és ha nem vigyázunk minket is odarántanak. A rengeteg kórusos „mamamama” és a „óú”-zások már legalább 10 éve kimentek a divatból, és a mai füleknek egyértelmű fájdalmat okoznak abban a mennyiségben, amennyiben jelen vannak az albumon. Isten ments, hogy valaki egy ivós játékkal álljon elő azokkal a szabályokkal, miszerint akkor kell inni, amikor Mike szopránba csap át egy-egy pillanatig. (Nem célzás volt! Tönkre mennének a detox-ok!)

Feltétlenül meg kell még említeni az Only God Knows és a Buried in Detroit című dalokat is. Az előbbi egyértelműen az egyik legelragadóbb dalszöveggel felszerelt zeneszám az albumon, amely talán az egyetlen tökéletes zene lehetne Mike albumán, ezzel szemben még ezt is sikerült tökéletesen tönkre vágni, méghozzá azzal, ami több – a lemezen is megjelent dalt – is gallyra vágott. Ez pedig nem más, mint a kórus, amely ugyan egy remek zenei stílus, viszont teljesen kívül áll Posner világán, és valami elképesztő mennyire rémesek lettek azok a produkciók, amelyekben helyet kapott a hangszereléstől mentes kórusozás.

Az utóbbinál még gigantikusabb problémát fedezhetnek fel azok, akik odafigyelnek a dalra. A Buried In Detroit ugyanis nem más, mint egy újrahasznosított I Took A Pill In Ibiza. Kicsit lassabb, a dalszöveg természetesen teljesen más, mégis ugyanaz a dallam világ (persze kicsit megpiszkálva), ugyanaz a hangulat. Elértünk addig a pontig, amikor a művészi válság rávisz arra egy énekest, és annak a kiadóját, hogy az egyetlen jóra sikerült alkotást kétszer is a lemezre vigyék. Sajnos a Buried persze egyáltalán nem ér fel a gyökereként szolgáló I Took A Pill In Ibiza-hoz, így a próbálkozás még szerencsétlenebbnek tűnik.

ReMix

Szerencsénkre az Island gondozásában megjelent All Night, Alone-ról a fabrikálói is tudták, hogy harmat gyengécskének ígérkezik, ezért kiszínezték egy kicsit. A 12 dalos alap dalfelhozatalhoz hozzácsaptak még néhány remixet, így nem csak az eredeti dalok, de ezek feldolgozásai is helyet kaptak a hanghordozón. Persze a menthetetlen klisé-nótákat a feldolgozások sem menthetik meg a szigorú büntető tekintetünktől, viszont – hogy ne megint az I Took A Pill In Ibiza példájával éljek – a Silence sokkal fogyaszthatóbbnak bizonyult Labirinth és Sluggo X Lotte remixében, ahogy a Not That Simple is kellemesebb hangzásvilágot kapott Kyle Tree-től.

Ha már az általa is „jó keresztény rockerként” megénekelt Úr tudja, hogy miként kell élni, akkor vajon az őt megéneklő Mike miért nem tudja, hogy azokkal az eszközökkel, amelyeket az All Night, Alone kapcsán olyan vehemensen igyekezett felhasználni, azok csak a korai bukást hivatottak előidézni? Itt az ideje, hogy megfeleljen az elvárásoknak, mint legelső lemezével, a hánytatott sorsú 31 Minutes to Takeoff-al tette, és talán nem kellene erőltetni a kórusozást sem.

-Kese-