ELŐZETES – A Quantic Dream hosszabb távot tett meg 2012 óta, mint hinnénk. Jó, 2013 végén megjelent a Beyond: Two Souls, majd aztán elkezdtek egy PS4-es exkluzívon dolgozni. Meglepő volt a bejelentés: egy, korábban már bemutatót techdemót fejleszenek tovább játékká, ami hozza azt a Quantic Dream-féle bájt.

Amikor bemutatták 2012-ben a Kara névre hallgató techdemót, nehéz volt elhinni, hogy ez PlayStation 3-as hardveren futott. Akkor még nem volt bejelentve sem a PS4, sem az X1, így nem is tudtuk nagyon, hogy mekkora ugrás lesz a hármas számú „játékállomásról” a négyesre. Valami ilyesmi tárult el a szemeink előtt pár éve:

Közeljövő

Detroitban járunk, valamennyire a közeljövőben (erről David Cage, a játék kiötlője nem is beszélt, hogy pontosan mennyivel járunk előrébb, de ez talán nem fontos), a technológia pedig már fejlődött annyit, hogy képesek legyenek az emberek androidokat létrehozni. Nem is akármilyeneket: nincs meg az a mechanikus mozgás, nem szótagokban beszélnek, hanem teljesen emberi arcuk és mozgáskultúrájuk van.

Nem kevés munkát már ők végeznek el helyettünk, mégpedig elég sok munkakörben, legyen az munkás, nővér, bolti eladó. Ez szüli az alapszituációt a Detroit: Become Humanben: az emberiség tőlük függ, a kapcsolat a gépek és hús-lény vérek között pedig nem éppen úgy alakul, ahogy egy utópiában illene. Az emberek nem kezelik őket a társadalom teljes tagjaként, csak objektumok, eldobható masinák, ebből fakadóan nincs egy szinten a két térfél.

Viselkedj!

A történetünk elején kezdődik a nagyobb hajcihő: elkezdenek ezek az androidok furán viselkedni. Eltűnnek mindenféle magyarázat nélkül, vagy ha nem is, az emberekkel agresszív módon viselkednek, mintha túlzottan elborult volna az agyuk. No itt van a kutya elásva!

A játékban nem egy karaktert fogunk irányítani, hanem többet is. Az egyikük Kara lesz – ez lenne az a bizonyos kiinduló techdemó a PS3-ról, ugyebár -, a másikuk pedig Connor. Jelenleg ez a két karakter van fixen megemlítve játszható karakterként, de biztosan lesz több is náluk. No, Connor egy fejlettebb prototípus az androidok között, hiszen ő lehetne a robot Sherlock Holmes: a nyomozóknak segít a „lázadó” androidok ügyében.

A nyomokból elég pontosan fel tudja építeni, hogy miként történt a bűneset. (Ez kb. olyan, mint az ABC Murdersben a nyomozásunk legvége, amikor Hastingsnek összerakjuk a puzzle főbb elemeit.) Connor hidegvérű, és mindössze egy cél van a szeme előtt: megoldani az éppen megoldandó bűnügyet minden áron.

Élő

Cage azt is bevallotta, hogy a játékban a karaktereket mind színészek alapján hozták létre. A megfelelő szereplőket válogatták be, hogy aztán teljes mértékben bedigitalizálhassák arcmimikájukat és mozgásukat. Ezúttal valamelyest a cinematográfia, a filmek irányába mentek el, így a jelenetek – amelyből a Quantic Dream játékai során megtanulhattuk, hogy van bőven! – akár egy CGI-filmnek is elmehetnének.

Többek között a realisztikus megvilágítás miatt döntöttek a fejlesztők úgy, hogy konkrétan az engine-jük jelentős részét újraírják. Shaderek, átlátszóság, ilyesmi. „Ezekkel a technológiákkal játszottunk és a játékosoknak nem kell ezekkel foglalkozniuk, mert ez főleg a geekeknek, meg a fejlesztőknek érdekes ez, viszont mi élvezzük ezeket. Remélem, hogy a játékosok, még ha nem is érdeklődnek az eféle technológia iránt, értékelni fogják, amit a képernyőn láthatnak.” – mondja Cage.

Szkript

Cage azt is elmesélte, hogy több ezer (!) oldal forgatókönyve van a Detroit: Become Humannek, és már a legelső jelenettől elég komplexnek tartja azt. A következményekre koncentrált, mert lesznek ilyenek – ha egy szereplő kiesik a játékból, akkor paff neki, akár szó szerint is. Ha valakit elteszünk lábunk alól, kihathat másokkal való viszonyunkra, illetve akár a befejezésre is. Valami olyasmit kell elképzelni, mint a Heavy Rain esetében, de talán sokkal inkább kidolgozottabban (meg remélhetőleg Shaun-kiáltás glitchtől mentesen).

A több karakter több történetszálat eredményez, és mivel Cage igyekezett a lehető legtöbb résztvevőnek kidolgoznia a háttértörténetét, azon felül, hogy a szereplők utai keresztezhetik egymást, megvan annak is a lehetősége, hogy belegabalyodjunk a történet(ek)be. Mondjuk ez nem egy dél-amerikai szappanopera lesz, úgyhogy remélhetőleg nem ilyenre kell gondolni.

Emberi

A Detroitnak többnyire egy dologra kellene alaposan ráállnia: a történetre. Amit eddig láttunk, grafikailag nagyon durva, bár talán elmarad az Uncharted 4: A Thief’s Endtől. A látványra nem lesz gond. Audió? Az sem volt gyakran hibázó eleme a Quantic Dream játékainak – ha megválogatták a szereplőket, akkor csak odafigyeltek a szinkronra. A zene még más kérdés, de arról sokat még nem lehet mondani, hogy döntő szerepe lesz-e, vagy sem.

Tehát a történet. Ha Cage nem gabalyodik bele a saját Háború és béke hosszú szkriptjébe, akkor fél lábbal már a siker ajtajában van. Hogy be is tudjon menni azon, még azt kell megvalósítania, hogy ne legyen gyorsan unalmas a játékmenet. Erre a több karakter jelenléte miatt talán nem lesz gond, bár a Kara-Connor pároson túl még nem tudni, hány bőrbe bújhatunk. No meg az a galád újrajátszhatóság is felüti a fejét itt…

Mikor?

Még nem tudjuk, mikor is érkezhet a Detroit: Become Human, úgyhogy 2016-ban talán nem is számíthatunk Kara, Connor és a többiek felbukkanására. A 2017-es megjelenés viszont valószínűbbnek tűnik. Mivel a jövő évi listán eddig csak a Horizon: Zero Dawn van fix pontként februárra biggyesztve, a Sony-nak kell valami átütő a jövő évi exkluzívok között is. És pont a Detroit lehet az, ami a második félévre lehet beidőzítve. (Itt azért leírom, hogy ez csak egy tipp az én részemről, nincs még év sem megemlítve a játéknak, ami azért… picit furcsa.) És mivel már 2013-ban (!) említette Cage, hogy ők már dolgoznak egy PS4-exkluzívon, lehetetlen, hogy négynél több éven át hegesszék ezt a játékot.

2010 február, 2013 október – talán folytatódik a sorozat és 2017 nyarán jön a Detroit? Kellemes meglepetés lenne.

-V-

Kiadó: Sony Interactive Entertainment

Fejlesztő:  Quantic Dream

Stílus: Akció, kaland

Megjelenés: TBA