Muse: Drones – Orwelli sötét világ

SPOTIFY – A Muse rajongói szerint a brit modern-prog-alter trió a millennium utáni korszak legnagyobb úttörője és messiása, a gitárzene megmentője. Mások viszont nem csípik őket, mert eltávolodtak a rock eredeti irányvonalától. El kell ismerni, hogy napjainkban a Muse azon kevés banda közé tartozik, amelyik a műfajtól függetlenül képes a szélesebb tömegeket megszólítani úgy, hogy igazából csak továbbhorgolják a rockzene történetének fonalát.

 

A ’Drones’ hangulata sötétebb még a Muse 2012‑es bolygó‑halál témájú ’The 2nd Law’‑jánál is: a modern hadviselés hosszú távú pusztításával, valamint a lélek és az ideálok járulékos károsodásával foglalkozik. A ’Drones’‑ra ugyanakkor egyfajta furcsa kettősség jellemző.

„Összetörtek és szétzúztak / Mert szükséged van szabályokra.” Így kesereg Bellamy az elektro‑funk ’Dead Inside’ erőteljes nyitó részében, valahogy úgy, mintha Bono, Jason Bourne és Freddie Mercury nyűglődő keveréke lenne.

Vissza a gyökerekhez

Ugyanakkor a ’Drones’ váratlan visszatérés is a legutóbbi lemezeikre jellemző túlzott kifinomultságtól az egyszerűbb, vaskos riffekkel operáló 2001‑es ’Origin of Simmetry’‑hez. Miközben hátborzongató ütemek és robotos énekeffektek a ’Dead Inside’ jellemzői, ezáltal abszolút a Depeche Mode‑ra hajaznak – addig Bellamy kemény gitárszólója kemény, szinte félelmetes grunge‑os dallamokkal operál. Ez a gitártéma jellemzi például a ’Psycho’‑t, amely szinte riadt révületet okoz, amelyre csak rátesz egy lapáttal Chris Wolstenholme brutális, öblös basszusa, valamint Dominic Howard dörgő dobolása – miközben Bellamy figyelmeztet rá: „az ellenállás hasztalan”!

Érdekes egyébként, hogy ennek a tömör disztópiának Robert John „Mutt” Lange volt a co‑producere, aki annak idején azzal vált híressé, hogy a Def Leppard ’Hysteria’ című albumán minden kis űrt kitöltött énekkel és gitárral. Ő volt egyébként a producere az AC/DC ’Highway to Hell’ és ’Back in Black’ című albumainak is, és a Muse egyfajta disztópikus sci-fit idéző kísérleteit ugyanolyan lelkesedéssel támogatja.

Nyolcvanas évek

„Mutt” munkáját alapvetően a nyolcvanas éveket idéző díszítések is jellemzik: U2‑stílusú zongora a ’Mercy’‑ben, vagy a nyilvánvalóan a Queent idéző harmóniagránátok a ’Defector’‑ban. De a legtöbb dal lelkét az ’Origin’című lemezen hallható ’New Born’ és a 2003‑as ’Absolution’‑ön található ’Stockholm Syndrome’ gitár‑basszus‑dob témáinak izmos továbbfejlesztése adja. Konkrétan ez az, amiben a Muse a legjobb: jó belőle még többet hallani.

Bellamy elbeszélése korai véget ér: a hős hazatér, befejezte a harcot – ez egy kimerültséget idéző gitárszólóban jelenik meg a kiváló ’Aftermath’‑ban. Az utolsó dalok, a ’The Globalist’ és a ’Drones’ tulajdonképpen pusztulás utáni romok: az előbbi a kétségbeesés egy grandiózus himnusza, míg az utóbbi számadás a halottakról, amit Bellamy ad elő hangszerkíséret nélkül úgy, hogy saját hangjával alkot kórust. Elég vakmerő befejezése – eltekintve az érzelgősségtől – egy valós és jelenlegi veszély bemutatásának: amikor egy nagyszerű nemzet feladja az elveit, csak vonalakká válik a térképen, melyért nem éri meg életünket áldozni.

Ami helyes, és ami közhelyes

A ’Drones’ hangulata tehát sokkal letisztultabb, egységesebb és rockosabb lett, ami kifejezetten használt a csapatnak, bár a sajtóvisszhangja – az előző lemezhez hasonlóan – elég vegyesre sikerült (azért megjegyzendő, hogy a tekintélyesebb sajtóorgánumok rendre pozitívra értékelték a lemezt). Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy 2015-ben a Muse egy koncertalbummal állt elő, ami a modern háborúk elszemélytelenedését és ezáltal még inkább kegyetlenné válását hivatott körbejárni. Ezzel mindjárt két probléma is akad.

A legnagyobb probléma, hogy a dalszövegek néhol bosszantóan klisésre és elcsépeltre sikerültek, illetve ez „a háború mennyire rossz dolog” szöveg már nagyon lejárt, és ezen az sem segít, hogy a Muse nem a sárban egymás hulláin taposó katonák harctéri borzalmát, hanem a harcászati eszközökké váló és egyszerre az ember elméjének metaforájaként szolgáló drónok és a modern kor orwelli agymosottságának világát mutatja be. Közhely-hegyek. Kár érte.

-PS4Pro Team-

Muse: Drones

Zene - 7.1
Szöveg - 5.8
Stílus - 6.5
Innováció - 5.4
Trend - 6.3

6.2

KORREKT

A szintetizátorokat és számítógépes effekteket egy időre félretéve a Muse előrántotta a sarokban porosodó gitárokat, és az előző lemezre mutatott kísérletező kedv után nekilátott klasszikus mércével mérve is közérthetőbb, rockosabb – ugyanakkor kevés innovációt felmutató darabokat gyártani. A ’Drones’-t sajnos a mondanivaló közhelyességét és némileg a dalszövegek erodálását jellemzi.

User Rating: 4.7 ( 1 votes)

Spread the love
Avatar photo
theGeek is here sincs 2019.

Kiemelt partnerünk: www.konzolkirály.hu