VÉLEMÉNY – Virágkorukat élik a játékvilágban a horrorfilmek és számítógépes játékok „örök túlélői”: a zombik. Több mint nyolcvan éve riogatnak már minket filmvásznon, könyvek oldalain és képregényekben, illetve a játékvilágban egyaránt. Bármilyen szörnyet is talál ki a kreatív fantázia, még most sincs annál torokszorítóbb, mint amikor egy rothadó testű, üveges szemű, nyáladzó élőhalott idegőrlő lassúsággal, hörögve közeledik felénk.

Egyszerűen megölni nem tudod, hiszen már régóta meghalt – előfordul, hogy szét kell darabolnod, fel kell trancsíroznod, el kell égetned, vagy még drasztikusabban kell elintézned ahhoz, hogy végképp megszabadulj tőle. A zombik ugyan sohasem voltak főellenségek, és manapság már ritkábban kiemeltebb, érdekesebb szörnyei a játékoknak, de mégis még mindig jelen vannak, komoran teszik a dolgukat, kiirthatatlanok és megunhatatlanok. Mivel ennyire szívósan megmaradtak a populáris médiában, felvetül a kérdés, hogy mégis honnan erednek, mikor találkoztunk velük először?

„Magic people, voodoo people…” (Prodigy)

A zombi figurája, illetve maga az elnevezés is a vudu mágiából ered. A vudu titkos írásai szerint a „bokor”, vagy más néven egy vudu varázsló képes arra, hogy egy halott embert felélesszen. Az ilyen élőhalottaknak nincs saját akaratuk, így teljesen a bokor irányítása alatt maradnak. A „zombi” szó egyben a vuduban a Damballa nevű – szent kígyóként reprezentált – afrikai szellem másik neve is. A kifejezés egyébként a „nzambi” szóból ered, amely bantu nyelven „istent” jelent.

A Nyugat-Afrikában honos vudu vallás szerint az „asztrális zombi” egy halott ember lelkének neve, amelyet egy szertartás során a bokor magába szippant és ezzel saját hatalmát erősíti, illetve egy részét üvegben tárolja, amelyet aztán az „arra érdemes” vevőkörnek adja el, hogy azok gyógyításra, különféle események szerencsés alakulására, vagy üzleti sikerre használhatnak fel.

Hiába, no, a vudu vallás vezetőinek is volt üzleti érzékük… Egy idő után aztán ezt a „zombit” Isten visszaveszi, így azt a bokor és kliense tulajdonképpen csak ideiglenesen birtokolhatja. (Különben a bokor üzlete nyilván nem lenne nyereséges …)

„Bela Lugosi’s dead. Undead, undead…” (Bauhaus)

A filmvásznon a legelső zombi-főszerepet nem másnak köszönhetjük, mint a híres magyar származású hollywoodi színésznek, Lugosi Bélának. A Fehér zombi című 1932-es filmben ugyan Lugosi nem élőhalottként, hanem az őket irányító sámánként lépett a filmvászonra, de mégis ki más kaphatta volna meg ezt a szerepet is, mint az a magyar férfi, aki az első Drakula grófként vált világhírűvé.

A Fehér zombi története szerint egy Haiti szigetén élő fiatalember beleszeret egy gyönyörű nőbe, azonban az nem viszonozza érzelmeit, ezért egy okkult tudással bíró helyi sámánhoz, Legendréhez (Lugosi Béla) fordul, hogy az a nőt távolítsa el igazi szerelmétől. Legendre egy speciális kábítószert ad a nőnek, a végeredmény azonban nem az lesz, amire a férfi számít: a nő meghal, majd egy zombi rabszolgává válik és bekerül abba az élőhalott csoportba, amelyik Legendre irányítása alatt áll.

A Fehér zombiban és az azt követő korai hollywoodi filmekben tehát az élőhalottak nem gonoszak, pusztán szerencsétlen, tudat nélküli áldozatok, akiket valamilyen gonosz varázsló, sámán, vudu pap, vagy egyéb okkult erőkkel rendelkező figura irányít. A filmek végén a legtöbbször sikerül őket megölnie a pozitív főszereplőnek, így a zombik megszabadulnak a kontrol alól. Az események általában valamilyen egzotikus helyszínen, távoli országban, például Afrikában, vagy Haitiin játszódnak – távol a civilizáció biztonságától.

A zombik bekeményítenek

A zombi témájú horror-filmtörténet és úgy általában véve a zombi figurájának szempontjából is igazi vízválasztó George Romero 1968-as, független, fekete-fehér alkotása: Az élőhalottak éjszakája, amelyet az első modern zombi-filmnek tekinthetünk.

Míg korábban az élőhalottak leginkább maszkot viselő, kísérteties, rejtőzködő alakok voltak, addig ebben a filmben tömegesen támadó, vérszomjas, emberevő ragadozók, akik egymás után fertőzik meg áldozataikat – méghozzá nem egy távoli országban, hanem az USA-ban. Furcsa paradoxon, hogy annak ellenére terjedt el ez a Romero-féle zombi-figura a rákövetkező filmekben, képregényekben és videojátékokban egyaránt, hogy Az élőhalottak éjszakájában a „zombi” szó egyetlen egyszer sem hangzik el.

A hetvenes és nyolcvanas években aztán maga Romero is készített újabb, hasonló élőhalottas filmeket (Az élőhalottak hajnala: 1978, Az élőhalottak napja: 1985, majd később 2005-ben és 2007-ben Az élőhalottak földje, és Az élőhalottak naplója), és sokan mások is átvették stílusát.

A nyolcvanas évek elejétől kezdve, amikor az AIDS vírus először fertőzte meg az emberiséget, egyre gyakoribb témája a zombi-filmeknek, hogy a zombivá válás, fertőzés útján terjed: eleinte valamilyen folyadék révén, majd harapással. (Ezt a tematikát veszi át egyébként a Resident Evil játéksorozat is.)

Az élőhalottakat többé már senki sem irányítja, mint a klasszikus horrorfilmekben, bár a Resident Evil játékokban és filmekben megpróbálkozik ezzel az Umbrella Corporation, amelyik az eredeti vírust előállította, de végső soron kikerül a kezükből az irányítás.

Az újhullámos élőhalott 28 nappal később jött

Persze egy idő után már a Romero-féle zombik is megszokottá, unalmassá váltak. 2002-ben készült el Danny Boyle, angol rendező 28 nappal később című filmje, amely Nagy-Britanniában játszódik egy vírusfertőzés elterjedése után. Boyle filmjében a zombik már nem azok a lassan, hörögve járkáló élőhalottak, hanem villámgyorsan, sokkal nagyobb tömegekben mozognak, kicsit értelmesebbek elődeiknél, viszont könnyebben meg lehet őket ölni.

Ezt a változást tükrözte egyébként a 2005-ben megjelent Resident Evil 4 is, amely még inkább szakított a hagyományosan tántorogva, lassan mozgó, buta zombi figurájával. Az ötödik rész ehhez képest egy kicsit visszatérés a hagyományokhoz – látszik, hogy a készítők nem mertek túlságosan eltávolodni a klasszikus elemektől. Vajon mit hoz a jövő? Ezt még persze nem tudhatjuk, de egy biztos: a zombik továbbra is a tömegkultúra elpusztíthatatlan élőhalottjai maradnak.

-BadSector-