ELŐZETES – Nagyon megörültem amikor leveleim közt megpillantottam a For Honor bétakulcsát tartalmazó e-mailt, mivel már a bejelentés óta azon töprengtem vajon érdemes lesz-e erre a játékra beruházni vagy sem.

Igaz még mindig vannak kétségeim, viszont abba már biztos vagyok hogy a For Honor abszolút de nem a középszerű játékok kategóriájába lesz sorolható. De nem is a legjobbak közé. Egy napon és egy éjszakán át tartó kaszabolás után pengéim kicsit megfáradtak, viszont a bennem lakozó erő tapasztalataim megosztására késztett.

Tartással és becsülettel 

Kicsit fordítok most a szokásos sorrenden és a játék legzavaróbb elemével fogom kezdeni, ami nem más mint az irányítás. Ne értsetek félre, nem a harcrendszerrel vannak  problémáim, mert az szerintem elég jó lett, de a mozdulatok kivitelezése véleményem szerint agyon lett bonyolítva.

Egy-egy elleni küzdelem során még megállja a helyét, de amikor ott állasz a harcmező kellős közepén, körülötted csak ellenfelek plusz a másik csapat játékosa és mindenki a véredre szomjazik, na akkor vannak problémák. Legalábbis eleinte, mert amint egyre több ütközetben vettem részt, úgy az irányítást is meg tudtam szokni. Ehhez viszont idő kellett. Amikor már profi viking berserker harcosként tekintettem magamra, jött két player az ellenség csapatából és darabokra vágtak. Esélyem se volt menekülésre.

Csillog a baltám 

Végre a Ubisoft nem árult zsákbamacskát és egy az egyben olyan grafikája lett a For Honornak mint, amit az előzetesekben is láthattunk. Nem alkottak kimagasló látványvilágot, de minden úgy néz ki ahogyan annak lennie kell. Elismerem eddig se voltam tőle elájulva és szerintem a végleges verzió után se leszek. Hozza az elvárt színvonalat. Se többet, se kevesebbet.

Ami nagyon tetszett azok pedig a mozgások és a csapások súlya. Szinte már sajnáltam szegény szamurájt, amikor baltáimmal egymás után négyszer lesújtottam rá. Csontig hatolnak és kegyetlenek. Végre egy játék, amiben lehet érezni a fegyverek súlyát. Itt is érvényes az a taktika, melynek keretén belül úgy lehet a leghatékonyabban harcolni mondjuk a lovagok ellen ha játszunk velük néhány órát és megtapasztaljuk mik az erősebb és gyengébb pontjaik. Végre nem egy esztelen hentelés alapon nyugvó őrületes üsd vágd nem apád harcoknak lehetünk majd részesei, hanem inkább megfontoltabb, taktikusabb párbajok várnak a harcos lelkű rajongókra.

Vajon meddig fog tartani? 

A történeti szálról még semmit nem lehet tudni, csak annyit hogy egy titokzatos földrengés miatt megváltoztak a körülmények és a vikingek, szamurájok, lovagok a fennmaradt földek miatt egymásnak esnek. Javarészt úgyse ez fogja kitölteni a játékidő nagy részét, mert itt igazán a multiplayeren lesz a hangsúly.

A mostani játékmódokkal el lehet szórakozni egy darabig, mert kivétel nélkül mindegyik nagyon élvezetes. Akik a kard ki kard küzdelmeket szeretik, ők az 1 VS 1 módból ki se akarnak majd loggolni. Az egész sava borsát pedig a nagyobb volumenű harcok teszik ki, ahol várakat kell elfoglalni és csapatban kell együtt dolgozni. Hiszen mi lehet nagyobb móka annál mint amikor vállvetve harcolunk barátainkkal és egy sereg élén úgy hasítunk előre mint kés a vajban.

Nagyon bízom benne hogy nem fog a The Division sorsára jutni, mert hibái ellenére potenciál van benne és minden adott ahhoz, hogy egy olyan játék szülessen, ami nyomot fog hagyni az emberek szívében. Ehhez viszont dédelgetni és ápolni kell, hiszen velős tartalom nélkül hamar el fog tűnni a süllyesztőben.

-Parzifal-

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Ubisoft Montreal

Stílus: Akció, kaland

Megjelenés: 2017. február 14.