TOP 10 – A korábbi évek zűrzavara ellenére 2022-ben úgy tűnt, hogy a játékipar visszatér a normális kerékvágásba. A világjárvány okozta visszahatás azt eredményezte, hogy a 2022-es év legjobban várt játékainak nagy része 2023-ra, sőt egyes esetekben akár határozatlan időre is elhalasztásra került.

Bár a világméretű járvány okozta sebek még mindig gyógyulóban vannak, ez az év mégis nagyszerű volt a játékipar számára. 2022 felpörgette a kiadásokat, és ebben az évben az utóbbi idők legjobb játékait láthattuk.

10. Ghostwire: Tokyo

Egy ritka nyílt világú, első személyű akciójáték Japánból, a Ghostwire: Tokyo felépítése kissé ismerősnek tűnik, de a harc és a környezet kialakítása olyan identitást ad neki, amivel kevés játék vetekedhet.

Ritkán volt ennyire szórakoztató Tokióban sétálgatni, nézegetni a körülöttünk lévő világot és magokat kihúzni az ellenségekből, miközben egyedi pózokban hadonászunk. Már több mint hat hónapja nem játszottam a játékkal, és még mindig érzem a „csettintés” hatását, amikor megragadok egy magot. Kicsit aggasztó volt, amikor a játék rendezője a gyártás felénél távozott, és kicsit furcsa, hogy a játék végül a Microsoft által kiadott PlayStation-exkluzív kiadványként jelent meg, de a Ghostwire: Tokyo erős érveket hoz fel, hogy minderről egyedi stílusával és rengeteg magabiztosságával elvonja a figyelmet.

9. Marvel’s Midnight Suns

Az XCOM bázisépítésében mindig is volt valami babaházi, és a Firaxis új taktikai játéka egészen odahajol, olyannyira, hogy szinte egy Marvel és Fire Emblem crossover. Vidd el híres szuperhőseidet egy bonyolult, átgondolt, fordulóalapú csatározásra, de aztán vezesd vissza őket a közös apátságba, hogy együtt csatlakozzanak könyvklubokhoz, gombát gyűjtsenek, és szörnyű filmeket nézzenek a kanapén. A kötések erősebbé teszik a csapatot, de van abban is valami vicces, ha Vasembert horgászni viszed.

8. Gran Turismo 7

Ha nem vagy legalábbis nyitott arra, hogy szeresd az autókat, a Gran Turismo 7 nem fog erőfeszítéseket tenni, hogy viszontszeressen. Van ebben egy béke, ami ritka az ilyen nagy és drága videojátékokban, egyfajta zen fókusz, ami paradox módon arra ösztönzi a játékosokat, hogy egyszerre foglalkozzanak vele röviden és mélyen. Ez a Gran Turismo varázsa, egy olyan franchise, amely egyaránt élvezi az azonnali örömöket, amikor egy autót az útra viszel, és a hosszú távú örömöt, amikor jobb sofőrré válsz, amikor minden egyes összegyűjtött autót tuningolsz és értékelsz. A Gran Turismo 7 a hobbisták játéka, amely a legtöbb mainstream videojátéknál jobban emlékszik arra, hogy a hobbi lényege nem az, hogy mit hoz neked, hanem az, hogy te mit adsz neki.

7. Stray

Az, hogy a BlueTwelve Studio sikeresen meg tudta ragadni legzavarosabb háziállatcsaládunk lényegét, önmagában is kimagasló teljesítmény. Az, hogy a fejlesztő a macskaságot is bele tudta birkózni egy eleven, elfeledett városban játszódó disztópikus kalandba, már egy teljesen más dolog. A Stray bármelyik főszereplővel működhetett volna. De az év áttörő cirmos sztárjával szárnyal.

Mechanikai szinten a Stray egy platformjáték, könnyű felfedező és rejtvényfejtő elemekkel. Vannak veszélyes pillanatok, például amikor a város inváziós zürkjei üldözik a macskás főhőst a szűk sikátorokban vagy az alattomos háztetőkön. És igen, a macska meg is halhat, a videojátékok-közvetlenül-újraindulás értelmében. De a játék lényege, hogy egyszerűen csak macska, és annak ellenére, amit a szőnyegkaparó, dobozokat feldöntögető, bútorokat romboló mechanika egyébként sugallna, meleg, segítőkész jelenléte az elhagyott androidok számára, akik neon purgatóriumukból menekülni vágynak.

6. Total War: Warhammer 3

Vannak ambiciózus játékok, és vannak ambiciózus játékok. A Total War: Warhammer 3 az utóbbi. A térképe nagyobb, mint az elődöké együttvéve, és nyolc fantasy frakcióval indult, amelyek közül mindegyik furcsább és grandiózusabb, mint az előző. Emellett rendkívül furcsa is, és nem hajlandó megpihenni a babérjain, ahogy a stratégiai trilógia lezárul, ehelyett ott feszegeti a határokat, ahol csak tudja.

Most pedig a videojátékok egyik legnagyobb és legambiciózusabb projektjét is bemutatta nekünk (nem viccelek) az Immortal Empires című kiegészítővel, amely az egész trilógia mindhárom pályáját és minden játszható frakcióját egyesíti. Ez szinte teljesen újraértelmezi, hogy mit jelent a „sandbox” videojáték, a feltörekvő történetmesélésnek köszönhetően a nemzetek összecsapnak, a vezetők elárulják egymást, és egy hatalmas világ bontakozik ki, még a játékos tekintetén kívül is.

5. Return to Monkey Island

Sok videojáték próbálkozik komédiával, de kevésnek sikerül. Kár is, hiszen a komédia tökéletes csodaszer egy trükkös feladványra. Az eredeti Monkey Island című point-and-click kalandjáték-sorozat tökéletesítette ezt a párosítást, a rejtvényeket bolondos szóviccekkel, poénokkal és egyszerűen csak buta helyzetekkel erősítve. A Return to Monkey Island ott folytatódik, ahol a sorozat évekkel ezelőtt abbamaradt, és ugyanazokat a karaktereket – Guybrush Threepwood leendő kalóz, a harcias szeretője, Elaine Marley, a szellemkalóz nemezise, LeChuck, és így tovább – újra feleleveníti, csakhogy ehhez nem kell játszanod a korábbi játékokkal, hogy együtt vihogj a játékkal. A Return tele van nagyszerű, családbarát poénokkal, és bár bármelyik átírása csökkentené a szinkronszínészek kiváló alakításainak hatását, egy tippet azért adok: ha szükséged van egy felmosóra, ne próbálj meg kölcsönkérni egyet. Csinálj egyet a semmiből, kezdve egy látogatással a felmosónyélfánál. Az ágai ugyanis egyedülállóan alkalmasak a felmosónyelek készítésére.

4. Elden Ring

Az Elden Ring az a ritka játék, amely tökéletesen jó pillanatban jelent meg. Amikor 2022 februárjában megérkezett, öt év telt el a Breath of the Wild megjelenése óta, hat év azóta, hogy az utolsó Dark Souls játék úgy tűnt, hogy a sorozatot egy lépésre pozícionálja a mainstream sikertől, mi több, éppen a legnagyobb mainstream fantasy szárazság közepén voltunk, amit valaha is átélhettünk. És ebben a tökéletes kulturális pillanatban, egy hegynyi hype-pal a háta mögött, a FromSoftware-nak sikerült egy olyan játékot kiadnia, amely minden centiméterét megérdemelte.

Maga az Elden Ring játékmenete olyan, mintha egy titokzatos játékfejlesztési alkímia eredménye lenne. A FromSoftware fogta más játékok alapfémjeit (a Breath of the Wild szabad felfedezése, a Bloodborne és a Dark Souls harcai, a Skyrim tömött világa), és finomította őket, majd beolvasztotta, összekeverte egy csipetnyi mágiával, és az egészet arannyá változtatta.

De az Elden Ringet csak az összehasonlításokra korlátozni rossz szolgálatot tenne a játéknak és saját érdemeinek. A harc kiváló, precíz és igényes, és mindezt a féltucatnyi fegyverváltozat és játékstílus mindegyikén keresztül fenntartja. Az aprólékosan megtervezett nyitott világa szinte semmilyen utasítást nem ad a játékosoknak, de sikerül azáltal, hogy mennyire csábító a felfedezése. Legyen szó lenyűgöző és gondosan megalkotott kilátásokról, amelyekbe szervesen belebotlik, rejtett pincékben elrejtett egyedi jutalmakról (és az azokat őrző főnökökről), vagy egy túlságosan kemény ellenségről, amely a jövőbeli hatalmad előzetesként szolgál, a Lands Betweenben minden pillanat olyan, mintha a legnagyobb szándékkal helyezték volna el. És minden új lecke vagy ajándék tökéletes ürügynek tűnik arra, hogy újabb tucatnyi órát tölts el felfedezéssel és harccal.

2022 félreérthetetlenül nagyszerű játékév volt. De a nagyszerű játékok évében az Elden Ring még mindig a konkurencia fölött áll, mint valami igazán különleges. Elvégre mi másnak nevezhetnénk azt, amikor egy ilyen komor, masszív, átláthatatlan és kihívásokkal teli játék történetesen az év egyik legnagyobb popkulturális jelensége is, és az utóbbi idők egyik legjobb játékának számít.

3. God of War Ragnarök

A God of War Ragnaröknek nem volt könnyű dolga. A God of War (2018) újra feltalálta a videojátékok egyik legnagyobb húsfejét, érzelmileg meggyőző karakterré változtatva őt, ami hozzájárult ahhoz, hogy a játék négy évvel ezelőtt megnyerje a Polygon Év játéka díját. Átkatapultálta a kiválóság lécét, és ezzel az évtized, sőt, minden idők egyik legjobb játékává tette.

A Ragnarök sok szempontból ugyanolyan jó. Sőt, néhány helyen még jobb is. De mivel túl sokat próbálkozik, vagy talán azért, mert a 2018-as minőség annyira sokkoló volt, a Ragnarök csak át tud kaparni azon a lécen, amit az elődje olyan könnyedén átrepült.

Ha a 2018-as film Kratos valódi, érzelmes emberré és apává válásának útja volt, akkor a Ragnarök egy olyan karakteregyüttesről szól, amely a világvége alatt próbálja összetartani egymást. A hangsúly ezúttal már nem Kratoson van, de az ő újonnan felfedezett érzelmi fejlődése kulcsfontosságú a történet szövetében. Négy évvel ezelőtt diadalnak éreztük, ahogyan megtanulja kis dolgokban kifejezni magát, de a Ragnarökben már jóhiszeműen „jó apa” – vagy legalábbis mindent megtesz, ami tőle telik. És miközben a világ összeomlik körülötte, látjuk, hogy Kratos nemcsak segít tanácsot adni minden szövetségesének, hanem érzelmileg is felkészül arra, hogy mindent megadjon a fia jövőjéért.

A játék írásmódja időnként megbicsaklik – különösen a humorban -, de sosem rontja el a szülő és gyermeke közötti őszinte pillanatokat. Ezt a dinamikát az AAA-játékok már évek óta próbálják megragadni, és a God of War (2018) a megjelenése óta a legfényesebb példa erre. A legtöbb szempontból még mindig az.

Mégis, a Ragnarök olyan sokat vállal – beleértve az eredeti játékból származó történeteket és vadonatúj kalandokat is -, hogy egy gyengébb stúdió könnyen megfulladna az ambícióitól. A Santa Monica Studio mégis méltó folytatást készített a valaha készült egyik legjobb játékhoz, és ez már önmagában is ünnepelendő teljesítmény.

2. A Plague Tale: Requiem

Az A Plague Tale: Innocence kultikus siker folytatása a franchise-t olyan lopakodós nagyágyúkkal, mint a Dishonored-sorozat, egy ligába emeli. A Requiemben a 15 éves Amiciának ismét a francia inkvizíció katonái mellett kell átosonnia és átverekednie magát. Ő, édesanyja és barátja, Lucas gyógymódot keresnek bátyja, Hugo számára, aki a Macula nevű vérátkot hordozza. Amikor bajba kerül, a Macula átka egész városokat áraszt el patkányhordákkal, amelyek halálos járványt hordoznak.

Az ígéreteknek megfelelően a Requiemben minden eddiginél több a patkány, és Amiciának az eszét kell használnia, hogy megoldja a játék környezeti rejtvényeit. A hagyományos perk-fa helyett a játék a játékmenetedre reagál, és pontokat ad az „óvatosság”, az „agresszió” vagy az „opportunizmus” felé, amelyekkel releváns képességeket szabadíthatsz fel. Leginkább a Requiem népi horrorja félelmetes és megidéző – túl a patkányokon vagy az emberi szenvedés borzalmain. Idén játszottam az Elden Ringgel, amely félelmetes szörnyekkel állította szembe a karakteremet, de lehetővé tette, hogy erősebbé váljak, és a God of War Ragnarökkel, amely egy hatalmas fejszével rendelkező isten bőrébe bújtatott. Amicia csak egy lány, aki egy parittyával és jogos dühvel néz szembe egy milícia erőszakosságával. Félelme és ügye a végsőkig vonzott.

1. Horizon Forbidden West

A 2017-es kiváló posztapokaliptikus Horizon Zero Dawn folytatása már most az év egyik legjobbja. A Horizon Forbidden West nagyon sok mindent átvesz abból, ami az első játékot naggyá tette, és még többet ad a játékosoknak: több települést, fegyvert és átkelési lehetőséget. Kicsit lassan indul, és eltarthat egy darabig, amíg néhány kreatívabb kütyüjét bemutatja – de egyre jobb és jobb lesz, ahogy egyre több eszközt oldasz fel az arzenálodhoz. A végére Aloy le tud siklani a hegyekről, átúszhatja a legmélyebb tengereket, és felfedezheti az amerikai nevezetességeket a nyugati part mentén. A játék gyönyörű, nyitott világa ajándéknak tűnik, és könnyű órákat elmerülni minden gyönyörű sarok felfedezésében. Mindeközben a karakterek megírása és a világ felépítése egy olyan civilizációt közvetít, amelyet érdemes megmenteni.

-theGeek-