FILMELŐZETES – Egy isten háta mögötti kunyhóba megy feltöltődni egy kislány a szüleivel, ahol túszul ejti őket négy fegyveres, és elképesztő választásra kényszeríti őket, hogy elkerülhető legyen a végítélet. A külvilágtól távol a családnak el kell döntenie, miben hisznek, mielőtt minden elveszett.

 

 

M. Night Shyamalan, a szárnyaló képzeletű filmes számos erénye közül talán az a legnagyszerűbb, hogy munkái mindig rejtélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy Shyamalan-film esetében csak egyetlen dolog biztos: sosem lehet tudni, honnan érkezik a nagy meglepetés. Könnyen meglehet, hogy a Kopogás a kunyhóban a Shyamalan-érzés csúcspontját jelenti. Ez a műve ugyanarról a tőről fakad, mint korábbi filmjei, mégis egészen más, mint eddigi alkotásai.

 

A Kopogás a kunyhóban Paul Tremblay The Cabin at the End of the World című bestsellerén alapul, amelyből Steve Desmond és Michael Sherman írt forgatókönyvet. Munkájuk bekerült a Blacklistbe, ami egy adott év tíz legjobb meg nem valósult forgatókönyvét sorolja fel.

Eredetileg az volt a terv, hogy Shyamalan Blinding Edge Pictures nevű producercége csak gyártója lesz a filmnek, de a történet annyira érdekfeszítőnek bizonyult, hogy Shyamalan meg akarta rendezni belőle a maga változatát.

 

„Egyik nap egy megbeszélésen Night így szólt: mi lenne, ha jól átírnám és én rendezném meg? – meséli Ashwin Rajan producer, a Blinding Eye gyártási igazgatója. – Komolyan kötődött a témához és látszott, hogy tartalmas és mély mondanivalója van vele kapcsolatban.”

 

 

A családodat, vagy az emberiséget mentenéd meg?

 

A történet középpontjában egy meleg pár áll, Andrew (Jonathan Groff) és Eric (Ben Aldridge), valamint örökbe fogadott lányuk, Wen (Kristen Cui). Távol a világ zajától, egy erdei kunyhóban nyaralnak, amikor rajtuk üt négy felfegyverzett idegen: Leonard (Dave Bautista), Sabrina (Nikki Amuka-Bird), Adrianne (Abby Quinn) és Redmond (Rupert Grint). Túszul ejtik a családot, és közlik velük – miközben a jövevények egymást sem ismerik –, hogy mind a négyüknek ugyanaz a gyötrelmes prófécia jelenik meg látomás alakjában: vége lesz a világnak, ha a kunyhó lakói ki nem választanak valakit maguk közül, akinek meg kell halnia. Teljesen mindegy, hogy a négy jövevény megőrült vagy igaza van, mert nem segít a dolgon. Mindkét lehetséges forgatókönyv borzalmas. „Olyan thrillerrel van dolgunk, amelynek szédítően izgalmas kérdés áll a középpontjában – magyarázza Rajan. – Mit tennél, ha választanod kellene, hogy a családodat mented-e meg, vagy az emberiséget?”

 

Shyamalan ezt a kérdést több tekintetben is jól tudta kapcsolni az AppleTV+-on futó Servant című sorozata témáihoz, illetve ahhoz, amit világunk jelen állapotáról gondol.
(A Servant /Szolga/ főhősei egy tehetős házaspár. Az anya, Dorothy az autóban felejti csecsemőjét, aki hőgutában meghal. Az egyébként is instabil Dorothy idegösszeroppanást kap, terápiaként egy újjászületett babát /reborn baby/ ír föl neki az orvos. /A reborn baby két évtizede létező divat Amerikában. A teljesen élethű babát van, aki terápiás kellékként gondozza gyászfeldolgozás céljából, mint Dorothy, mások hobbiból gyűjtik. Többször riasztották már a rendőröket zárt autóban észlelt reborn baby miatt, innen származhat a sorozat alapötlete. Egyesek szerint a reborn babyk alkalmazása beteges dolog, többet árt, mint használ./ Dorothy saját, élő gyermekeként kezeli a babyt, ezért dadust fogadnak mellé, akiről gyanítani kezdik, hogy természetfeletti energiák mozgatják, és nemcsak munkaadóit szolgálja. A sikeres sorozat zöld utat kapott a negyedik évadra, Shyamalan a showrunner /csúcs executive producer/ és több epizód rendezője. A rendezők között ott van Antal Nimród, továbbá Shyamalan 22 éves lánya, Ishana is. – a ford.)

 

 

Itt nincs egyszerű válasz

 

A Shyamalan által újraírt Kopogás a kunyhóban olyan kérdéseket boncolgat, amelyekre nincs egyszerű válasz: milyen mozgatórugói vannak a hitnek, mi rejlik a bizonyosság és a kétkedés mögött, miben áll az erejük, és hol vannak a határaik? „Ez egy modern bibliai történet, akárcsak a Servant – mondja Shyamalan. – Mélyen megmozdít bennem valamit. A film azt a benyomásomat tükrözi, hogy ami mostanában a világban történik, nem fest valami jól és nem kelt valami jó érzést, de hiszek abban, hogy küszködésünk jó irányba tudja terelni a dolgok menetét. Időnként természetesen rosszul döntünk, de az emberiség általában véve a helyes irányt célozza meg, ezért megérdemeljük az esélyt a folytatásra. Így érzek. Egyetlen love story elég annak bizonyítására, hogy folytatnunk kell. A Kopogás a kunyhóban hihetetlen lehetőség arra, hogy egy család tapasztalatain keresztül átélhessük ezt a gigantikus bibliai történetet.”

 

Számos Shyamalan-film középpontjában a család eszméje áll. „A közönség a filmekben szereplő családok tagjaival együtt érzelmi utazáson vesz részt” – magyarázza Marc Bienstock producer, aki már öt filmet készített Shyamalannal. A rendező szeret kihívásokat állítani maga elé, és ebben a filmben van is egy különösen nagy: szinte az összes jelenet ugyanabban a belsőben játszódik. „Hihetetlenül vonzanak a bezártság köré épülő történetek, ahol rendkívüli eseményeket mutathatok be szinte a kulcslyukon keresztül – mondja Shyamalan. – Nagyon izgalmas számomra az ellentét, ami a történet nagysága és az elbeszélés módja között feszül.”

 

 

Hitchcock stílusa

 

Ez a felállás ígéretes kreatív lehetőségeket rejtett magában. „Night a feszültségkeltés művészetére tudott koncentrálni – magyarázza Steven Schneider executive producer. – Hitchcock az egyik kedvenc rendezője, és most lehetősége nyílt arra, hogy az ő stílusában alkosson: vonatkozik ez a beállítások megszerkesztésére és a feszültség felépítésének kidolgozására, amihez minden filmes elemet felhasznált a színészi játéktól a világításon át a vágásig és a szereplők mozgatásáig.”

 

Az eredeti forgatókönyv Tremblay könyvének cselekményét követte, Shyamalan változata azonban merész és váratlan irányba vitte el a történetet. „Adaptációról van szó, de a történet közepe táján éles kanyart vettünk – világít rá Shyamalan. – Ez nem kis feladatot jelentett, de erős késztetést éreztem, hogy megtegyük. De pont ez volt benne a szép: csinálhatok-e egy borzasztó Sophie választása típusú filmet, és be tudom-e vonni a közönséget egy ilyen történetbe? (A William Styron regényéből 1982-ben készült filmben a hősnőnek döntenie kell a koncentrációs táborban, hogy kisfiát vagy kislányát öljék meg a németek. Meryl Streep Oscar®-t kapott alakításáért. – a ford.)

 

 

Nem fehér és fekete

 

A történetben semmi nem fekete vagy fehér, és a hősöknek – meg a nézőknek – felül kell vizsgálniuk előfeltevéseiket, és a feszültség növekedésével addig szilárdnak gondolt hitek kérdőjeleződnek meg. „Odavagyok az ilyen típusú történetmesélésért, ahol a feszültség részben onnan származik, hogy nincs minden teljesen kimondva, és a közönségnek táncba kell menni – folytatja a rendező. – Gondoljunk csak az Alkonyzónára, a nézőnek ott is mozgósítania kell a fantáziáját, hogy összeálljon számára a teljes kép.”

 

Bár a film aktuális témákat boncolgat provokatívan, korántsem zord és pesszimista beszámoló az emberi lét jelen állapotáról. „Azért tudok ilyen komor alapból kiinduló történeteket elmesélni, mert nagyon pozitívan gondolkodom az emberről és a világról általában – szögezi le Shyamalan. – Bármilyen negatív dolgot pozitívba tudok fordítani, mert mélyen optimista vagyok.”

-theGeek-

Forrás: UIP Dunafilm